Kémiával kezdődött (Befejezett)

/Nagyszülők/

Utolsó órán megint csippant egyet a telóm. Valahogy éreztem, hogy Ő fog írni. Hamar felkaptam, hogy minnél gyorsabban lenémítsam. És ezzel a lendülettel megnéztem az üzenetet.

Aaron
Csillagom, mit csinálasz órák után?

Luna
Haza megyek. Mért?🧐

Aaron
Nincs kedved eljönni az edzésre? Utánna haza dobhatlak, aztán tanulhatunk megint

Luna
Nem hiszem, hogy ez jó ötlet🙄

Aaron
Miért is nem?

Luna
Sok dolgom lenne

Aaron
Légyszives, fontos lenne

Luna
Miért?

Aaron
Mert most lesznek a legfontossabb edzések a szezonban. Kérlek!

Luna
De ehez mi közöm van?

Aaron
Semmi, de kb egyedül rád számíthattam. És most csak azt szeretném, ha itt lennél velem

Luna
Ahj, oké

Aaron
Köszönöm,Csillagom.

A sportcsarnok felé tartottam, amikor Alex mellém szegődött. Beültünk az első sorba, és figyeltük Aaronékat. Természetesen mielőtt nekiálltak volna a csapatjátéknak, mindenek előtt bemelegítettek. Nyújtottak, futottak, majd megint nyújtottak. Az edző ketté osztotta a csapatot. Aaronék nagyon ügyesen taktikáztak. Aaron már négyszer dobott kosárra az első tíz percben. Nem nagyon értek ehez a sporthoz. Bár ha jobban belegondolok, akkor egyikhez sem. De azt megtudtam állapítani, hogy Aaron nagyon ügyes benne. Többször is felénk fordult.

Alex egész idő alatt beszélgetett velem. Nem nagyon kellett kérdezgetnem. Mondta ő magától is. Nagyon jó volt hallgatni, hogy ennyire nyíltan tud beszélgetni egy ismeretlennel. És ezt szóvá is tettem neki. Azt válaszolta, hogy jó ember ismerő. Amire muszáj volt felkacagnom.

Amint vége lett, a fiúk elindultak az öltözőhöz. Alex megkérdezte, hogy haza vigyen- e, de mondtam neki, hogy Aaronra várok. Így ő elindult, amíg én a folyosón várakoztam. Nyílik az ajtó. Úgytűnik mindenki kijött, de Aaront nem látom. Megkérdeztem az egyikőjüket, hogy merre van. Azt válaszolta, hogy már rég kijött. Én értetlenül néztem rá egy ideig, aztán kimentem a levegőre. És akkor vettem észre, hogy felpattan a motorjára és elviharzik...

Elkezdtem hívogatni, de nem vette fel. Lehet, hogy hülye ötlet volt, mert vezetésnél (főleg motornál) nem telefonálunk. És most nem tudom, hogy ez mi volt. Mérgemben elindultam egyedül haza.

Fent voltam a szobámba, és szétterültem a szőnyegen. A plafont bámultam. Lehet hogy már egy óra is eltelt közben, de lehet hogy csak tíz perc vagy két óra. Nem érzékeltem a körülöttem történő dolgokból szinte semmit. Megpróbáltam kiüríteni a gondolataimat, ami kissebb-nagyobb sikerrel sikerült is. Most jól esett itt feküdni. A kezemet párnának használtam, a lábamat felhúztam, a hátamnak pedig nagyon kényelmes volt a pihe-puha szőnyegen lennie. Kontrollálni szerettem volna az érzéseimet, de nem ment. Sírtam, aztán már csak szipogtam. Felnevettem, majd megint bekönnyesedett a szemem. Túl sok volt rajtam a nyomás. Úgy érzem, bármit csinálok, most nem jó semmi. Hiányoznak a lányok is. Anyáék éjjel- nappal dolgoznak. Conor egyetemen van. Luke, Dani és Adam meg már nem nagyon beszélnek velem. Pedig eddig igen. Nekem jelenleg csak Aaron és Alex van.