DIRTY SECRET | MINSUNG

IV. Fejezet

*Minho szemszöge*

A hazafele tartó úton amíg Jisung elszundikált a vállamon, addig írtam egy üzenetet Felixnek, hogy indulunk haza, ők hogyan állnak. Szerencsére minden remekül ment, és a kamerákat el tudták rejteni.

Egy fokkal nyugodtabban tettem el a telefont a zsebembe. Végre megtudom ennek a kis csöppnek a titkát, ami lehet nem is olyan ártatlan.

Otthon újból begubózott a szobába, és hallottam, ahogy telefonál, majd sír...? Mi a fene történik?

Mindenesetre ahhelyett, hogy megvigasztaltam volna, inkább felhangosítottam a nappaliban a tévét, hogy higyje azt, nem hallom. Fájt, hiszen ő a szerelmem, de jelenleg válságban a kapcsolatunk, és ehhez hozzá kell szoknom.

Pár perc múlva betoppan a lakásba Doyoung, a bátyám. Se kopogás, se cengetés, csakúgy bejött, mintha itt élne. Láthatólag meglepődött amikor megpillantott a kanapén hosszannyúlva.

– Cső tesó! Mi járatban erre? – álltam fel, s egy kézfogással üdvözöltem.

– Hát, csak errefelé jártam, és gondoltam benézek. Jisung? – nyújtotta a nyakát.

– A szobánkban van. JISUNG! – kiáltottam párom után.

Az említett fiú félkomásan battygott ki a szobából, s meglepetten nézte, hogy Doyoung előttem áll, és vidáman integet neki. Kicsit lefagyott, de gyorsan észheztért, és ő is üdvözölte a bátyámat.

Leültünk, és közösen beszélgettünk egy kicsit. Mindannyian tartottuk egymástól a kellő távolságot. Konkrétan a kanapé szélén ültek ők, és meg a közepén, mindkettőtől ugyan annyi távolságot tartva.

[…]

Másnap reggel újból nem dolgozni mentem be, hanem Chris és Felix irogájába, hogy nyomon követhessük a kis Jisungom titkos akcióit.

Mivel tudtuk, hogy reggel nem fog korán kelni, így elbeszélgettük az időt, és be kell vallanom, eléggé érdekes nyomozókkal barátkozni. Érdekes életük van.

[…]

Délután három óra fele érzékeltek mozgást a kamerák. A szívem vad dobogásba kezdett, amikor mindkét férfi a laptop kijelzője fölé hajolt. Tudni akartam, hogy mi történik.

– Mit csinál? – kérdeztem őket.

– Most kel ki az ágyból...öltözik. – mondta Felix, a képernyőre koncentrálva.

– Ezt azt hiszem látnod kellene. – fordította felém a képernyőt Chris.

Eltátott szájjal néztem végig Jisung felsőtestén, ami tele volt zúzódásokkal, harápsnyomokkal, és még ki tudja mikkel. Tanácstalanul néztem a két magánynyomozóra.

– Valaki bántalmazta őt. Ugye nem te voltál? – vont kérdőre Felix.

– Egy ujjal sem tudnék úgy érni hozzá, hogy az neki fájjon! – ráztam a fejem tiltakozásképpen.

– Akkor valaki más tette.

– De ki? Ki tette ezt vele, és miért titkolja?! – kezdtem dühbe gurulni.

– Nyugi van! Lehet, hogy valami komolyabb indoka van, amiért nem mondta el. Semmit sem tudunk!

– Mi van akkor, ha magának tette? – jutott eszembe egy elképzelhetetlen dolog.

– Nem képes magának ilyen helyekre harapásnyomokat ejteni! Lehetetlen, hogy magának tette! – rázta a fejét Chris.

– Telefonál! Kuss! – csitított el Felix.

Mindannyiunk lélegzet visszafolytva hallgattuk a telefonbeszélgetést.

– Nem, ma elment. Nem tehetek róla, nem mondhatom, hogy menjen el otthonról!... Az is a te hibád volt! Mondtam, hogy itthon van, de csak fenyegetőztél!... Meddig kell ezt csinálnom?! Kurvára gyűlöllek!

– Hogy mersz így beszélni velem? – érkezett egy hangos válasz a telefon másik oldaláról.

– Talán szeretnem kéne? Gyűlöllek! – kiabált Jisung. – Rendben...lekapcsolok mindent... – szipogott.

Ezek után ledobta a telefont az ágyra, és egy hangos szitkozódás után, s miután letörölte a könnyeit, elindult az előszoba felé.

– Valószínűleg most fogja leütni a biztosítékot. – szólalt meg Chan a képernyőt bámulva.

Idő közben mögéjük húzódtam, és úgy néztem az eseményeket. Semmiről sem akarok lemaradni. Mindent tudni akarok, amit Jisunggal történik.

Azt hiszem itt nem megcsalásról van szó, ami megnyugtat és felkavar egyben.

Mit titkolsz Jisung?

Elnézést a rövid részekért!
Köszönöm, hogy elolvastad! 💖