Az inzulin ára

5.rész

Meg álltam a kapu előtt és leállítottam a motort, kiszálltam az autóból, végül elindultam be.
Nem mondom, hogy kis házban laknak majdnem olyan mint az álmomban, nagy és mese szép már-már mesébe illő.
-Skyler kisasszony.-nyitja ki előttem a kaput a férfi. -Már várják önt.-nem csak, hogy mesébe illő de...ugyan úgy királyi családhoz méltó.
Először nem szólaltam meg csak nyeltem egyet és a nagy házat néztem.

-Kisasszony..-szólal meg ismét a férfi.
-Igen?-tértem vissza a földre.
-Skyler.-lépett elém. Elmosolyodott. -Nagy ház igen. A lényeg, hogy az autója nem maradhat kint. Ha a kulcsot oda adja én be állok az udvarba.
-Oh, ugyan nem fontos.
-De igen. Az úr mérges lenne ha ez nem történne meg.
-Hát akkor...-adtam oda a kulcsot.-Nem akarok bajt.
-A házhoz Aiden elkíséri.
-Aiden?-néztem értetlenül.
-Én vagyok az. A nevem Aiden, Ön pedig biztosan Skyler.
-Igen. Muszáj ez a magázódás?
-Igen. Az Úr így szereti.
-Az Úr?
-Igen. Mr. Payne.
-Liam?
-Nem!-nevetett.-James. Ő az apukája. Kicsit szigorú és mérgelődős, de mindig csak a legjobbat akarja mindenkinek. Jöjjön. -indultunk el a lépcsőn.
A lépcső tetejére érve az ajtóhoz értünk. Kinyitotta Aiden az ajtót és előre engedett.
-Mrs. Payne.-Ava az ajtóban várt rám és mintha Aiden meg hajolt volna előtte.-Skyler kisasszony megérkezett.
-Köszönöm. -mosolyodott el. -Szia.
-Szia.
Aiden kiment én pedig el ámultam a ház belsején. Persze ezt nem mutattam ki.
-Ez a ház...
-Szia Szöszi.-hallom meg Liam hangját.
-Te mit keresel itthon?-kérdezi Ava.
Várjunk csak? Ezt már egyszer hallottam...az álmom...basszus..
-Jajj nyugi már nem lesz baj.-kacsint rám Liam.
Azt el is felejtettem mondani...Liam épp félmeztelen volt. Azok a kockák...Azta...
Skyler...ébredj fel.
-Mi az Szöszi?
-Semmi. Inkább megyek.
-Kérlek ne. -szólalt meg Ava. -Gyere velem. Ne foglalkozz Liammel.
-Hugi, hogy ne foglalkozzon velem? -kérdezi elégedett mosollyal.
Ava meg rázza a fejét.
-Na jól van. Felöltözök. -indult vissza a szobába.
-A lényeg, hogy Liam direkt csinálja ezt. Ne foglalkozz vele. Anya és apa már várják, hogy megismerjenek.
-Komolyan?
-Igen. -mosolyog.
Avat amúgy is kedves lánynak ismertem meg, a báttyával ellentétben.
-Nem sokára kész a vacsora. De addig körbe vezetlek. Ez itt Liam szobája.-értünk fel az emeletre.-Ez a mosdó, fürdő,-mentünk végig a folyosón.-Ez pedig az én szobám. Anyáék szobája lent van. Oda nem szoktunk menni.
-Na és a...
-Személyzet? Anyáék kérték.
-Mármint nem is mondtad, hogy ekkora házban laktok.
-Mert nem nagyon tartom jónak. Mármint szeretek itt lakni de szerintem nem a cselédeknek ahogy apa hívja őket kéne minden munkát elvégezni.
-Nem tudom. Nekem ilyenben nem volt részem. -mosolyodtam el.-Biztos van előnye azért ennek is.
-Hát nem tudom.
-Mrs Payne. Az étel elkészült.
-Köszönöm Magda. Megyünk.
Majd a hölgy kilépett a szobából.
-Menjünk.

