Lélektársak ff

Part 14

- Mi bánt?- kérdeztem Scottot, mikor már egy ideje csak merengett az utat nézve.

- Ugye már nem haragszol rám? Amiatt ahogy az elején viselkedtem? Tényleg ijesztő lehetett úgy hogy nem tudtál semmiről.- dobolt idegesen a kormányon.

- Nem, habár hozzáteszem hogy elvileg nem kéne ilyenekről kérdezned.

- Tudom, tudom.- mosolyodott el.

- Már beletörődtem hogy ilyen vagy.- tettem a kezem a combjára.

- Hé!- háborodott fel, mire felnevettem.- Mert milyen vagyok?

- Olyan kis heves. Olyan izgatott voltál akkor is, hogy alig bírtál nyugton maradni, sőt nem is bírtál.

- Ez... igaz.

- Na látod!

- De tényleg sajnálom.- húzta el a száját.

- Najó, csak akkor fordulj le a következőnél jobbra, ha nem fogod végig sanyargatni itt magad nekem!

- Igérem királynőm.- mosolyodott el és befordult.

Nem sokkal később meg is pillanthattuk a szabadtéri mozi helyszínét. Ahhoz képest hogy két napos esemény, mivel tegnap is játszottak le egy filmet, meglehetősen sokan voltak. A parkoló autók arrébb sorakoztak, hogy ne legyen útban a piknikezőknek. Scott arca szó szerint felragyogott, alig bírt koncentrálni a parkolásra, és mivel még mindig nem vagyok a szavak embere, inkább egyből kipattantam a kocsiból, mielőtt nekiállt volna örvendezni. Épphogy kivettem a csomagtartóból a plédet, mikor megjelent mellettem Scott és oldalról átölelve felkapott és megpörgetett.

- Na miaz?- kuncogtam fel, kezeim közé fogva az arcát, miközben még mindig nem tett le.

- Imádlak. Csak annyi.- vigyorgott rám.

- Úgy volt hogy...

- Úgy volt hogy neked nem kell az érzéseidről beszélned, rólam egy szó sem esett!- védekezett egyből tudva mit akarok mondani.

Szemforgatva megsimítottam a haját, míg ő lerakott és az étellel teli kosarat felemelve elindult helyet keresni, én pedig a pléddel követtem.

Még volt 15 perc a kezdésig, ezért nyugodtan rendezkedtünk, Scott minden kajának megörült amit talált a kosárban. Épphogy visszaértem a két párnával amit még kihalásztam a csomagtartóból mikor elkezdődött a film. Scott kirántotta alólam a lábam, így sikeresen belerondítottam a kezdésbe a sikolyommal ahogy ráestem. A kezembe lévő párnával meg is ütlegeltem miatta.

- Jójó, bocsánat.- kuncogott halkan.

Mire lenyugodtam, elhelyezkedtünk és kezdődött is a film, úgyhogy közelebb bújtam hozzá, és magunkhoz húztam a kosarat hogy válogatni tudjunk az üdítők és snackek között.

Mikor már harmadjára vettem észre Scott szemét magamon a film helyett, kénytelen voltam megszólni.

- A filmet is fogod nézni?

- Majd ha szebb látvány lesz benne.- vágta rá a szemeimet fürkészve, majd pár másodperccel később, felkapta a fejét ahogy megjelent a női főszereplő.

Erre megcsaptam a vállát és hangosan felnevettem, majd észrevettem magam, hogy ismét túl hangos vagyok. A vállába fúrva a fejem próbáltam visszafojtani a röhögést.

Végigszórakoztuk az egész filmet, nem érdekelt minket kit zavar és kit nem. Még mindig nevetve mentünk vissza a kocsihoz mikor vége lett a filmnek.

- Őszintén szólva megéheztem.- jegyezte meg Scott amint beültünk a kocsiba.

- Ahhoz képest mennyit ettünk egy kicsit én is.