ÖT

1.3K 80 85
                                    




Nincs is jobb annál, amikor már az idő is jelzi, hogy vége van a nyárnak végérvényesen, nem pedig csak a naptár szerint. Oké, hogy hűvös van reggel óta, meg esett is, de legalább amikor elindultam még ha minimálisan is, de látni lehetett a napsugarakat, nyomát pedig a zuhénak, csakis a betonon szétterjedt pocsolyák tanúsították.

Ahogy kihajtottam Gergőék utcájából, mintha valaki fentről megnyomta volna a gombot és egy dörgés után konkrétan leszakadt az ég, mindemellett jött egy üzenet anyámtól, hogy "pár" dolgot hozzak a boltból, ha már úton vagyok.

Nos az a pár dolog az én szememben, az egy - kettő kifli, felvágott, sajt kombinációja szokott lenni, ezzel ellentétben egy konkrét listát kaptam tőle. Ezzel párhuzamosan pedig Eszter kiabálását tűrhettem volna, de miután nem sokat hallottam belőle köszönhetően a busz zörejétől és az esőcseppek egyenletesen kopogó hangjától, így inkább letette, azzal az ígérettel, hogy "ezt nem hagyja annyiban". Csak tudnám, hogy egyáltalán mi baja volt ezúttal, mert azon kívül, hogy alattomosnak nevezett, másra nem jöttem rá.

A boltban is nyilvánvalóan vasárnap délután lévén hatmillióan voltak és az alapvetően berohanok - felkapom, ami kell - kifizetem - kirohanok maximum tíz percet igénybe vevő tervemből, maga tíz perc volt az, amíg A-ból B pontba jutottam el, arról nem is beszélve, hogy sorban álltam vagy húsz percig, főleg amiatt, mert abból a négy önkiszolgáló kasszából egyik se működött, a hagyományos pénztárból meg összesen kettő üzemelt. Köszi anya, hogy ilyen jól kitoltál velem.

A kapunkhoz érve, már nyomtam is meg a távirányítón a gombot, hogy kinyíljon nemcsak a kapu, de még a garázs is, ügyelve arra, hogy ne ázzak meg, mert ahogy elnéztem, pontosan csavarni lehetett volna belőlem a vizet, hogyha csak az udvaron parkolok le és szedem ki a cuccokat és berohanok a házba, amit inkább elkerültem.

- Esik? - kiáltott anya valahonnan a ház belsejéből. Ha tippelnem kellene akkor vagy a konyha vagy a spájz felől, azok vannak a teljes másik végben az előtérhez képest.

- Aha - léptem ki a cipőmből, ügyelve arra, hogy ne hagyjak magam körül nagy tócsát.

Ahogy a szatyrokkal végigcsörtettem a nappalink előtt, akaratlanul is észrevettem Fülöpöt, aki még mindig nem tudta magát annyira összeszedni, hogy felkullogjon a szobájáig, hiszen a kanapén elterülve, az álláig felhúzott barna vastagpléd alatt, szuszogva aludt, mintha mi sem történt volna és csak kimerült a sorozatnézésben és nem pedig mocsok másnapos állapotban kínlódna.

- Volt minden? - kapta oldalra a fejét anya, aki mindeközben mosogatott nagyban, míg én csak a nappalit és konyhát elválasztó pultra felpakoltam az ellátmányt.

- Majonéz nem, csak abból a rossz fajtából - mondtam, majd beugrott valami és gyorsan előkotortam a telefonomat a zsebemből és lőttem magamban kuncogva egy képet a félig haldokló Fülöpről.

- Szegényt mindig terrorizálod - csóválta meg Ica mama a fejét, aki elővánszorgott a szobájából, jelezve, hogy véget ért a délutáni sziesztája.

- Én? - kaptam drámaian a mellkasomhoz a feltételezés hatására. - Soha. Összekeversz Fédrával - folytattam, miközben Gergőnek elküldtem az előbb lőtt képet egy olyan szöveggel társítva, hogy "ha nem jött volna össze a lakhatás, akkor most összebújva tudnátok aludni". Annyira rohadék tudok néha vele lenni, de azok után, hogy folyamatosan hülyére vesz meg szórakozni a nyomorékoskodásomon, ennyi kijár nekem is. Már csak abban reménykedem, hogy emlékszik, amit magyaráztam a gólyatáborban neki arról, hogy a kanapénkon lakhat, ha minden kötél szakad.

- Ő egy kis angyalka. Soha nem tenne ilyet - védte be egyből a legkisebb unokáját mama és annyira érezni lehetett a tipikus "a legfiatalabb ártatlan" mentalitást, hogy nagyon. Főleg nála, de már a húgom születése óta ez volt, szerintem azért, mert az összes unokája felnőtt már nagyjából és a megszokott nagymama szerepe is háttérbe szorult, nem mentünk hozzá már olyan sokszor, elmaradtak a nyári hetek, amit ott töltöttünk, erre amikor már eltemette magában, hogy több ilyen alkalom nem lesz, amiket nem mellesleg a legjobban várt az évben, jött a hír, hogy anyám terhes. Emlékszem, hogy rengetegszer látogatott meg minket, volt olyan, hogy több hónapon keresztül itt lakott, habár azt a szokását, hogy elnyújtja a nálunk töltött idejét, a mai napig tartja.

EtalonWhere stories live. Discover now