Naruto - Múlt és a jövő

Az élet fájdalma

Itachi a házuk teraszán ül és szalad felé Sasuke. Mosolyogva ölelte át az öccsét. Itachi szomorúan levette a fejpántját és nézte azt, majd vissza emlékezett egy küldetésre.

- Erre a napra emlékszek - suttogta Sasuke.

Itachi mosolyogva sétált a faluban, amikor hírtelen meglátta az apját, hogy beszélget pár Joninnal.
- Apám - szólalt meg Itachi.
- Majd később megbeszéljük - fordult Fugaku a Joninokhoz, akik bólintottak és el is mentek, majd a fiára nézett.

- Szerintem már ekkor azt tervezték - gondolt vissza Itachi arra, amit az apja mondott az Uchiha felkelésről.

- Apám - szaladt oda hozzá Itachi.

- Bátyám - mosolyodott el Sasuke.

- Küldetésből jössz, Itachi?
- Aha - bólintott mosolyogva Itachi. Majd elkezdtek sétálni.
- Nem sétáltunk már így egy ideje.

- Velem bezzeg sosem sétált így, apa - sóhajtott Sasuke. Fugaku ezt szomorúan hallgatta.
- Sosem kellett volna közömbösen viselkednem vele, hiszen ő is a fiam. Bár csak vissza mehetnék a múltba és mindent jóvá tehetnék - gondolta szomorúan Fugaku.

- Nos, már Genin vagyok... és küldetéseket kapok.
- Ó, értem. Így igaz. Mióta az Uchihak ide költöztek... három év telt el. Kitaszítottak minket a falu szélére, és a felső körökben elvették a hatalmunkat... sokan még most is erősen ellenzik a módszereiket. Te is tisztában vagy ezzel, igaz? Egy nap vissza akarjuk nyerni az erőnket... és kilépni a sötétségből a fénybe - mondta Fugaku.

Ezt szomorúan hallgatta Sasuke.

- Apám, nézd - szólalt meg hírtelen Itachi. Minden Uchiha mosolyogva nézett Fugaku- ra és néhányan még meg is hajoltak előtte. Fugaku zavartan intett nekik, miközben sétált az utcán Itachi- val. Itachi kuncogott rajta.

- Ilyennek sem láttam még az apámat - suttogta megilletődve Sasuke.
- Úgy tűnik volt neki egy másik oldala is, amiről te eddig nem tudtál - nézett rá Sakura.
- Lehetséges, hogy sosem értettem meg az apámat?

- Mi olyan vicces? - nézett rá az apja
- Sajnálom, apám... te vagy az Uchihak feje. Büszke vagyok arra, hogy melletted sétálhatok.
- Elég a hízelgésből... hazafelé menet vegyünk a kedvenc harapnivalódból? - kérdezte mosolyogva Fugaku, Itachi ezen nagyon megörült.
- Igen - mosolygott az apjára Itachi.

- Aranyos volt a tesóm kicsiként - mosolygott Sasuke.
- Igen - bólintott rá Naruto.
- És már akkor is milyen erős volt - suttogta Kakashi.
- Az biztos - mondta Gai.

Elmentek a Dangoshoz, és akkor látták, hogy sajnos már elfogyott az összes Dango.
- Azon nem tudok segíteni, ha már mindet eladták... - sóhajtott Fugaku. Itachi csak szomorúan nézte a földet.
- Itachi? - hallották meg Izumi hangját. Izumi kezében egy gombócos tasak van.
- Izumi...

- Izumi és Itachi? Nem rossz kombó - kuncogott Shisui. Erre Izumi elpirultan a vállába ütött.
- Elég lesz - mondta durcásan.
- Bocsi, de aranyosak vagytok együtt.

Itachi és Izumi elmentek sétálni és leültek a mólóhoz.
- Sajnálom, Itachi. Biztosan nem zavartalak meg téged és az apukádat? - kérdezte Izumi.

- Nem zavart meg titeket semmiben sem, nem igaz? - suttogta Kisame, erre Itachi csak bólintani tudott.
- Nem hiszem el, hogy ő ilyen volt gyerekként - akadt ki Pein.
- Igen, azt hittem, hogy már régen is gyűlölte az Uchihakat, de ha nem, akkor mégis miért ölt? - értetlenkedett Sasori.
- Kitudja - sóhajtott egyet Deidara.