Etalon

TIZENÖT

Az egyetlen hely, amit az egyetemen színtisztán imádtam, az a könyvtár.

Na, nem azért, mert annyira meghatott volna a milliónyi frissebb-régibb kiadású könyvek illata és a lehetőség, hogy szélesíteni tudjam a tudásomat, nem is az igazi egyetemistának érzem magam vibe, amit szépen elképzeltem még frissen felvett gólyaként, hogy majd a sorozatoknak és rengetegnyi filmnek köszönhetően egy életérzés, program lesz ide járni, amit naivan el is hittem, hanem leginkább a nyugalom miatt.

Evidens, hogy csendben kell lenni az itt tartózkodás alatt, ezt elősegíti még az is, hogy az emelten külön vannak hangszigetelt fülkék, amibe el lehet különülni, kedvező helyzetet megteremtve azoknak, akik hangosan tanulnak, mint például én is, vagy akár csoportmunkák megbeszélése is történhet ott, így minden opció meg van teremtve ahhoz, hogy egy valóban csöndes környezet működhessen.

Menekülési útvonalnak is tökéletes, éppen ezekből kifolyólag.

Jelenleg is ezt tettem. Menekültem, méghozzá Ráday semmi és senki nem érdekli amíg a saját akarata nem teljesül Konrád elől.

Az egy dolog, hogy miután Stefi felhúzta őt tegnap telefonban és szerintem a hívás után nemcsak sokkot kapott, hanem még azon is törte a fejét, hogyan viszonozza a folyamatos kedvességét a lánynak irányába, nem zaklatott többet. Még szerencse, hogy az elmúlt négy évem alatt kitapasztaltam, hogy ez nem tart nála sokáig és nem kell elhinni naivan, hogy végre működésbe léptek az agytekervényei, mert ilyen nincsen nála.

Hajnali öt ötvenkor, miközben még nagyban jött fel a nap, kezdtek eltűnni az éjszakai eső okozta tócsák, csiripeltek a madarak, még csak szállingóztak az emberek az utakon, az a nyomorék úgy döntött, hogy lefáraszt. Egyetlen mázlija volt, hogy nem keltett fel, mert éppen a szokásos futásom félidejénél jártam, amit így természetesen félbevágott, mert egészen biztos, hogy akkora belenyúlok a vonalba, de úgy megrángattam volna, hogy a feje betörik. Minek volt fent egyáltalán ilyenkor, amikor neki csak tíztől kezdődnek az órái, nem úgy, mint nekem mondjuk?! Még az is megfordult a fejemben, amikor hazafelé száguldva befordultam a sarkon, hogyha előttünk fog ácsorogni, bizisten, hogy páros lábbal rúgom fel a Jupiterig. Aztán majd ott lehet ő az új műhold.

Pechemre kénytelen voltam busszal bejönni, ráadásul egyedül, mivel Luca képtelen volt felkelni, ami vicces, így az első héten, nem tudom, hogy mi lesz vele később, anya Fédrát vitte, így egy kocsi mínusz, Andor is elment oktatni, pontosan akkor, mikor visszaértem, Fülöpöt meg elnyelte a föld. Hiába rontottam be a szobájába, mint egy mamut, nem volt ott, a nappaliban sem találtam, meg úgy a ház körül sem. Az üzenetemre meg cseszett válaszolni nyilvánvalóan.

Így az egyetemig egyedül, innen pedig a kómás Eszterrel kóvályogtam, aki míg a liftre vártunk nyitott szemmel elaludt és nekidőlt a falnak, annyira álmos volt. Elmondása szerint "túl meleg volt" a koliszobában, ehhez képest, ahogy reggeli közben nézegettem a nekem küldött snapjeit, még fél négykor is Stranger Thingset nézett. Köszönhetően az állapotának, a két óránk közötti szünetben, ismét magamra maradtam, mivel ő visszament a koliba aludni, én meg, mivel senki nem ért rá és nem szerettem volna Konráddal találkozni, mert kinéztem belőle, hogy inkább szkippeli a szemináriumát, hogy engem győzködjön, inkább elvonultam a világ elől. Volt így is dolgom ezerrel.

Van az a szokás, mondhatni inkább hagyomány, hogy az első héten rendes órát nem tartanak. Nem is értem, hogy miért döntenek úgy egyes tanárok, hogy ezt teljességgel figyelmen kívül hagyva, megakadályozva eme csodás tradíció továbbélését, belevágnak a közepébe és már most úgy érzem, hogy le vagyok maradva az anyaggal. Tény és való, hogyha nincsen zh, vizsga, beszámoló, akkor nem szoktam magolni. Viszont a leadottakat, minden körülmény között előre, tételszerűen kidolgozom, ezzel is magamat segítve a későbbiekben, hogy nem akkor kell összekukáznom rapid tempóban mindent, ami rohadt sok időt elvesz. Így csak megnyitom a dokumentumot, kinyomtatom és addig húzogatom ki szövegkiemelőkkel, mivel a színek alapján milliószor jobban működik a memóriám, amíg úgy nem fog kinézni, mint, amit egy szivárvány hányt volna le.