Hirtelen

8.

- Én szerettem volna kifizetni. - mondtam némi felháborodással a hangomban.

- Késő, jó étvágyat hozzá. Na gyere!

Leterítette a homokos partra a plédet, majd követve a példáját én is letelepedtem mellé.

Az ég borult volt, de szerencsére nem esett az eső. Néha a szürke felhők mögül előbukkant a nap is melegnek érződő arany sugaraival végigsimítva a bőrünkön. Az egész tengerpart üres volt, csak mi ketten voltunk ott néhány kutyát sétáltató nyugdíjast leszámítva. Ezeken a hétköznapinak mondható dolgokon pihentettem a tekintetem, miközben próbáltam megtörni a kettőnk közt kialakult csendet.

- Mikor utazol el a következő versenyre? - kérdeztem, de nem néztem rá, csak a tenger fehér hullámjait bámultam.

- Szerda reggel indul a gép Nizzából Bakuba.

Bátorságot véve magamon az íriszeimet lassan vezettem a fiú irányába. Meglepődve fogadtam, ahogy a tekintetem azonnal összekapcsolódott az Ő zöldes-kékjeivel. Első reakcióként elpirulva sütöttem volna le az íriszeimet, de minden erőmet összeszedve nem szakítottam meg a kialakult szemkontaktust.

A kettőnk közt kialakult szikra arra késztetett, hogy közelebb csússzak a fiúhoz. A feszültséget szinte késsel lehetett vágni a levegőben. Helytelennek éreztem minden mozdulatot, amivel közelebb kerültem a fiúhoz, de a fejemben megszólaló vészcsengőnek ezúttal sikerült megállítania a kétségbeesetten mozgó végtagjaimat. Zavartam túrtam a szél által összekócolt barna tincseim közé, majd a lábaimat felhúztam magamhoz és ráhajtottam a fejem, ezzel elrejtve paradicsom vörös arcomat Arthur elől.

- Arina. - a nevem halkan siklott ki a fiú ajkai között, ahogy ujjaival lágyan az arcélemhez nyúlt, ezzel elérve, hogy felpillantsak rá a homokszemcsékről. A pilláim akaratom ellenére is lecsukódtak, miközben belesimultam Arthur lágy érintésébe. A levegő a tüdőmben rekedt, amikor a tette eljutott a tudatomig.

Sokkal többet érzek Arthur iránt, mint amit eddig bevallottam magamnak. Ez már biztos.

Elnyomtam magamban minden érzést és figyelmen kívül hagytam a jeleket. Mert figyelmen kívül akartam hagyni a jeleket. Nem foglalkoztam a szívem hevesebb dobogásával, amikor a közelében vagyok. Nem foglalkoztam az izgatottsággal és az állítólag nagyon is látványos boldogsággal az arcomon, amikor felhívott vagy hazavitt. Nem foglalkoztam az érzéssel, amikor hozzám ért. Nem foglalkoztam velük, mert nem akartam. Mert féltem.

Az ujjaim remegve fonódtak Arthur csuklója köré, készenállva arra, hogy a megfelelő pillanatban elhúzódjak tőle, de amint megéreztem meleg leheletét az arcomon, az ujjaim a vállára felvándorolva adták fel a harcot.

Remegve hagytam, hogy szabad kezét a derekamra fonja, majd egy gyors mozdulattal közelebb vonjon magához. Hirtelen ért ugyan, de nem lepődtem meg, hogy a mellkasunk teljesen egymásnak simult.

- Megcsókolhatlak? - a levegő a tüdőmben rekedt, a fejem tetejétől a kislábujjam végéig bizseregni kezdtem, amikor Arthur a kérdéssel egyidőben simított végig az egymástól enyhén elnyílt ajkaimon, amiken nem sokkal később meg is éreztem a fiú kellemesen  meleg leheletét. A helyzet miatt tőlem csak egy erőtlen bólintásra tellett, de úgy tűnt, neki ez nem elég. - Mondd ki. Nem akarok olyat tenni, ami neked nem jó.

- Igen, megcsókolhatsz. - feleltem nagyot nyelve. A válasz még el sem hagyta az ajkaimat, amikor Ő óvatosan lecsapott azokra. A testem minden porcikája megfeszült, amikor megéreztem Arthur puha ajkait az enyémekre simulni. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor megéreztem az ujjait gyengéden a tarkómra simulni, ezzel egyhelyben tartva a fejem. A fejem zúgni kezdett, az érzést követően ajkaim elváltak egymástól. Arthur azonnal kihasználta a lehetőséget, hogy elmélyítése a kialakult édes csókot.

Hosszú percek elteltével kipirulva szakadtunk el egymástól. Csillogó íriszekkel pillantottam Arthur sötétebben ragyogó szemeibe.

- Még nem tudom biztosan, de azt hiszem, tetszel nekem, Ari. - a szívem egymást követően egyszerre több ütemet is kihagyott ezt a vallomást hallva.  Arcomra nagy mosoly kúszott, fejemet a jobbomon ülő fiú vállára hajtottam.

- Azt hiszem, te is tetszel nekem, Arthur.

...

Uhh, azta... végre itt a Magyar Nagydíj!🇭🇺
A monacoi mellett ezt nagyon vártam, bár ha azt vesszük, hogy a szezon (és a nyári szünet) fele is letellt, nem olyan vidám dolog...

McLaren szurkolóként egészen biztosan izgalmas futam elé nézünk ma...

🏎️🏁Jó futamnézést mindenkinek! 🏁🏎️

TikTok: hqnna.writer