Mézédes Vagy! [Befejezett]

Rá néztem, s ő rám nézett.

!!Tw!!
Megemlített bántalmazás, szorongás, evészavar.

*Peti szemszöge*

Barnival valami nagy baj történt, holt részeg volt, szanaszét a sok-sok üres üveg, szemei könnyesek , látszott rajta hogy semmi élet kedve sincs. Falfehér voltam mikor megláttam.

--------------------------

-Mivan miért?! (P)

-Mert szeretlek. (B)

Jó, mindenre számítottam csak erre nem, a könnyeim útnak indultak, szeret? Nem ez csak egy álom, bennem semmi szerethető sincs! Képtelen belém szeretni akárki is...
Imola is gyorsan dobott, talán meg érezte rajtam hogy meleg vagyok, de miért ilyen fájdalmasan szakított? Ezek a szakítások... Akkor is fájnak mikor nem is szeretjük a másikat. De hogy képes belém szeretni? Tudom iogy biszexuális, de baszki, sovány vagyok, pici, szemem alatt kurva nagy karikák! Vissza húzódó vagyok, nem engedek közel senkit magamhoz! Nehézkesen bízom meg az emberekbe. Elég érzékeny is vagyok, őszintén nagyon törékeny is, az a baj hogy elég gyorsan bele szeretek olyan emberbe, akik jól bánnak, és törődnek velem, vágyom a törődésre, nagyon rosszul bántak velem mindig.
Barnabás annyira más mint más emberek, őszinte szeretetét érzem, kimutatja hogy szeret, és óvatos velem.

-M-most miért sírsz Édes? (B)

-Te tényleg szeretsz engem? (P)

-Igen, igen szeretlek, teljes szívemből. (B)

-Én is Barni. (P)

---------------

Talán hajnali 4 lehetett, semelyikőnk nem tudott aludni, elmélkedtünk nagyon nagy faszságokról.

•Ha a csillagok eredetileg gömbölyűek, akkor miért ilyenek rajzolják: ★?

•A kenyér miért a megkent oldalára esik?

•Az utolsó embert a Földön ki fogja eltemetni?

Stb.

Már kezdek fáradni, ebbe a sok elmélkedésbe bele lehet fáradni. Rá néztem a telefonra és 4:39-et írt ki.

-Én szerintem alszok, már tiszta fáradt vagyok.(P)

-Rendben, aludj jól Édes, szép álmokat. (B) -Bele puszilt a kócos fürtjeim közé, lekapcsolta  a villanyt és befeküdt mellém, a fejemet a mellkasára tettem , éreztem a dobogó szívét, s át karolt a derekamnál és egy kis idő után el nyomot minket az álom.

----------------

Nem aludtam olyan hű-de sokat, 7:17 volt mikor rá néztem a telefonra, ami már szinte meg vakított, Barnabás még nyugodtan szuszogott, a keze a derekamon pihent, este valószínűleg felcsúszott a pulcsi, mivel már az alatt volt a keze. Még vissza feküdtem, és hozzá bújtam, amivel nyílván jelezni akartam neki hogy fent vagyok, erre csak egy hallkabb morgással jelzett hogy ő is fent van. Elkezdte simizni a derekamat, ami miatt tiszta libabőrös lettem, erre felkuncogott, hasamba már több száz pillangó repdesett.

Fel ültem , és ő is követte a példámat, az egyik kezével támaszkodott, a másikkal meg fogta az arcomat, és a csillogó gesztenye barna szemeivel a szemembe nézett.

-Olyan kibaszott gyönyörű vagy Péter! (B)

-Mi..Nem.. Dehogy is..!! (P) -Tisztára zavarba hoz engem ezzel a bókjaival, sőt a becézéseivel, gondolok itt az Édesre.

-Na, dehogy nem vagy az. A kecses alkatod... Gyönyörű csillogó zöld szemeid, göndör barna hajad... Tökéletes vagy Édesem! (B)

Erre nem tudtak mit mondjak, csak elmosolyodtam. Egy puszit nyomtam az arcára és ki mentem egy teát csinálni magamnak, neki meg kávét.