John Dashaval Blaine házában aludtak. Reggel közösen ültek le reggelizni és mindenkinek szomorú hangulata van. Ez persze nem csoda, hisz éjfélre a fivérek életüket vesztik a méreg miatt. Szerencsére ez nem terjed róluk így találkozhatnak mindenkivel. Az asztalnál a csöndet Blaine törte meg.
-Na jó! Elég lesz! Nem akarom az utolsó napomat bús reggelivel kezdeni! Beszéljünk valamiről!-mondta Blaine és az asztalra csapott egyet.
-Nem tudok boldog lenni ma apa! Ez az utolsó nap, hogy látlak.-mondta Bella.
-Valahogy ez nekem se megy!-mondta Dasha.
-Én viszont Blainenel értek egyet! Ne így teljen az utolsó nap!-mondta John határozottan.
-Rendben akkor mit tegyünk?-kérdezte Dasha.
Blaine és John ekkor egyre gondoltak. Nem sokkal később a csapat kiment a Slayer Nyaralóhoz ami a tónál van és azonnal mentek is be a vízbe miután fürdőruhába öltöztek át. A vízben jókat nevetnek és szórakoznak.
-Nem is tudtam, hogy van nyaralótok.-mondta Bella.
-Azért, mert nem nagyon használjuk.-mondta Blaine.
John eközben épített varázslattal egy vizicsúszdát.
-Ide nézzetek!-kiabálta John és aztán lecsúszott.
-Szép volt tesó!-mondta Blaine jót nevetve.
-Oké most én jövök!-mondta Bella és felment a csúszdára.
Bella azonban felvitt magával egy szörfdeszkát és azon állva csúszott le rajta.
-Ez igen!-mondta Dasha.
-Na akkor ezt figyeld!-mondta Blaine és felment a csúszdára.
A csúszda szerencsére olyan széles, hogy egy autó is leférne rajta. Blaine azonban egy új kukásautót vitt fel a dombra ahonnan a csúszda indul és annak a tetején állva csúszott le. A többiek meg csak nevetnek. John aztán ezt megismételte kamionnal. A nagy ökörködés után kimentek szárítkozni és Dasha Johnnal figyeli a tavat a mólóról.
-Menned kéne elköszönni a többiektől.-javasolta Dasha.
-Nem akarlak itt hagyni! Most is azt vallom, hogy a sok szerelmi szenvedés után te vagy az egyetlen akivel örülök, hogy az utolsó napomat tölthetem.-mondta John egy mosollyal.
-Ha ez megnyugtat akkor elárulom, hogy utánad nekem nem fog kelleni más. Hűséges leszek amíg csak élek!-mondta Dasha.
John ekkor Dashara nézett és megcsókolta őt.
-Megyünk haza!-szólt feléjük Blaine.
-Megyünk már!-mondta John visszakiabálva.
Brookhavenbe érve John elmotorozott a Slayer Iskolába, hogy beszéljen lányával, Lilivel. Lili az igazgatóhelyettes a suliban és rég találkoztak már.
-Szia Lili!-mondta John amikor benyitott Lili irodájába.
-Apa! Szia! Hallottam mi történt!-mondta bánatosan Lili és megölelte apját.
-Azért jöttem, hogy elköszönjek tőled. Tőled akartam először.
-Sajnálom, hogy eljött a vég számodra!
-Én is! De a halált nem lehet kicselezni. Még akkor sem ha halhatatlan vagy.-mondta John.
-Igen ebben lehet valami.
-Szóval Lili sajnálom, hogy nem lehettem veled olyan sokat de ez az iskola meg minden amit elértél csodálatos! Talán Jakenél találtál volna jobbat is de ha ő kell neked akkor légy vele!
ESTÁ A LER
Testvériség
VampirosA Slayer fivérek, John és Blaine két jó fivér akik a sok nehézség után végre a nekik kijáró pihenőidőt töltik, de a szünet nem tart sokáig, hisz életükben újabb problémák merülnek fel.
