Cseszd Meg! {+18}

7.

Ryder:
- Komolyan egy kicsit sem vagy féltékeny? - kérdezi már sokadjára Keith rám nézve, miközben kortyol egyet a söréből.
Természetesen Trinity a téma. A lány itt sincs, de valamelyikük folyamatosan felhozza őt, ezzel emlékeztetve rá, hogy épp egy másik pasival ül egy sötét teremben filmet nézve és közben bármi megtörténhet.
Nem tudom, hogy Warren és Ezra miattam hívta-e át a srácokat, ami egyébként rendes gesztus lenne, de eddig nem úgy halad a dolog, hogy valóban el is terelődjön a figyelmem a tényről, hogy talán nálunk kötnek ki éjszakára. Csodálom, hogy Trinity egyáltalán valóban belement ebbe, hiszen ő nem a randizós típus, sokkal inkább az egyéjszakásoknak él, de úgy látszik, hogy Charity tanácsa nagyobb hatással volt rá, mint azt gondoltam, hogy lesz. Mondjuk talán nem kellene, hogy annyira meglepjem, mert én is nagyobb hatással voltam rá, hiszen mióta beszéltem vele arról, hogy túlhajtja magát, azóta lényegesen többet igyekszik velünk - vagy legalábbis a barátaimmal - lenni, így nem csoda, hogy Charity még inkább hatni tudott rá, de egy részem talán reménykedett abban, hogy ez a tanács nem lesz annyira népszerű nála.
Szóra nyitom az ajkaim, hogy megint elismételjem a válaszom, de Kyle gyorsabb nálam.
- Dehogynem féltékeny! - vágja rá. - Virít róla, nézz csak rá.
Bemutatok a telefonomnak, ami az asztalon kitámasztva, FaceTime-on hozza el a lakásunkba Kyle-t a kórházból. Amikor meséltem neki, hogy ma átjön a két újonc, Edwarddal és Keith-szel, ragaszkodott hozzá, hogy hívjam fel, mert nem akart kimaradni a buliból. Azt mondta, hogy ha testben nem is lehet itt, legalább így hadd legyen, én pedig hülye lennék kihagyni a legjobb barátom ebből.
- Ugye tudod, hogy bármikor kinyomhatom a hívást? - vonom fel a szemöldököm a készülék felé pillantva.
- Tudom, de úgy sem fogod, hisz imádod a képem - vigyorog önelégülten a fiú a vonal túlvégén. - Egyébként meg nem gáz, hogy féltékeny vagy, a fél egyetem féltékeny lenne, ha tudná, hogy Trinity Cooper hajlandó volt randizni valakivel.
- Trinity független, felnőtt nő, nincs közöm ahhoz, hogy kivel és mit csinál, nem vagyok féltékeny - kortyolok a sörömből.
- Kamu! - köhög Ezra a képernyőre szegezett tekintettel, amin épp próbálja levadászni valamelyik srácot Call of Dutyban.
- Emlékeztesselek rá, hogy tavaly Derekkel kavart? Tudjátok, a csapatkapitányunkkal, akinek a bárjában beavattuk az újoncainkat és nem zavart?
- Kamu! - ismétli a vörös haverom, amivel ő is kiérdemli a középsőujjam.
- Tudom, hogy már meséltétek, de egészen pontosan ki is ez a Trinity? - érdeklődik szintén a képernyőre meredve Finn.
- Egy istennő - bukik ki Keith-ből azonnal.
- Egy angyal - érkezik Kyle válasza.
- Egy nehézbombázó - reagál Ezra is.
- Az egyik lakótársunk - válaszol Warren is, lényegesen visszafogottabban.
- Az egyetlen, aki immunis Ryderre - lövi le Ezrát a játékban Edward, mire a vöröske elkáromkodja magát.
- A legjobb barátnőm - jelenik meg Charity a lépcső alján, mögötte Zackkel.
Ezek ketten nem rég értek haza a randijukról és felmentek, mondván, hogy átvesznek valami kényelmesebbet, de abból ítélve, hogy ez az átöltözés kicsit hosszabbra sikeredett, gyanús, hogy nem csak ennyi történt.
A két gólya, akik számára Charity ismeretlen, azonnal felkapják a fejüket és alaposan végignéznek a lányon, mielőtt visszafordulnak a játékhoz. A szemük csillanásából arra következtetek, hogy tetszik nekik a látvány.
- Trinity egy orvostan hallgató, akinek a bátyja a csapatkapitányunk volt elsős korunkban.
