Az írásról kezdőknek

12. Jutalmazás és produktivitás

Mindenki érezhette már magát fáradtnak, úgy, hogy mindent megtesz ahelyett, hogy írna. De mi ilyenkor a teendő? Most bemutatok nektek pár módszert!

Először is. Ahhoz, hogy sokat írjunk, fő a rendszeresség! Nem kell napi 2000 szót írnunk, egyáltalán ne aggódjatok! Egy átlagos (olyan A5-ös) nagyságú könyvben 250 szó egy oldal. Ha minden nap ennyit írunk, akkor gyakorlatilag egy oldalt produkálunk! Jó, nem? És ez nem egy nagy szám. Talán sokan kicsinek tartjátok, de fő a lépcsőzetesség! Ahhoz, hogy naponta 1500 szót írj, nem árthat először 250-el, majd 500-al, majd 1000-el kezdeni esetleg. Természetesen ti ismeritek magatokat eléggé ahhoz, hogy tudjátok a számotokra megfelelő léptéket! Az a lényeg, hogy ne legyenek túl nagyok az elvárásaitok, hanem inkább kevesebből építsük fel, hogy számunkra se legyen túlságosan megterhelő!

Ha produktívabbak akarunk lenni, akkor fontos, hogy meglegyen a magunk kis szentélye. Lehet ez a szobánk, az étkezőasztal, az udvaron a padunk, bármi, nem számít. A lényeg az, hogy zavaró tényezőktől mentes legyen. Az ottani dolgozáskor érdemes lehet mindent kiszűrni, ami lassíthat minket az írás folyamatában. Halkítsuk le a telefonunkat, esetleg használjunk valamilyen fókuszt segítő alkalmazást! Ilyen például a Write or Die, ami megbüntet minket mindaddig, amíg meg nem írtuk az általunk elérni kívánt szószámot!

Van továbbá egy módszer, amely az íróknak is segíthet. Írjuk le egy bizonyos léptékben számokat, amelyek a leírt szavainkat jelölik. Például: 500 1000 2000 5000 10000. És amint ezeket a számokat elérjük a könyvünknél, húzzuk át. Az, hogy látjuk a szemünk előtt, hogy a egyre közelebb kerülünk a könyvünk befejezéséhez, az nagy jutalom önmagában is. Azok, akik nagyon nehezen tudják rávenni magukat, azok akár százas léptékben is dolgozhatnak.

Ez a módszer azért lényeges, mert elégedettséget vált ki belőlünk minden cél áthúzása után. Egy könyv megírása maraton, nem sprint, tehát érdemes apró szegmensekre bontanunk. Minden kis cél elérése előremozdít minket a nagy felé. Tehát az is fontos, hogy bontsuk kisebbekre! Hiszen csak könnyebb leporolni először a polcokat, mint látni, hogy mellette még ki kell porszívóznunk, fel is kell mosnunk.

A számomra egyik legjobban bevált módszer az az időzítő. Egyszerűen fogjuk, és valahány percre beállítjuk, és írunk, amíg visszaszámol. Ehhez kapcsolódik egy technika, amit Pomodoro technikának hívnak. A pomodoro olaszul paradicsomot jelent, ami utal a konyhai órákra, amelyek paradicsom kinézetűek. De térjünk is vissza arra, hogy mi is ez a módszer és miben segíthet minket a mindennapi életünkben! Ez arra épül, hogy elindítunk egy visszaszámlálót (pomodoro-t) úgy, hogy 25 percig megy. Addig kell írnunk, de nem szabad megállnunk, és kijavítanunk a hibáinkat. Miért? Mert az megzavarhatja a ritmusunkat, ezáltal pedig lelassulhatunk, elveszthetjük az ihetlet. Amikor lejárt az a bizonyos 25 perc, akkor kapunk 5 percnyi szünetet. Utána ismét beállítunk 25 percet, majd 5 perc szünet. Két órányi ilyen után kapunk egy hosszabb szünetet, ami olyan 15-20 perc. Ehhez a technikához külön vannak számlálók is, itt van egy, amit én magam is használtam már: https://pomofocus.io/

További produktivitást segítő dolgok! Egy nagyon alap az, hogy vázlatot írunk a könyvhöz. Tudom, hogy nem mindenki szeret, én sem, de utóbbi időben kipróbáltam hogy lehet. Ez számomra élvezhető volt, és talán közelebb is kerültem a karaktereimhez, ami számomra nagyon nehéz. Tehát első dolgom volt, hogy felírtam az alapötletet, olyan két mondatban. Ez nagyon tág, ezért innentől kell egyre részletesebbre vennünk. Ezután érdemes az ötleteinket egyenként papírra vetni. Csak úgy odadobálnunk őket, hogy miket akarunk a könyvbe. Ha ez megvan, ezeket rendeznünk kell. Érdemes három részbe osztani őket. A könyv elejére tett ötleteink, a könyv közepére, majd a könyv végére. Ide kell rendeznünk az ötleteinket, ezáltal látjuk az események sorrendjét és a többi. Ezeket nyugodtan rendezgethetjük, hogy logikailag is jobb helyen legyenek. Utána pedig jön az, hogy az egyes ötleteket hosszabban kifejtsük, mondhatni jelenetekké alakítsuk őket. Végül én egyenként fejezetekbe helyeztem ezeket, hogy a fejezet kezdetét, végét és a történéseit is nagyjából tudjam. Ezt mindössze 2-3 mondatban tettem. Ez abban segít, hogy megtartsuk a fejezeteink végén a csattanókat, fordulatokat. Ennél idáig nem jutottam tovább, de tudom mit akarok. Le akarom írni a karaktereim kinézetét, tulajdonságait, szokásait, lehet, hogy a családjukat is. Mivel fantasy-ről van szó, ezért lehetséges, hogy a Napot és a Holdat is helyettesítem valamivel. Ha lesz benne vallás, akkor azt is kidolgozom, és hozzáadom, és ennyi, ezzel el is készül a vázlatunk, ami viszonylag sok kreatív teret enged nekünk, de közben úton tart minket.

