Lélektársak ff

Part 11

------------*HETEDIK NAP*-----------

Két napja koptattam le Scottot folyamatosan az egyetem miatt és őszintén rosszul éreztem magam emiatt. Nemcsak azért mert nem láthattam, hanem mert tudtam hogy magára vette a dolgot. Ráadásul volt egy olyan megérzésem hogy magát kezdte hibáztatni. És habár megint vár rám egy vizsga a napokban, úgy döntöttem megérdemlek egy szabadnapot és Scott is megérdemli, amiért tolerálta hogy nem engedtem be.

Ennek ellenére amikor érdeklődött hogy ma ráérek-e hazudtam egy hatalmasat egy nagy vizsgáról ami valóban meg fog történni csak az elmondásaimmal ellentétben nem holnap. A leghihetetlenebb hogy elfogadta a dolgot, megkérdezte kell-e segítség, majd jó tanulást kívánt.

Ezután Lukast avattam be a meglepetésem rá vonatkozó részére, ami annyi volt hogy vigye el szépen kávézni vagy bármi, csak tartson legalább fél óráig. Mint kiderült a szülei otthon voltak így kénytelen voltam becsengetni, beavatni őket, hogy meglepem a srácot, akiről még mindig azt hiszik hogy a barátom és bevallom én is egyre jobban kezdem ezt hinni, majd elkértem a kocsikulcsát.
Nem gondoltam volna hogy ekkora magabiztossággal adják nekem, szinte nem is kérdezték hogy mire kell.

A lényeg hogy már rég befejeztem mindent amit akartam, amikor is megjelent a két srác és kiszálltak Lukas autójából, mialatt én Scott kocsijának dőlve várakoztam.

Amint Scott meglátott szinte nekem rontott. Nem viccelek, villámgyorsan szaladt oda hozzám és vont az ölelésébe, ami kuncogásra késztetett.

- Oké-oké nekem is hiányoztál.- forgattam a szemem mintha kicsikarta volna belolem a szavakat, amik valójában magától ömlöttek ki a számon.- Na mizu?

- Mizu? Hogy mizu? Bazz 10 perce még ott őrjöngtem a bolt közepén hogy megint nem látlak te meg jössz azzal, hogy na mizu?!- akadt ki.

- Meg akartalak lepni.- vontam meg a vállam.- Látom sikerült.

- Csakhogy tudd nem tűnhetsz el többet napokra az egyezségünk nem engedi.- ment át szigorúba.

- Nem tehetek róla hidd el, különben is napokon át jóval többet voltam veled mint 1 óra, sőt, rendes napokat voltam veled, ezért kellett utolérnem magam a tanulásba.

- Jó, tudom.- mosolygott majd ismét magához vont. - Akkor feljössz ugye?

- Igazából fantasztikus éjszakai programot szerveztem magunknak. Erre kellett a kulcsod is.- lóbáltam meg előtte. - De többet nem tudhatsz amíg nem indulunk.

- Hűha, csak nem randit szerveztél?

- Nem, cserkésztábort.- forgattam meg a szemem.

- Mhm, szóval egy randi.

- Jó, kuss.- toltam arrébb az arcára téve a tenyerem, mire nevetve tért vissza mellém és szorosan átkarolta a derekam. - Na és mit csináltatok alibiként?

- Valójában nem alibi volt, csak anya elküldött vásárolni.- húzta el a száját Lukas.

- Nekem az is alibi. De akkor nem kéne felhoznotok amit vettetek?- kérdeztem félúton az ajtó felé, mire 180°-os mozdulatot tettek mindenféle szó nélkül, mire nevetve követtem őket.

A csomagtartó dugig volt szatyrokkal, tele roskadásig élelmiszerekkel.

- Ráadásul nagybevásárlás volt.

Megpakolva magukat indultak az ajtó felé, én pedig szintén kivettem két igen megpakolt szatyrot és mentem utánuk. Szerencsére Scott már csak az ajtóba vette észre hogy én is cipekedek.