The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 26

- Nem szűk? - kérdezte a kedves tervező, mikor behúzta az utolsó fűzőt az esküvői ruhámon.
- Ez nem azért van rajta? - nevettem átlátszón. Az utóbbi napokban nem voltam a toppon.
- De. - nevetett. - Igazad van.
- Na milyen érzés,hogy nemsokára férjhez mész? - karolt belém Demi. - És el sem hiszem,hogy Jai és én leszünk a tanúitok! És mi van a nászúttal? Meg...
- Veszel levegőt is? - szúrta oda az öcsém,majd elviharzott. Demi valahányszor felhozza Jai nevét a sátrazas óta, ő így reagál...
- Őő..a felét már elfelejtettem. - húztam a szám. Őszintén? Tisztán emlékszem az összes kérdésre, de én sem tudok rájuk mit mondani. A nászúttól meg egyenesen kiráz a hideg. Ha belegondolok,hogy egy szigeten leszek..csak Lukekal..ezek után...
- Selena? Haho! Hé!
- Bocsi! Mit mondtál? - tértem vissza barátnőmhöz.
- Sziasztok! - köszönt Jai. Luke is ott állt mellette. Közönség előtt meg nem mondtad volna,hogy gondjaink vannak, de ilyenkor olyan volt,mint egy szikla.
- Épp erről beszéltem!
- Jó,mindegy. - fordultam meg.
- Minden ok? - kérdezte Jai.
- Persze, de még el kell mennem a mosdóba. - kiabáltam vissza.
Hát ez így hosszú lesz.
Megmostam hideg vízzel az arcomat, majd visszasétáltam.
A suli előtt megpillantottam egy ismerős arcot.
- Az nem Daniel? - kérdezte Demi.
- De. - néztem furán. - Mit akarhat...
- Nem tudom,de ott jön Luke. - válaszolta meg költői kérdésem Demi. Egy pillanatig megijedtem. De csak egy pillanatig. Aztán eszembe jutott a valóság.
- Őt úgy sem érdekli. - rántottam egyet a vállamon. - Holnap reggel tali. Szia! - ezzel odafutottam Danhez.
- Daniel? - mosolyogtam. Valahogy jobb kedvem lett.
- Szia. - köszönt félénken.
- Mi szél hozott?
- Hát..ohm... Gondoltam csinálhatnánk valamit. Holnaptól még elérhetetlenebb leszel. - először félreértettem. De biztos nem arra gondolt elérhetetlen alatt. Mégis olyan kétértelműen hangzott...
- Persze! Menjünk! - indultam el. - De hová?
Végül a gyerekkori játszóterünkön kötöttünk ki a hintákban.
- Miért érzem, hogy nem leszel ott holnap...
- Nincs kedvem annak a gyökérnek az arcát bámulni egész nap. - válaszolta. Rosszul esett.
- Még akkor sem, ha az enyém is ott lesz.
- Együtt meg főleg. - mormogta.
- Hm? - kérdeztem vissza,mert nem hallottam.
- Mindegy. Örökre vele akarsz lenni? - hirtelen ért a kérdés. - Vagy tényleg csak a pénz miatt?
- Nem olyan könnyű onnan kijutni, ha egyszer már bentragadtál.
- Ez nem válasz a kérdésre.
- Mi a baj Daniel?
- Csak..csak tudnom kell. - túrt bele a hajába.
- Nem tudom. Nem terveztem örökre. Sőt! Tudod, hogy én még csak bele sem mentem volna...
- Huhhh. - sóhajtott egy óriásit.
- De miért?...
- Tudod...amikor anyámmal szóbajött a házasságom... Sose gondoltam komolyan...de mégis mindig te jutottál az eszembe. - leállított a hintáját. Én is lassítani kezdtem. - De mindig halogattam a dolgot. Féltem talán.
- Miért mondod ezt most el? - szorult össze a torkom. Miért érzek úgy,hogy utálom, amiért ilyen balfasz és elkésett?!
- Mert korábban sose éreztem ezt. Amikor Justinnal voltál..
- Mit?
- Hogy már késő. - nem tudtam,mit válaszoljak. Létezik erre jó válasz? - Nem akarom,hogy ennek jelentősége legyen. Csak el akartam mondani.
- Késő. - leheltem. - Ezzel már elkéstél.
- Tisztáb...
- Nem. Fogalmad sincs! - álltam fel. Nekem. Most. El. Kell. Innen. Tűnnöm.
- Várj! - kapta el a kezem és visszarántott. - Miért mész el?
- Mert, amit most tennék..nem lenne helyes. - szűrtem ki a fogaim között.
- Nem ítélkezem. - suttogta.
- Rendben. De erre emlékezz! - mondtam. Majd míg elég bátorságot éreztem, megfogtam és lehúztam a fejét,hogy megcsókolhassam. Hevesen. Tudnom kellett milyen. Tudnom kellett, hogy rájöjjek valamire.

- Beszélhetünk? - kopogott be Jai a szobánkba. Luke Beauval van valami találkozón. Hál' Istennek! A délután után örülök, hogy nincs itt.
- Persze.
- Mi újság? - huppant le az ágyra.
- Most miért kerülgeted?
- Nyugi! Csak gondoltam kialakíthatnánk valamiféle beszélgetést. - emelte fel a kezeit védekezőn.
- Sajnálom. Mostanság elég feszült vagyok. Holnap meg esküvő..
- Tényleg! Hogy-hogy nem akartál leánybúcsút? Mert Lukeot megértem,hogy passzolta a legénybúcsút, de te...
- Nem vagyok olyan hangulatban. Csak túl szeretném élni a holnapot. - sóhajtottam.
- Oo. Nézd... Én tényleg nem értelek. - kérdőn felhúztam a szemöldököm. - Amikor megláttad azokat a képeket Lukeról és Ashleyről...én azt hittem...szóval...
- Mit hittél? - kérdeztem nyugtalanul.
- Hogy tényleg szereted. - ezután csend állt be. Erre nem tudok mit mondani. Most mit értetlenkedik? Azt hittem, ő egyike azoknak,akik tudják..
- Igen? Szóval...
- Szóval nem értem, hogy miért utasítottad vissza.
- Hogy mi?
- A sátrazásnál. Amikor ő bevallotta. Őszintén.

Ahhoj! Sajnálom,hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de kicsit elfoglalt voltam, meg nem nagyon voltam itthon.
Szóval...szerintetek ki lenne jobb Selenahoz? Luke or Daniel?^^ Még semmi sem biztos...:D