Lementünk az étkezőbe és az asztalhoz ültünk.
-Na mi lesz a vacsi?-kérdezi Liam ahogy az asztalhoz ült.
-Liam úrfi a kedvence lesz a vacsira.
-A szöszi lehet, hogy nem szereti. -nézett rám Liam.
-Jönnek anyáék. -mondja Ava.
-Álljunk fel.
Tettem amit mondtak és egyszerre álltunk fel.
-Jó estét, Skyler igaz? -kérdezi az anyukájuk.
-Jó estét. Az a nevem.  Skyler Hits.
-Én Madison vagyok ő pedig a férjem James. Örülünk, hogy itt vagy. Már sokat hallottunk rólad. Liam és Ava csak rólad beszélt. Üljünk le.
-Ahogy a feleségem mondta örülünk, hogy itt vagy és ha nem ismerném a fiam azt hinném, hogy szerelmes.-nézett fél szemmel Liamre.
-Ami azt illeti nem vagyok szerelmes. Avanak fontos Sky ezért...
-Igen, hát persze. -szakította félbe James.
-Na és mivel foglalkozol Skyler?-kérdezte Madison.
-Én igazából..
-Ne szégyelld.-mosolyog. Nyeltem egyet.
-Én egy bárban vagyok pincér, néha énekelni is szoktunk.
-Fantasztikus hangja van.-mosolyog Ava.
-Nincs rossz hangom. De a fantasztikustól távol van. Köszönöm. -néztem végül Avara.
-Hallhatjuk a hangod?-nézett rám James.
-Nekem? Oh nem..inkább ne. Nem akarom elrontani az estét.
-Csak jobbá teheted.
-Kérlek...-nézett rám Ava.
-Nem is tudom.
-Tudod mit?-kérdezi Madison.-Gondold át vacsora utánig. Rendben?
-Rendben. Köszönöm.-mosolyodtam el.
A vacsora után még elkezdtünk beszélgetni, James valóban egy mérnök ő vezeti a helyi céget. Még az édesapja alapította a céget és ő vette át miután elhunyt. Madison pedig a divat céget vezeti vagyis társult. Társ tulajdonos.
Elfogadták a munkámat amin meg is lepődtem.
-Elnézést meg keresem a mosdót.
-Az emeleten a...-kezdi Ava de az apukája félbe szakítja.
-Az alsó mosdót használd. -Liam és Ava az apjukra néztek. -Végig mész a folyosón és a második ajtó balra.
-Rendben.-álltam fel és elindultam a mosdóba.

Ahogy jöttem ki a mosdóból észre vettem, hogy az egyik ajtó nyitva van. Kiváncsi természetemnek hála meg néztem mi van az ajtó mögött.
Egy zongorát láttam meg. Muszáj volt bemennem. Mintha hívott volna magához.
Bementem és leültem a zongora mögé.
Elkezdtem játszani.

A dal végén valahogy megéreztem, ahogy valaki néz.
-Öhm...-álltam fel hirtelen.-Én csak..Nyitva volt az ajtó.
-Tényleg szép hangod van.-mosolyodott el.
-Én inkább megyek.
-Várj még.-tette az ajtóhoz a kezét. -Tetszett apánknak is.
-Én..most szégyellem magam.
-Nem kell. -szólal meg Madison.-Gyönyörű hangod van. Nem akartál az énekessel foglalkozni?
-Nem igazán. Úgy vélem nincs benne jövő. Vagyis persze van benne de valahogy nem érzem, hogy bárki is venne jegyet azért, hogy meg hallgasson.
-Szerintem de. -mondta Ava.
-Szerintem jobb ha megyek. Köszönöm a meghívást.
-Maradj még.
-Még úgyis mennem kell dolgozni.
-Na jó, rendben. Kikísérlek.
Amint el köszöntem mindenkitől, elindultunk az ajtó felé. Az autóba beültem és a kulcsot is elő kerestem a táskából.
-Hé..-támaszkodott az ajtóra Liam.-Biztos nem maradsz itt?
-Nem.
-A bárban leszel ma este?
-Igen. Billy megkért, hogy ha később is de menjek be.
-Oké. Akkor jó utat.
-Köszi.-végül a kulcsot meg találtam és elindítottam az autót. -Sziasztok.
-Szia.-köszöntek már majdnem egyszerre.

Az út felénél jártam talán amikor az autó leállt.
-Bassza meg!-csúszott ki a számon.
Próbáltam elindítani az autót de úgy hiszem az meg adta magát.
Nem hiszem el. Pont most? Ne...kérlek indulj el...
Talán egy fél órát vártam ott és próbáltam hívni mindenkit akit csak lehetett. Kiszálltam az autóból és neki támaszkodtam. Néztem a csillagokat talán most voltak a legszebbek.
-Hé elvihetlek?