Contracted Love [Taehyung ff.] (BEFEJEZETT)

10

Sokáig nézelődtek a városban. Na-Rae az egész napot úgy töltötte, hogy egyetlen szót sem szólt Taehyung-hoz, csak akkor amikor feltétlenül muszáj volt. Próbálta figyelmen kívül hagyni a férfit, ami elég nehéznek bizonyult. Ugyanis akaratlanul is mindig rá pillantott. Térj már észhez ez csak egy szerződéses házasság! Bizonygatta magának. Na-Rae az égre pillantott és elmosolyodott. Gyönyörű. A nap kezd lemenni, és ahogy lenyugszik a horizonton, és narancs fénybe vonja a tengert szinte bármennyi pénzt megért. De valami más is keveredett a levegőben. Az eső összetéveszthetetlen illát. Hamarosan dörögni is kezdett az ég. 

- Be kéne húzódnunk valahová. - mondta Taehyung, és körbepillantott. - Mi lenne ha vacsoráznánk? - fordult Na-Rae felé, és maga után húzva indult el a legközelebbi étterem felé. Hamarosan szakadni kezdett az eső ők pedig bent ültek Jeju egyik legszebb éttermében. Míg arra vártak, hogy kihozzák az ételt Na-Rae az étlapot böngészte. 

- Rendeljünk valamit inni? - kérdezte ahogy Tae elé tolta az étlapot. - Bor? 

- Én nem iszom. - válaszolta. - Válassz te. Én vizet kérek. 

- Ah, nem vagy szórakoztató. - biggyesztette le az ajkait sértetten Na-Rae. Minek hatására Taehyung halványan elmosolyodott. - Mindegy. - egy pincér lépett oda. - Két vizet. - mondta, és a vizet úgy ejtette ki, mintha a világ legutálatosabb dolga lenne. 

- Kérhettél volna mást. - mondta Tae. 

- Egyedül nem buli. Ha nem iszol akkor én sem. - dőlt hátra a székben. 

Körülbelül húsz perccel később hozták ki az ételt, Na-Rae pedig azonnal nyúlt is a pálcikáért és nekilátott. Tae elmosolyodott. Hogy lehet hogy úgy eszik mint akinek muszáj? Mintha éheztettek volna... Mosolyogva, de ő is nekilátott az evéshez, miközben végül felszabadultan beszélgetni kezdtek. Na-Rae mesélt az amerikai tanulmányairól, Taehyung pedig az itteni munkájáról. Mikor a cégre terelődött a téma, Na-Rae azonnal témát váltott.

- Hagyjuk ezt. Nem szeretek az üzletről beszélni. 

- Miért? Hiszen te is örökös vagy. 

- Igaz. - kapott be egy újabb adag tésztát Na-Rae. - De nem nekem való ez az egész. - mondta két falat között. - Tudod. Én vagyok az Ördög Hercegnő. - Tae elmosolyodott. Tisztában volt ezzel a becenévvel. Na-Rae neve a telefonjába is így volt elmentve. - Beszéljünk rólad! Hogy-hogy elvettél? 

- Mi? - kérdezte szórakozottan. 

- Hát csak.... Úgy értem miért vettél el? Egyáltalán nem is ismerjük egymást. 

- Én ismerlek. - válaszolta. - Teljes név: Han Na-Rae, Születésnap: 2000. április 21. Kedvenc szín: Tengerkék és fekete, Kedvenc étel: kimbap, Nincsenek testvéreid, van két unokanővéred és egy unokahúgod, a legjobb barátaid Park Seo-Yeon és Park Jimin. Amerikában diplomáztál a pszichológiai karon, New York-ban. 18 éves korodig Busan-ban éltél. A cégednél mindenki Ördög Hercegnőnek hív, mert néha goromba és irányításmániás vagy. Allergiás vagy az eperre. A tavasz a kedvenc évszakod. Félsz a kígyóktól, és a vértől. Nem horkolsz és nem vagy alvajáró sem. Hobbijaid a box és a karate, néha eljársz futni. 

- Hű..... - kerekedett el Na-Rae szeme. - Te kémkedsz utánam? 

- Nem. Kaptam rólad egy részletes mappát az apádtól. Benne van az összes dolog rólad. A méreteid is. - nézett végig lassan a lányon. 

- Perverz. - horkantotta Na-Rae és fenyegető pillantást vetett a férfira. 

- Miért? Ez az igazság. - dőlt hátra. - Tudok. Mindent. - jelentőségteljes pillantást vetett Na-Rae-ra, aki azonnal elvörösödött. 

- Kim Taehyung én esküszöm hogy....

- Megyek fizetni. - állt fel és elment. 

Addigra Na-Rae összeszedte a cuccaikat, és az ajtóban várta Taehyung-ot. Amikor megérkezett együtt léptek ki az étteremből. Odakint már sötét volt. Az eső pedig még mindig esett. Na-Rae mélyet lélegzett. Taehyung ránézett. Mosolyogva nyugtázta a lány boldogságát. 

- Gyönyörű. - mondta Na-Rae az éjszakai városra nézve. 

- Valóban az. - nézte a lányt Taehyung. - Gyönyörű. - Na-Rae felé fordult. 

- Jah! 

- "Jah"? Mi az? 

- Kim Taehyung. - hajol oda hozzá. - Ezt - csúsztatta a kezét a férfi mellkasára. -, a perverz megszólalásodért. - vigyorodott el, és kilökte az esőre. 

- Han Na-Rae! 

- Miért nem árt meg! - nevetett.

- Oh, milyen igazad van! - vigyorgott és felkapta a lányt. Kirohant vele az esőbe, és körbe pörgette. Na-Rae felsikkantott. - Miért? Nem árt meg! - ismételte Tae. - Menjünk vissza. - állt meg Tae a karjaiban az elázott lánnyal, az utcalámpa fényében. 

- Nem akarok itt akarok maradni. Nem teszek egy lépést sem mert fáradt vagyok! - tiltakozott Na-Rae. Taehyung letette a lányt. 

- És ha viszlek? - Na-Rae kérdő pillantást vetett rá. Tae megfordult. Na-Rae pedig felkapaszkodott a hátára. 

- Menjünk! - kiáltotta az esőbe, átkarolva Tae-t.