Etalon

HÉT

"Szerintem nem".

Csengett a fülemben folyamatosan Szabi megszólalása, ahogy rákérdztem, hogy fog-e tetszeni nekem az, amiért azonnal a koliba kellett sietnem.

Nem hazudok és nem is fogok túlozni, hogyha azt mondom, hogy számos verzió megfordult a fejemben. Ennek az egyik oda az volt, hogy ott volt önmagában Gergő, aki egyedül is képes orbitális hülyeségeket csinálni, de ha ehhez hozzátársul a részeg Dominik, aki hatszor, ha nem többször rosszabb, mint Rékasi és ott nem kicsi, hanem nagy a baj. Petiről semmit nem tudok, így őt úgy veszem, mintha jelen se lett volna és itt van még Szabi, aki hű barát révén, ha menni, akkor menni kell elvet követi, pontosan úgy, mint én Eszterrel. Ha kitalál valamit, akkor segíteni neki megvalósítani, mert ez az egyik dolgom, mint a barátnője.

Tehát számos variáció kevergett a fejemben: kiverték az ablakot, vagy a másik fogát, berobbantották a konyhát, lecsapták az egész környéken a biztosítékot, Dominikot elvitték a rendőrök, szóval tényleg minden. Egyetlenegy lehetőség is csak felvillant a szemeim előtt, azonban szerencsére, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment, mégpedig az, hogy valamiféle "Gergő megcsalt és jaj de nagyon rossz nekem" szituáció. Oké, történt, ami történt Fülöp buliján, az kukába ment, meg lett nyomva a delete gomb, felhőből is ki lett törölve véglegesen, de egy időben megfordult a fejemben, hogy mi van ha velem is megcsinálja ugyanezt. Viszont nemcsak, hogy egész nyáron, sőt még azelőtt is, mindenféle csajozós lehetőségeket offolt, meg mindenkit aki rámászott, elég volt nekem, viszont ezt leginkább az erősítette meg, amikor nála voltam fent pár napot Pesten és elrángatott a klubba, ahol dolgozott, szimplán azért, mert a főnöke felhívta, hogy Andris vagy kicsoda lebetegedett, viszont a műsorszám be van ígérve, így be kellene ugrani helyette. Akármennyire is szerettem volna, hogy menjen, bánom is én, elleszek addig Blankával, aki sokkal nyugodtabb, mint Fédra, vagyis nem akar percenként meggyilkolni a visongórohamaival, rendeltünk volna kaját, megnéztük volna a Shreket és ennyi, de nem. Mert nyilván ha valamit Rékasi Gergő a fejébe vesz annak úgy kell lennie, így a húgát rásózta valami félunokatesvérére, aki elvileg sokkal jön neki és elrángatott magával a zsúfolt, meleg, fullasztó szórakozóhelyre valahova a belvárosba. Nem elég, hogy az egyik munkatársa, valami Zoli, úgy végigmért rendesen feltűnően, amikor megérkeztem Gergő nyomában, hogy a szemét be akartam nyomni legszívesebben, főleg akkor, miközben ment a mutatvány és én valami sámlin ücsörögtem a pulton belül, szürcsölgetve egy Tequila Sunriseot, amit kárpótlásként kaptam, hogy itt kell lennem, és folyamatosan éreztem magamon, hogy valaki bámul. Ha kis naiv lennék és mondjuk nem láttam volna a fénylő pultból, hogy Zoli stíröl folyamatosan az egyik irányból, a másikból meg a másik lány munkatársa, akit szintén kioffolt, amikor valamilyen koncertre akarta elrángatni magával, jó, hogy nem haltam meg, mert gyilkolt a pillantásaival. Persze ebből ő semmit nem érzékelt, mert a figyelem középpontjában játszott a tűzzel, habár jobban belegondolva nem is bántam volna, hogyha felgyújtja a kócerájt a francba. Zolival meg a csajjal együtt. Na és amikor vége volt mindennek és indultunk volna el, mert csak ennyiért kellett beugrani, tőlem akart egy lánycsapat mindenáron "olyan színes piát" kikérni, ami a kezemben volt és semmiképp nem értették meg, hogy én nem dolgozom itt, amikor jött Gergő, mire kiderült, hogy azok amolyan törzsvendégnek számítottak, mert név szerint ismerték a nyakamba szakadt bolondomat, aztán, hogyha végzett, akkor üres az egyik lakása mehetnének oda mindannyian, mármint Gergő is. Olyan ajánlatok röpködtek a levegőbe, csakis azért, hogy "minőségi" időt töltsenek vele, hogy én csak ott álltam mellette, mint valami élőszobor és csak pislogtam, azon meg még főképp, ahogyan Rékasi leállította és elküldte a picsába őket. Semmi káromkodás, semmi flegmázás, teljesen korrekt, érthető és a legfontosabb rendes módon. Tisztára leesett az állam, még most is, ahogyan visszagondolok rá. Na ez volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy emiatt nem kell félnem. Ha meg kiderül, megölöm. Ennyi.