Mézédes Vagy! [Befejezett]

Mindig számíthatsz majd rám!

TW: Evés zavar!

•Time skip•

*Barni szemszöge*

1 hét telt el mióta itt vagyunk, sok minden nem történt, pihentünk, beszélgettünk, nyaraltunk.

Már pakoltunk össze, ma megyünk haza.
Jó mondjuk pár dolog történt, Ati meg ismert valakit egyik buli alatt, Anna neve, kedves lány! Alacsony, rövid aranybarna haja van, barna szemei vannak, Attilának való lány!!

Be cipzároztam a bőröndömet, majd kihúztam és leraktam az előszobába, már ott sorakozott néhányunk táskája, és bőröndje. Vissza mentem Peti cuccaiért.

-Te meg mit csinálsz? (P)

-Hát gondoltam ki viszem őket. (H.B)

-De nem kell! (P)

-Ez nem kérdés volt. (B) -Felemeltem a táskáját, majd a bőröndért nyúltam és kivittem.

Vissza mentem a szobába, majd hírtelen meg ölelt engem Peti.

-Mit szólnanák a zsibongók, ha kiderül hogy együtt vagyunk? (P)

-Nem tudom, sokan lehet örülnének neki. (B)

-Derítsük ki. (P)

-Mi? Mostmár elszeretnéd mondani? (B)

-Igen... (P) -Hallkan mondta, majd meg csókoltam, örültem hogy végre elszeretné mondani néhány embernek, azaz a zsibongóknak.

Pétert felemeltem és megöleltem, viszont éreztem hogy fogyott... És sokat 1 hét alatt. Sose figyeltem Peti étkezését, tudtam hogy régen evés zavara volt, de vissza jött?

-Peti... (B)

-Igen Barni? (P) -Hallani lehetett a hangján az aggodalmat, és az enyémen is...

-Vissza jött az evés zavarod? (B)

-Ennyire érezni lehet? (P)

-Mi a baj Életem, miért nem szóltál? (B)

-Sajnálom.. Nem akartam hangulat romboló lenni... (P)

-Peti én annyira sajnálom hogy nem vettem észre hogy nem eszel, kérlek ne csináld ezt magaddal... (B)

-Barni ez nem a te hibád, próbáltam elrejteni , mert félek hogy elhagysz ez miatt... (P)

-Dehogy hagylak el! Péter te vagy a legcsodálatosabb dolog az életembe.. Nagyon szeretlek tényleg, mindent meg adnék hogy boldog legyél, hogy ne érezd magad rosszul, itt vagyok neked, és itt leszek neked mindig! (B)

Peti csak sírt, de könnyen meg nyugodott, végül ki mentünk, a többiek már készen voltak, gyors át néztük a házat hogy elhagytunk e valamit, lekapcsoltuk a lámpát, bezártuk az ajtót majd be szálltunk a kocsiba és indultunk is vissza Budapestre.

Egész úton Attila a lányról áradozott, Peti már a vállamon aludt, én meg zenét hallgattam, fél füllel hallottam hogy Giorgio, és Zsombor is áradozott a megnem nevezett kiszemeltjeikről. Jah igen, azóta szakítottak Lilivel. Valami nem volt jó a kapcsolatba és úgy érezték így jó lesz mindkettőjüknek. Giorgio meghát... Tudtam hogy ki az a meg nem nevezett személy;)!  Bálint csak csendben vezetett , és nézte az utat, út közben szerintem 6x álltunk meg, mert senkinek se ugyan akkor kellett elvégeznie a dolgát, szóval egy másfél órás útból kettő lett, fél úton Ati és Zsombor össze is vesztek valamin, és egymáshoz se szóltak, Peti szinte az egész utat végig aludta, nagyon örültem hogy alszik, mivel nem sokat alszik.

Nagyjából egész úton azon gondolkoztam hogy segíthetnék Petinek, nem akarom hogy megint olyan súlyos állapota legyen mint 14-18 éves korába, végül lecsukódtak a szemeim és elaludtam. Arra kelltem hogy már ott voltunk, ahol 1 héttel ezelőtt , a próbatermünknél. Kipakoltunk, majd elköszöntünk egymástól és mindenki elindult, Ati és Zsoma egyedül, Gio és Bálint együtt mert közel laknak egymáshoz, én és Peti úgyszint együtt indultunk el, Peti ma nálam lesz.
Kinyitottuk az ajtót a lépcsőházba, majd lehívtuk a liftet és beraktuk a táskákat, s bőröndöket, majd mi is beszálltunk, 2 perc alatt fent is voltunk a 4.-en. Beléptünk majd le is döltünk mindketten a kanapén. Felültem majd a fejemet Peti ölébe raktam és úgy pihiztünk egy ideig. Pötyi a hajamat birizgálta az egyik kezével, másikat meg én simogattam.