Gyűlöllek (befejezett)

5

- Jaj anya ezt igazán nem kellett volna- kezdtem el mentegetőzni- Megyek én veletek, nincs ezzel semmi baj- nyitottam volna ki az ajtót, ám ő ugyanúgy kezemre téve sajátját megállított ebben

- Olívia- mondta ki a nevemet- Menj- nézett szemeimbe, majd beszállva a kocsiba intett egyet nekem, majd már indultak is

- Király- sóhajtottam, majd az éppen elém érkező Porschera néztem- Nem tudtad volna azt mondani, hogy nem?- nyitottam ki az ajtót mérgesen, majd annál óvatosabban csuktam be azt.

- Hogy utasíthattam volna vissza, ha ez a kicsi Olív álma?- fordult felém vezetés közben vigyorogva

- Ne éld bele magad túlzottan- dőltem hátra az ülésben fújtatva- Mehetsz ám gyorsabban is- adtam tudtára, hogy miattam igazán nem kell 60-al döcögnie

- Jó így- jelentette ki

- Na persze- horkantottam fel

- Nem megyek így gyorsan- szólalt meg egy idő után

- Hogy így?- kérdeztem

- Hogy mellettem vagy- nézett szemeimbe egy pillanatra, mire nekem eszeveszett gyorsasággal kezdett el verni a szívem.

Ezután hátra lévő utunk csöndben. Se ő, se én nem erőltettük a társalgást kettőnk között.

Az étterembe megérkezve szemünkkel Anettékat keresve elindultunk az asztalok között.

- Ott- mutatott rájuk Dávid, majd elindulva intett, hogy kövessem

- Sziasztok- ültem le Márk mellé, mire ő felém fordulva belesúgott a fülembe

- Tényleg nagyon szép vagy ma este- mondta, mire én elpirulva hajtottam le fejemet

- Mit szólnátok egy kis rákhoz?- kérdezte meg Anett- Olív?- fordult felém

- Jól hangzik- mosolyogtam- Én szerintem azt kérek

- Te vagy az én emberem- mutatott rám, mire én elnevettem magamat

- Mit lehet benne szeretni- szólalt meg anyukám, mire Anett szórakozottan odaszólogatott neki. Mindig is csodáltam a kapcsolatukat. Olyan összetartóak voltak, mint még senki akit ezelőtt ismertem. Kicsiként mindig azt mondtam, hogy én is ilyen barátságot szeretnék mint ami nekik van.

- Sikerült már választaniuk?- jött oda az asztalunkhoz egy fiatal pincér

Mikor hozzám érkezett a sor, hogy elmondjam rendelésemet haboztam egy kicsit.

- Még nem igazán tudtam választani, de ez a rákos tészta elég finomnak tűnik- mutattam az étlapon lévő ételre, mire a pincér mosolyogva megszólalt

- Úgy gondolom igazán jó választás lenne- jelentette ki

- Akkor egy olyat szeretnék kérni- csuktam össze az étlapot mosolyogva

- Rendben- írta fel az én rendelésemet is- Innivalót esetleg?- fordult körbe

- Cola jó lesz?- kérdezte tőlünk Anett, ám mielőtt bárki megszólalhatott volna Dávid közbe szólt

- Mindenkinek egy cola lesz, kösz- adta kezébe dühös tekintettel az étlapot, mire a pincér összezavarodva jelezte, hogy pár perc és hozza az italainkat

- Dávid- szólt rá az anyukája- Ezt miért kellett?

- Nem tudom miről beszélsz- rántotta meg a vállát, majd rám nézve lesütötte a szemét

Az étteremből, már megvacsorázva kiléptünk a nyári meleg éjszakába.

- Velem jössz?- kérdezte meg Dávid, mire én bólintva elkezdtem követni a kocsijáig, de csak is azért, mert ki akartam faggatni, hogy mégis miért kellett egész este úgy néznie arra a szerencsétlen pincérre, mintha meggyilkolt volna valakit

- Miért csináltad?- támadtam le egyből, mikor beszálltunk az autójába

- Most meg miről beszélsz?- sóhajtotta

- Tudod te miről beszélek- böktem meg mellkasát felé fordulva, mire ő az említett helyre nézett

- Nem volt szimpatikus- rántott vállat, majd beindítva az autót elindult

- Ch, na persze- forgattam meg szemeimet- Fogadjunk, hogy azért csináltad, mert egy bunkó paraszt vagy aki nem képes uralkodni magán. Túl sok az indulat mi?- kérdeztem meg gúnyosan

- Ha tudnád mennyi- jelentette ki, mire én csak értetlen tekintettel néztem rá

- Nincs senki- jelentettem ki az utat nézve

- Igen, és?- nézett felém egy pillanatra

- Nincs senki, ami azt jelenti, hogy nyugodtan mehetsz gyorsan- néztem rá vigyorogva

- Nem fogsz leállni addig amíg nem megyek veled legalább 100-al nem igaz?- kezdett el nevetni

- Addig amíg nem mész velem legalább több mint 100-al- jelentettem ki- Nehogy azt hidd, hogy olyan törékeny vagyok- mondtam- Ha nem jöttem volna el ide, akkor már rég egy versenyen lennék

- Versenyen? Te?- kérdezte meg megleppetten

- Miért? Ez olyan lehetetlen?- horkantottam

- Nem, dehogy- rázta meg fejét- Épp ellenkezőleg- jelentette ki- Ez rohadt menő egy lánytól- szólalt meg

- Miért? Egy lány nem szeretheti az autókat? Egy lány nem versenyezhet?

- Szerintem te szándékosan értelmezed félre azokat amiket mondok- nevette el magát

- Lehet benne valami- néztem az ablak felé mosolyogva

- Mindenesetre visszatérve a témára, nem megyek veled gyorsan- jelentette ki

- Biztos van valami amivel rá lehet venni téged- szólaltam meg

- Próbálkozni szabad- nevetett fel- Csak nem érdemes

- Lesz ez még máshogy is figyeld meg- néztem rá vigyorral az arcomon, mire ő felém fordulva felvonta fél szemöldökét, majd vigyorra húzta ajkait.