Lélektársak ff

Part 3

Talán lehetetlen, de éreztem Scottot, ahogy közeledik, ami talán olyasmi lehet, mint ami az ő képessége. Azt mondta egy élő GPS és most olyan volt mintha átadta volna nekem a képességét. Rettentő fura volt. Minden percben amíg éreztem hol van, vártam, vágyakoztam arra, hogy ideérjen. Hogy megöleljen. Hogy megcsókoljon. De nekem még mindig fura valamiért ez az egész. Hogy ilyen hirtelen becsöppentek az életembe, az én világomba. Valamiért nem tudtam feldolgozni az egészet, olyan mintha valaki odaállna eléd random, hogy a pasid és hozzá tartozol, te meg nem tudod mit tegyél mert abban a pillanatban a világ legnagyobb taplóját látod, mégis van benne valami, ami miatt inkább elfogadnád-e ezt az egészet. Nem tudom, hogy ez amiatt van, mert kibaszott helyes, vagy amiatt mert ha levenné a pólóját tuti pocsolyává olvadnék, minden esetre ezen túl, miközben szét vesztve próbálkozik, hogy meggyőzzön, ami egyszerre gyanús és hihetetlenül édes, kezdek egyre jobban beleszeretni. Nem várom meg még odaér, hiszen a képessége miatt biztos, hogy állandó megfigyelés alatt tart, ha már hozzám jön, úgyhogy elindulok egy kávézóba, majd 2 kávéval kezdek sétálgatni az utcán, hogy kiszellőzzön a fejem. A sejtésem, miszerint figyeli a hollétem bebizonyosodik amint telepátiát alkalmaz.

'Mondtam, hogy megyek érted királynőm.'

'Tudom.'

'Ugye nem menekülsz? -kérdezte szinte könyörögve a tagadó válaszért. -Picim én tényleg nem akarlak átverni, és nem hazudok, esküszöm, Misty majd bizonyítja is és...'

'Kussolj már Robinson, csak sétálgatok. Nem mintha a képességed elől el tudnék menekülni, de megnyugtatlak, hogy éppenséggel nem is akarok.'

Szinte magam is éreztem a megnyugvást és a boldogságot, ami tőle származott.

'Bocsánat én egyetlen, gyönyörűséges királynőm.'- kuncogott a fejembe, ami a mondanivalójával együtt pirulásra késztetett.

'De nyálas vagy-kuncogtam. - Nem kéne ennyit aggódnod, ha igazat mondasz nem megyek el, de tudod, hogy megtalálom a módját, ha kell, engem még a legszuperebb GPS se kapna el.'

'Ezért is vagy te az én lélektársam.'

'Mert el tudok tőled menekülni?'

'Mert kiegészítesz engem, a képességeddel, a bunkóságoddal, a talpraesettségeddel, a gyönyörűségeddel.'

'Mintha te nem lennél az.'- horkantam fel, aztán ledöbbentem. -Várj ezt hallottad?'

-Aham. -hallom mögülem, mire megfordulok és Scottot látom magam mögött, aki engem figyel és megnyalja az ajkát.

- Ööö...izé. Azt nem akartam kimondani. - magyarázkodtam, mire elvigyorodott.

- Ez bizony Mistynek köszönhető.

- Azt mondtad, hogy ha akarja igazat mondunk mellette, de én ezt nem akartam kimondani.

- A képessége bonyolult. Amikor valaki hazudni készül, az ellenkezőjét böki ki, a lehető legnyersebben fogalmazva, úgy ahogy gondolja. Általában visszafogja a képességét. -vezet vissza a kávézóba. - De ha a lélektársa lefoglalja, képtelen erre koncentrálni és elszabadul a pokol. A család csak misztérikus pillanatoknak hívja. Ilyenkor minden megbolydul körülötte és kapcsolatokat bomlaszt. – indult meg egy fiatal pár felé, talán 18 évesek lehettek.

- Ez a tiéd amúgy. – nyomtam a kezébe félúton a kávét, majd beültem a párral szembeni székek egyikére. - Hali, sokat hallottam rólatok. - ültem le, eldöntve, hogy adok a dolognak egy esélyt. Végül is, legalább nincs az egész klán egyszerre rám zúdítva.

- Oh, sziasztok. -húzódtak kicsit arrébb egymástól, de a kezüket összekulcsolták. De szeretnék én is így lenni Scottal, de addig nem merek míg rá nem jövök az igazságra.