Mézédes Vagy! [Befejezett]

Nem tudok. Nem kapok. Levegőt. Fulladok.

TW: trágár szavak, homofóbia.

*Barni szemszöge*

Eltelt egy pár óra, Petimet vissza küldtem aludni.
Egy cigaretta társaságában gondolkoztam mi tévő legyek, nem érzem magam boldogan már Julcsi mellett. Gondolkoztam hogyan is kéne szakítanom, utálok embereket megbántani! De ha már nem szeret valakit az ember, kénytelen lesz szakítani, mert csak sérülni fog jobban mindkettő személy, azt meg senki sem akarja.
Bűn tudatom volt , mivan ha Peti nem is szeret? Szenvedni fogok..
Ó Héra Barnabás gondolkodj már baszki! Nem rég mondta hogy szeret! Hogy lehetsz ilyen egy idióta?!

Még órákig gondolkoztam, és tervezgettem a jövőnket az én kis Petimmel.
Egy telefon hívás kihúzott a gondolataimból, mí meglepően Giorgio hívott. Gyorsan megnyomtam a zöld kis gombocskát.

-Ciao faszikám!

-Szia Gyurci, hogy hogy hívtál?

-Beszélni akartak valamiről, te és Peti nagyon úgy tűntök mintha egymásba melegetetek volna, nem igaz?

Jó erre nem tudtam konolyan semmit se hozzá fűzni!

-Mi?? Nem dehogy! Csak barátok vagyunk!

-Aha aha persze, jól ismerlek ám titeket, és máshogy viselkedtek, had találjam ki, éppen nálad van, igaz?

-Jó te valami kamerát szereltél fel rám vagy mi a fasz Giorgio?

Pötyike épp jött ki.

*Ásított egy nagyott*
-Jó reggelt Barni, oh baszki nem tudtam hogy beszélsz, bocsi!

-Ó semmi baj Petim, gyere nyugodtan. Amúgy is pont menni akart . -Ez kiemelve mondtam.

---

-Petim? Értelek Barni, csak ügyesen
-Ciao!

Kinyomtam és át öleltem a már felébredt kis Petit.

-Hogy aludtál?

-Egészen jól! Mióta ácsorogsz itt kint?

-Mhm amióta talán felkelltél először.

-Miért nem aludtál vissza??

-Elmerültem a gondolataimba.

-Oh értem, min gondolkoztál ennyire? Persze nem muszáj elmondanod!

-Nem fontos Petim! - Átöleltem ismét, és az államat a vállára tettem. Annyira szeretem az érintését, valami csodás érzés! Minden egyes porcikáját szeretem, az arcát, a gyönyörű szemeit, a puha gyengéd kezeit, mosolyát, hangját, nevetését, érintését, stílusát, személyiségét, és ő magát Gaál Pétert.
Egy kis kincs, és sose akarom elveszteni, magamévá akarom tudni.
Mindennap mellette akarok lefeküdni, felkellni.
Minden egyes percbe ölelni akarom, és csókolni, fogni akarom a kezét, össze akarom kulcsolni az enyémmel, vágyom az érintésére, vágyom Rá.

Legalább 10 percig öleltem, és a gondolataimon mentem át ismét.
Mindig rá gondolok, és azt tervezem hogy a jövőbe milyen jó életem lesz vele.

-Szeretek veled lenni, Gaál Péter.

-Én még jobban Héra Barnabás.

------

Pár óra eltelt, haza vittem Petit , és gondolkoztam mi legyen most velem.
Gondolataimat meg szakította egy másnapos Julcsi, belépett a házba és elkezdett csak úgy full random veszekedni velem.
Mindent a fejemhez vágott.

-Egy szánalmas lúzer vagy Barnabás.

-Most meg mi az apám faszod bajod van ?!

-Tudom hogy egymásba buzultatok a kis Pétereddel.