További produktivitást segítő módszer! Osszuk be, hogy pontosan mikor is írunk. Érdemes lehet akkorra, amikor a legtöbb ötletünk van. Fontos, hogy az írás ne menjen az alvás, vagy az étkezések rovására! 

A zene kedvelőinek ajánlom, hogy érdemes lehet valami olyan számot keresni, ami vagy folyamatos ritmussal rendelkezik, vagy néha begyorsul, majd lelassul. Én Paris Paloma the fruits című számával próbálkoztam. A gyorsabb jeleneteknél felvettem a ritmust, ezáltal gyors gondolkodásra késztet. Ilyenkor és az időzítős módszer használatánál is az a lényeg, hogy nincs időnk gondolkodni. Sokan hiszik, hogy a gyors írás rossz írás, de ez egyáltalán nem igaz. Sőt, sokszor jobbak is, mert lendületünk van, ihlettel rendelkezünk, amikor végigcsinálunk egy-egy ilyen sprintet. Tehát érdemes alkalmazkodni ilyenkor a zene ritmusához, ha gyorsul és lassul, mert akkor az izgalmasabb részeket nagyobb sebességgel írhatjuk, tehát mi is átvesszük a jelenet pörgését, míg a tájleírásokat lehet a lassabbakba helyezni. Ez kellemes kiegyenlítettséget ad a könyvünkbe, hogy a karakterek beszédeit leírások szabdalják.

Most térjünk át a jutalmakra! Igen, mert ilyet is tehetünk. Gyakorlatilag ugyanúgy taníthatók vagyunk, mint kisállataink, és ezt ki is lehet használnunk. Nyilvánvalóan a legáltalánosabb jutalom az étel. Mert rengeteg félét ismerünk, és szívesen motiváljuk magunkat azzal, amit szeretünk. A jutalmazás a szegmensekre bontáshoz kapcsolódik, mivel ezzel is ugyanúgy a kisebb célokat érjük el, hogy végül elérjük a nagyot. Ha nem ételben akarjuk jutalmazni magunkat, akkor érdemes lehet manikűrben, hobbiban, barátainkkal eltöltött időben és egyéb, számunkra kedves elfoglaltságokban gondolkodni.

Például leírtunk ötezer szót a könyvünkből, akkor a jutalmunk az, hogy olvashatunk, vagy megnézhetünk egy részt a kedvenc sorozatunkból! Ha elérjük a tízezret, akkor például megvehetjük azt a pólót, ami annyira tetszett. Tehát a jutalmazás fontos, hogy része legyen az írás folyamatának. Minden jutalom hajt minket, fenntartja a motivációt, mert van miért tennünk. Így pedig hamar elérhetjük a nagy célt, a könyvünk befejezését.

Visszatérve a kihúzós módszerre (angolul cross-out method, vagy strikethrough system néven is megtalálhatjátok), az is ugyanúgy jutalomként tekinti a feladataink lehúzását, mivel ezzel csökkentettük a hátralévő teendőink számát.

A produktivitásra visszatérve, fontos pont, hogy hiába megyünk nagy lendülettel, addig kell abbahagyni, amíg van. Különben kiéghetünk, és teljes ötlethiányban szenvedhetünk. Ez napokig eltarthat akár, ezért nem érdemes túlhajtanunk magunkat. Tehát ne addig dolgozzatok, amíg minden lendületeteket el nem vesztitek, hanem álljatok meg, amíg van ötletetek, és jegyezzétek le őket, ha féltek attól, hogy elfelejtitek. Ráadásul a kihagyott idő alatt lehetséges, hogy sokkal jobbak támadnak.

Azt a végére meg szeretném még jegyezni, hogy a nagy kiégés ellen tökéletes lehet az, ha más helyen írunk, vagy más időben, ha zenét hallgatunk, akkor csendben írunk, ha digitálisan írunk, akkor papírra váltunk. 

Köszönöm annak, aki elolvasta mindezt, remélem hasznosnak tartottátok ezt a fejezetet! Nektek mi a személyes módszeretek, mikor írói válságtól szenvedtek? 

A következő fejezet a csillagozásról fog szólni.