- Ezt már tudjuk, mi történt vele? - kérdezi Steve és látom, hogy megint lopott pillantást küld Charity felé, aki már Zack ölében ül az egyik fotelben.
- Elbasztam - vonom meg a vállam és újabbat kortyolok a sörömből, mert hirtelen kiszáradt a torkom. - Ennél többet nem húztok ki belőlem, senki nem tudja.
Kivéve Kyle-t, de ezt nem mondom ki hangosan és szerencsére ő sem nyögi be.
Várom, hogy mit reagálnak, de nem kezdenek nyaggatni. Mondjuk idejük sincs, mert a következő pillanatban Keith átvetődik rajtunk, kikapja Edward kezéből a kontrollert és megállítja a játékot.
- Hé! - kiált fel azonnal a srác, de a legjobb barátja tudomást sem vesz róla, csak átadja a gólyáknak a telefonját.
- Ő Trinity Cooper - teszi hozzá, így gondolom a Facebook vagy az Instagram profilját mutatja épp nekik.
- Azt a rohadt! - bukik ki Steve-ből és füttyent egyet, ahogy nézegeti az oldalát. - Te tényleg egy idióta vagy! - közli velem, amikor egy másodpercre rám pillant.
- Én mondtam - húzza ki magát büszkén Ezra, amivel újra kiérdemli a középsőujjam.
- Megvárhatjuk, amíg hazajön? - kérdezi Finn a telefonra szegezett tekintettel, mire Charity megköszörüli a torkát.
- A legjobb barátnőmről beszéltek - jegyzi meg, de látom rajta, hogy szórakoztatja a gólyák reakciója.
- Ne aggódj, szépségem, én téged is szívesen nézlek - kacsint rá Ezra a lányra, mire Zack tarkón vágja.
- A barátnőmről van szó, seggfej!
- Igen, a barátnődről, aki gyönyörű, néha nem is értem, hogy egy ilyen majom, mint te, hogyan szerezte meg - ingatja a fejét, de persze mind tudjuk, hogy nem gondolja komolyan.
Zack és Charity megszenvedtek ezért a kapcsolatért és mind a ketten formálták a másikat elég rendesen, eszünk ágában sincs komolyan megbántani bármelyiküket is. Sőt, szerintem Ezra volt az egyik legnagyobb drukkere ennek a kapcsolatnak, szóval biztos, hogy ők is tudják, hogy a fiú csak szívatja Zacket, aki egyébként úgy tűnik, hogy cseppet sem remeg meg.
- Úgy, hogy ennyire jó vagyok - vigyorodik el, mire Charity megforgatja a szemét.
- Hogyne, szívem, csakis a te érdemed.
- Ilyet egy szóval sem mondtam - rázza meg a fejét Zack és puszit ad Charity arcára.
A haverunk olyan szerelmes, hogy az már szinte fáj és baromira élvezi, hogy együtt lakhat Charityvel. Legalább neki jó ez a helyzet, ha már én szinte a teljes ellentettjét élem át Trinityvel.
- Na és mi volt a tesókódexszel? - néz rám Finn. - A bátyja a csapattársad volt, csapattárs tesója vagy exe tabu, vagy...
- Miért érzem azt, hogy Trinityről van szó?
Az újabb hangra mindannyian felkapjuk a fejünket. Liberty a nappali bejáratánál áll és vigyorogva figyel minket. Ezra meghívta, de kérdéses volt, hogy tud-e jönni, viszont ahogy most elnézem Ezrát, határozottan örül, hogy itt van a lány.
A két gólya őt is végigméri, majd nagyot nyelnek.
- Nektek csak bombázó lányok vannak a köreitekben? - néz rám Steve és nagyot kortyol az italából.
- Ilyen a hokis élet - kacsintok rá vigyorogva.
- Látom, már nem maradt elég hely nekem - néz körbe Liberty, majd Ezrára pillant. - Csinálj helyet az öledben, szépfiú! - közli vele, majd be is ül Ezra ölébe.
Finn és Steve kérdőn pillantanak a vörös barátunkra.
- Csak barátok vagyunk - ingatja meg a fejét a srác, majd fenyegetőn megrázza az ujját. - De a szemeteket is levegyétek róla! A jelenlévő két lány tabu - jelenti ki.
- Három - bukik ki belőlünk egyszerre Warrennel, amitől persze mind elvigyorodnak.
- De nem féltékeny - jegyzi meg Kyle a telefonban.
- Trinity is tabu - szól közbe szerencsére Warren. - Még ha nincs is itt.
