Hirtelen

9.

Arthur

Naa... Hogy sikerült?

Arina

Egész jól

Arthur

Felhívhatlak most?

Arina

Igen

Alig, hogy elküldtem a választ, szinte azonnal felvillant a fiú neve a képernyőmön. Gondolkodás nélkül nyomtam rá a zöld telefon alakú ikonra.

- Szia. - hallottam a hangját a telefon túloldaláról, és, bár nem láttam az arcát, biztos voltam benne, hogy mosolyog, amitől az én arcom is felderült.

- Szia Arthur. - szóltam bele, amint visszatértem a hangja által okozott rózsaszín buborékból a valóságba.

- Jó hallani a hangod... - mondta, mire a szívem kihagyott egy nagyobb ütemet. - Mi jót csinálsz így, hogy végre nem kell tanulnod?

- Eddig filmet néztem. Vagyis csak majdnem, mert bealudtam rajta. Aztán hamarosan jön Bianca és elmegyünk ünnepelni. Veled mi újság?

- Fél óra múlva kezdődik az időmérő. Ha annak vége, irány vissza a hotelbe. Vacsora, hasonlók, de még mindenképpen át kell majd néznem a telemetriai adatokat.

- Akkor csupa izgalmas dolog vár rád, ahogy hallom.

- Ja... Valahogy úgy.

- Arthur, gyere. Autóba kell ülnöd, negyed óra múlva kezdődik a Q1. - hallottam meg egy idegen férfi hangját a háttérből.

- Egy pillanat, fél perc, és kint vagyok. - szólt félre a telefonból, de még így is értettem, mit mondott neki. - Ne haragudj, mennem kell. Jó szórakozást az estére.

- Köszi. Neked meg sok sikert.

- Köszi, ha visszaértem Monacoba lenne kedved találkozni?

- Igen, de menj már, rád várnak.

- Jól van, na. Érezd jól magad, szia.

- Szia Arthur. - feleltem és bontottam a vonalat, mielőtt még lekési az időmérőt.

Ahelyett, hogy kikapcsoltam volna a tévét, a sportcsatornára léptettem, ahol a két riporter éppen az F2-es mezőny pilótáiról beszélgetett, megemlítve az újoncok korábbi, F3-as eredményeit. Szót ejtettek Arthurról és az idei szezon másik nagy reménységéről is, de az ő neve nem maradt meg. Figyelemmel hallgattam, ugyanis ez az egész új volt számomra, hiszen eddig csak a királykategória versenyhétvégéit követtem figyelemmel, de azt nagyon is régóta.

Végignéztem az F2-es, majd az F1-es időmérő edzést, ahol végül a pole pozíciót az idősebbik Leclerc, Charles zsebelte be. Mire annak is vége lett, jobbnak láttam, ha elmegyek hajat mosni, ha már Bianca mindenképpen el akar rángatni itthonról este.

- Hahó! Hoztam pizzát! - kiáltotta el magát Bianca, amint belépett a bejárati ajtón.

- A fürdőben vagyok, mindjárt megyek ki.

Megterítettem az erkélyen lévő kis kétszemélyes asztalt és nekiláttunk elfogyasztani a sonkás pizzát, ami bár elég finom volt, de a nagymamáménak a nyomába se érhet. Vacsora közben előkerült egy üveg rosé bor is, így a készülődésnek már vihogva láttunk neki.

Egy fehér, ezüstösen csillogó, testhezálló ruhát vettem fel egy színben megegyező magassarkú szandállal. A hajamat végül csak hagytam laza hullámokban a vállaimra omlani.

Fél kilenc magasságában hagytuk el a tömbház ajtaját és egy taxit leintve közeledünk Monte-Carlo egyik legnevesebb szórakozóhelyéhez, a Paon Noirhoz. Az épületből zene és színes fények szűrődtek ki az utcára, ahol, akárcsak az év nagy részében, most is sokan sétáltak, javarészt csak a társasági élet miatt ide utazó gazdag turisták. A bár ablakait egy-egy fekete pávát mintázó matrica díszítette, utalva a hely nevére.

Belépve a zene ritmusára egyszerre ugráló tömeg hangulata és az alkohol szaga mellett a zene üteme telepedett a mellkasunkra. A táncoló korunkbeliek között találkoztunk pár szaktársammal, vagyis remélem, márcsak volt szaktársammal.

A pulthoz lépve a barátnőm kikért mindkettőnknek egy-egy pohár Gin tonicot, majd visszatértünk a táncparkettnek kinevezett területre. Jól esett végre engedni magam, anélkül, hogy bármi miatt is aggódnom kellett volna. Jól esett végre kiereszteni a gőzt és gondtalanul bulizni egyet.

Amennyire ellenkeztem Bianca ötletével, annyira jól sült el az az este. Csak egyetlen egy ember hiányzott, de ő akkor tőlem majd' négy és félezer kilométerre aludt egy hotelszobában, Bakuban.

   

TikTok: hqnna.writer