Anyja lánya

Prológus

Rhaenyra már vagy fél napja vajúdott. Laenor Velaryon kivételesen vele volt fogta a kezét. S mikor végre kibújt házasságuk gyümölcse, mindenki gyönyörködött. 
-Lány vagy fiú?-kérdezte Rhaenyra fáradt elcsukló hangon.
-Kislány egy gyönyörű kishercegnő, a mi kis királynők-mondta mosolyogva Laenor. Majd odanyújtotta leányukat feleségéhez. Rhaenyra örömmel nézte a kis csöpséget, ki rámosolygott majd kacagott egyett.
-Rám nevetett-könnyezett be a hercegnő, majd ebben a szent pillanatban betoppantak a nagyszülők.
-Nos drága lányom had nézzem csodás gyermeked- lépett be Viserys király mosollyal az arcán, majd a kezébe vette a gyermeket.
-Micsoda szépség ez a csöpség maga a gyönyör. Mi a neve?-kérdezte a felség úgy, hogy szemét le sem vette a pici babáról, kire nagymamája csak mosolyogott.
-A neve Rhaenys, atyàm. Akárcsak férjem édesanyjáé.-mosolygott a hercegnő édesapjára, ki az ő unokatestvérére sandított.
-Illetve Aegon egyik nővéréjé, ezáltal a 3. ezen a néven. Hálás vagyok, hogy az én nevemet egy ilyen csodálatos kis szépség viselheti-vette át karjaiba a kicsikét Rhaenys

Kinyilik az ajtó és belép Alicent ölében a kis Aemonddal s mellette szaladt be Aegon s Helaena kézen fogva, hogy a pici leány ne essen el.
-Anyám megnézhetjük?-hüppögött Aegon s könyörgő szemekkel nézett édesanyjára.
-Csak akkor, ha féltestvéretek megengedi.-mondta a királyné miközben megsimogatta fia orcáját.
-Meg..meg..megengeded?-kérdezte félénken Helaena hangján hallható volt, hogy még csak most tanul beszélni, de bociszemmel nézett idősebb nővérére.
-Hát persze, hogy megengedem, nos kicsikék, bemutatom nektek Rhaenyst az unokahúgotokat. -mutatta be édesanyja illően a kisdedet, miközben Rhaenys még csodálta majd lehajolt a gyerekekhez.
-Milyen aprócska-jegyezte meg a kishercegnő. Alicent mindeközben letette Aemondot az öléből, aki szép lassú léptekkel elkezdett a kisbabához sétàlni.
Mikor odaérte rámosolygott a babára ki nevetéssel viszonozta a gesztust, majd megfogta Aemond ujját és ismételten nevetett.
-Milyen édesek-mondta ámulattal a király.
Ettől a naptól tehát Rhaenys születésétől kezdve elválaszthatatlanok voltak.

S nem is tudták, h milyen életet szán nekik a sors.
Csapást vagy boldogságot? Hamarosan minden titokra fényderül.