Bár az előbb én is tabunak neveztem, most kiszakad belőlem egy keserű kacaj.
- Ja, mert Trinity tökre hagyja, hogy mi döntsük el helyette, hogy tabu-e vagy sem - húzom meg a söröm.
- Nekem azt mondtad, hogy bepróbálkozhatok nála - kapja rám a tekintetét Keith.
- Megint itt tartunk - sóhajt fel Edward a fejét ingatva, amitől felfelé görbülnek az ajkaim.
Baromi szórakoztató őket hallgatni.
- Hé! Én csak engedélyt kértem, ahogy azt kell - vitatkozik vele azonnal a legjobb barátja.
- Mi lenne, ha csak szimplán témát váltanánk? - dobja be Zack, én pedig feltápászkodom a helyemről.
- Megfogadva a tanácsod, dobok egy sárgát, aztán meggyújtok egy szálat - emelem meg a kis fém dobozt, amiben a füvescigiket tároljuk. - Majd jövök - közlöm a többiekkel, aztán már itt sem vagyok.
Kyle nem mondja, hogy velem akar jönni, ami nem is baj, mert ahogy hallom, elkezd a gólyákkal beszélgetni és ennek őszintén örülök, jó érzés, hogy legalább ennyiben normálisnak érezheti magát és az új csapat - vagy legalábbis egy része jelenleg - is annyira befogadja, hogy fel sem merül bennük, hogy Kyle már nem a csapat tagja.
- Nem azért jöttem, hogy meggyőzzelek, hogy féltékeny vagy - lép mellém Warren, amikor már kint ülök a cigivel a hátsó verandán. - De, ha szeretnél beszélni róla, akkor csak nyugodtan - ül le a velem szemben lévő székre és felém nyújtva a kezét jelzi, hogy kér a cigiből.
Warren és a "mindig, mindenkinek ott vagyok, ha kell" stílusa... ebből is látszik, hogy jól választottunk csapatkapitányt, Warren a legmegbízhatóbb, leghidegfejűbb srác, akivel valaha találkoztam és tényleg mindig számíthat rá az ember. Bár hangosan sosem mondanám ki, mert a csendessége ellenére tudom, hogy bazi nagy egója van, imádom a srácot és állati hálás vagyok neki nem egy dologért. Furcsa belegondolni, hogy ezen az éven kívül már csak egy van hátra velük úgy, hogy minden nap egymás mellett legyünk.
- Egyetértek Charityvel abban, hogy segíthet Trinitynek ez a randi - szívok még egyet a cigiből, majd lassan kifújva a füstöt, átnyújtom Warrennek. - Örülök, hogy nem megint a szobájában kuporog és tanul.
A legőszintébben mondom ezt. Én is komolyan veszem a tanulmányaimat, de Trinity már a ló túlsó oldalára esett azzal, amit tanulás szinten művelt.
- Ennyi? - kérdezi Warren az arcomat fürkészve.
Nem szeretem, ha belém látnak. Nem véletlen, hogy nem engedek senkit a szobámba és hogy nem sokakkal szoktam lelkizni. De ahogy mondtam, Warren a legmegbízhatóbb ember, akit ismerek és biztos, hogy a fű is elkezd hatni bennem, mert nagyot sóhajtok és őszintén kijön belőlem, amit érzek.
- De valami feszegeti a mellkasom ettől a gondolattól. Persze nem vagyok féltékeny - teszem hozzá gyorsan, amitől a haverom elvigyorodik.
- Nyilván - bólogat felvonva a szemöldökét.
- Csak fura... Trinity nem a randizós típus. Komolyan mondtam bent, amit mondtam, közöm sincs ahhoz, amit csinál, jogom meg még annyira se, hogy beleszóljak, elrontottam vele, megérdemlem, hogy ennyire nem bír, de ez akkor is fura.
Valóban megértem, hogy nem bír, bár teljesen hülyének kellene lennem ahhoz, hogy ne vegyem észre, ahogy az ellenszenve ellenére még mindig reagál rám. Láttam, hogy megborzongott, amikor bementem ma hozzá a fürdőbe és látom rendszeresen a szemében a tüzet, amikor a kedvérevaló öltözeteben - vagy annak hiányában - lát, ezért is mertem ma azt tenni, amiért ő szíve szerint megfojtott volna. Lehet, hogy azt mondja, hogy ki nem állhat, de a teste még mindig vágyik rám. Ezért tudom, hogy meg tudnám törni azt a feszültséget, ami köztünk van, lefogadom, hogy ha megcsókolnám, akkor viszonozná. Az is biztos, hogy kapnék érte egy hatalmas pofont, de viszonozná a csókom és ez azért valami. Mondhat ő bármit, a negatív érzelmei ellenére még mindig vágyik rám. És ahogy őt ismerem, ez még jobban dühíti és táplálja a haragját az irányomba. Ha jobban belegondolok, ez elég keserédes érzés...
