Gyűlöllek (befejezett)

28

-Hozzám érsz és már ismersz is
Hozzám érsz, de nem úgy, mint mindenki, ó- énekeltük egyszerre szinte már üvöltve, majd én felugorva a székre énekelni kezdtem a következő sorokat

- Emlékszem, Sopronban néztem a fák fölé
Összedőlt ágyunkban bújtunk a nap mögé- énekeltem.

Táncoltam közben a széken, majd Márk felé nyújtva a karomat fel invitáltam magamhoz, ám ő a helyett, hogy feljött volna hozzám lerántott magához

- Jaj- kiáltottam nevetve- Olyan hülye vagy- néztem szemeibe nevetve, ezzel pedig feltűnt milyen közel is vagyunk egymáshoz, hátrébb akartam lépni, ám szorító kezei miatt ez lehetetlennek tűnt

- Livi..- suttogta számra nézve

- Igen?- nyeltem egyet

- El kell mondanom valamit- suttogta, mire bólintottam jelezve, hogy hallgatom- Próbáltalak nem szeretni. Esküszöm megpróbáltam hagyni nektek teret Dáviddal, de látva mennyire elrontotta és megbántott téged én megakartam őt verni. A testvérem, de akkor sem engedem, hogy így bánjon veled.

- Márk..- szóltam közbe halkan

- Ne.. ezt most be akarom fejezni- simította meg arcomat, mire én bólintottam- Két éve szeretlek Livi... azt hittem csak ostoba hülyeség, de mikor szemtől szemben megláttalak, tudtam, hogy gond lesz. Nem tudok rád csak barátként tekinteni Livi...egyszerűen nem megy, és a tudat, hogy vele legyél kiborít.- mondta, mire én nyeltem egy nagyot- Szeretlek Livs..- nézett mélyen szemeimbe- És nem csak mint barát- mondta, majd közel hajolva hozzám összetapasztotta ajkainkat.

Csókja hirtelen ért, de olyan hirtelen ért is véget, ahogyan kezdődött. Nem csókoltam vissza és ez valószínűleg neki is feltűnt.

- Livi..- szólalt meg halkan, mire én hátra léptém

- Ez..ez most.. neharagudj, de gondolkodnom kell- jelentettem ki, majd hátat fordítva neki, magam mögött hagytam őt is és a telefonból üvöltő zenét is.

Az emeletig meg sem álltam. Célom volt, hogy bejussak a szobámba, de egy kinyúló kar megakadályozott.

- Szia..- suttogta Dávid engem neki nyomva szobaajtajának

- Szia- suttogtam vissza

- Beszélhetünk?- kérdezte, mire én bólintva jeleztem, hogy oké, ő pedig kinyitva szobaajtaját maga elé engedett.
Dávid maga mögött beszukva ajtaját nagyot sóhajtott.

- Csak hallgass meg oké?- nézett rám kérőn, mire én bólintottam jelezve, hogy kezdheti- Nem tudom, hány féleképpen mondhatnám el mennyire sajnálom azt az estét. Nem is tudtam eddig sem, ezért is cselekedtem inkább. Távol tartottam magam tőled, mégha ezzel kínzó fájdalmat okozok is magamnak. Mindig mikor megláttalak eszembe jutott az ahogyan aznap este bántam veled és ahogyan érezted magad miatta. Mindig arra gondoltam kínzó és fájó lehet számomra nem veled lenni és nem mondani mindig neked milyen fontos vagy számomra és mennyire veled szeretnék lenni, viszont sosem lehet olyan rossz érzés, mint ahogyan te érezhetted magad.

- Tény, hogy fájt.- szólaltam meg halkan- De túl tettem magam rajta

- Nem tehettem meg veled ugyanezt megint. Megpróbáltalak távol tartani magamtól, el néztem ahogyan az öcsémmel vagy és hiába éreztem magam piszkosul rosszul mikor együtt láttalak titeket egyszer sem szóltam közbe, vagy léptem, mert... mert borzasztóan jó érzés volt téged boldognak látni. Fájt, hogy nem miattam vagy az, de még jobban fájt volna, ha senki miatt se lettél volna. Ha vele akarsz lenni megértem oké?- fogta kezei közé arcomat- De akkor is szeretni foglak és ezt ne felejtsd el- döntötte homlokát az enyémnek- Mindig te leszel az akit védeni akarok attól, hogy vezessen- mondta, mire én elnevettem magamat- Mindig te leszel az akinek olyan dolgokat akarok majd megmutatni, amiket eddig senkinek- puszilta meg homlokomat- - Utoljára pedig- nézett mélyen a szemeimbe- Mindig te leszel az akihez a szívem húzni fog, akkor is ha a tiéd már az öcsémé- suttogta, majd lágy csókot adott ajkaimra- Azt akarnám ez a pillanat örökre szóljon, de hagylak gondolkodni- tolt el magától, majd letörölte arcomról könnyeimet- Ne sírj miattam oké?- ölelt magához szorosan- Többször ne- adott egy puszit homlokomra

---------------------------------------------------------

A szobámba érve egyből Rebekát tárcsáztam.

- Mi történt- vette fel két csörgés után- Csak akkor hívsz ilyenkor, ha vészhelyzet van- mondta

- Az is van- szólaltam meg, sírástól remegő hangon

- Mi történt?- kérdezte meg halkan

- Dávid és..és.. Márk is- mondtam- Bevallották, az érzéseiket, aztán..aztán meg csókoltak

- Várj, Márk megcsókolt?- döbbent le

- Igen- válaszoltam

- Mit éreztél?- kérdezte meg halkan

- Nem tudom- ráztam meg a fejemet- Az a baj, hogy fogalmam sincs mi lenne a helyes jelen pillanatban

- Oh, Olív- szólalt meg halkan- Csak az egyik lehet, ugye tudod?- kérdezte, mire én letörölve a könnyeimet bólintottam

- Csak az egyik lehet- mondtam- És úgy érzem tudom melyik lesz az- jelentettem ki

Az egyikkel remélhetőleg boldog leszek, mégha ezzel a másiknak össze is törik a szíve.

_______________________________________

Sziasztok!

Itt is lenne az utolsó előtti rész.
A kérdés már csak az, fel vagy- e készülve arra vajon kit is választ Olívia?

A következő részben ez mind kiderül, lehet, hogy teljesül az amit szeretnél, de készítsd fel magad arra is, hogy mivan akkor, ha még sem.

Szép estét/ napot nektek 😽.