- Ezt sem fogom feszegetni, de miért nem tisztáztad vele soha a történteket?
Oké, már biztos, hogy kábulok, mert most is őszinte akarok lenni és ez nem tetszik. Csak Kyle tudja a teljes sztorit, mert anno tudtam, hogy ő nem ítélkezik majd, ha meghallja. Mégsem tudok most parancsolni magamnak.
- Két remek okom van erre - veszem vissza a cigarettát. - Egy: Trinity nem hallgatna meg, ha feljön az az éjszaka, vagy azonnal támad, vagy meg sem hallgat. És kettő: baromira ég a pofámról a bőr. Nagyon csúnyán bántam vele másnap... oda szúrtam neki, amiről tudtam, hogy a legjobban fáj, a műtéti hegeiről mondtam dolgokat, amiket kábé azonnal meg is bántam, ahogy megláttam a fájdalmat a szemében - szippantok újabbat, de ennél jobban nem fejtem ki a dolgokat.
Egyrészt, mert ez is több, mint amit másoknak mondani szoktam; másrészt, mert marhára nem szeretek visszaemlékezni arra a napra és a pillanatra, amikor tudtam, hogy összetöröm őt; harmadrészt, pedig mert teljesen lényegtelen már, hogy egészen pontosan miket mondtam, nem tudok változtatni a múlton.
- Majdnem belehalt egy betegségbe, én pedig azt támadtam, ami a túlélését jelentette - húzom el a szám keserűen. - Nem hibáztatom, amiért ennyire nem bír.
- Ezért inkább nem is próbálod megbeszélni vele? - biccenti oldalra a fejét, elvéve a cigit.
Nincs lenézés a hangjában, sem ítélkezés, helyette őszinte érdeklődést hallok.
- Egyszerűbb úgy tenni, mintha nem történt volna meg, ami igen - vonok vállat, bár nem vagyok büszke erre a felfogásomra. - Talán gyávaság, de képtelen vagyok a szemébe nézni, ha ez a téma. Lehet, hogy hihetetlen, de engem is bánt a dolog és amíg nem beszélünk róla, legalább szóbaáll velem. Negatív jellegűek a beszélgetéseink ugyan, de beszélünk. Félek, hogy ha megpróbáljuk átbeszélni a történteket, akkor onnantól megkapja a fel nem tett kérdéseire a válaszokat és már egyáltalán nem áll majd szóba velem.
Azt hiszem, hogy tényleg hatott a fű, ugyanis ezt még soha nem mondtam ki hangosan magamnak sem, nemhogy valaki másnak.
Warren percekig nem mond semmit, csak fürkészi az arcom. Van egy olyan érzésem, hogy őt is meglepi az őszinteségem, mert szerintem érzelmileg még soha nem nyíltam meg ennyire neki, vagy a srácoknak. Három ember van a világon, akikkel képes voltam, vagy vagyok így beszélni, de abból egy nem bír. Csak Trinity, Kyle és a nővérem azok, akikkel ez természetesen jön és akiket hagyok belelátni a fejembe, mást nem. És Trinity esetében éppen ez okozta a vesztemet és a hülyeségemet is aznap reggel, amikor megbántottam őt. Csak gratulálni tudok magamnak ezért...
- Gondolom azt sem fogod elmondani neki, amit most érzel, hogy mással randizik - szólal meg végül Warren, újabb slukkot szívva.
- Hogy utána ebből is valami szar süljön ki? Nem - rázom meg a fejem. - Minden rendben. Trinity kikapcsol, én pedig a barátaimmal töltök egy estét anélkül, hogy bármilyen feszültség lenne a házban - pillantok az ajtó felé a többiek miatt. - Minden rendben - ismétlem, bár nem teljesen vagyok biztos abban, hogy kit akarok meggyőzni ezzel.
- És nem vagy féltékeny - adja vissza a cigit Warren, bár látom rajta, hogy nem hisz nekem.
- Nem vagyok féltékeny - rázom meg a fejem.
Már csak az kéne, hogy a mellkasomat szorító nyomás is enyhüljön és ne folyton arra gondoljak, hogy mi lehet most Trinityvel...