Testvériség

Season 2 Part 5

Brookhavenben este van és John ajtajában ott áll Elijah. Miután John ajtót nyitott Elijah lazán besétált. 

-Persze! Fáradj csak beljebb titokzatos idegen! Mindjárt hozok is egy csésze kávét meg valami ropogtatnivalót.-mondta szarkazmussal John. 

-Bocsánat az udvariatlanságért Johnathan! Egyébként egy kávé jól esne de a ropogtatnivalót visszautasítanám. 

-A nevem John! És nem hozok semmit! Ki maga? 

-A nevem Elijah Mikaelson!

-Mikaelson? Tehát hibrid vagy tribrid? Egyébként, hogy jött be az ajtón? A vámpírszerű lények csak behívással tudnak bemenni egy élő házába. Blaineen kívül erre senki más nem képes.

-Kezdjük ott, hogy ősvámpír vagyok bár mostmár egyesek a halálból visszatért vámpírnak hívnak. A halálból visszatérteket pedig nem kell behívni.-mondta Elijah és nekitámaszkodott egy polcnak. 

-Értem. Szóval mit is keres maga itt?-kérdezte kíváncsian John.

-A béke érdekében jöttem. A családomban mindenkinek van úgymond egy szerepe. Finn az aki mindig hátat fordít a családnak, Kol az aki komolytalan, Nicklaus az aki mindent erővel old meg és valahogy mindig a középpontba kerül. Jómagam a családért küzdök. Próbálok vigyázni fivéreimre és békét kötök a családom és más családok közt.-mondta Elijah. 

-Akkor most békét kötünk vagy micsoda? 

-Gondoltam mivel te vagy a legidősebb Slayer ezért veled kéne békét kössek. Legalábbis mióta Finn szívében egy tőr van azóta én vettem át a legidősebb fivér szerepét.

-Finnek egy tőr van a szívében? Az megöli?-kérdezte John.

-Nem. Az ezüsttőr fehértölgyporral beszórva képes lebénítani egy ősvámpírt ha a szívébe szúrjuk. Amíg nem húzzuk ki a tőrt addig le van bénulva.

-Oké. Azt hiszem értem. Ha gondolod köthetünk békét. Részemről béke van.

-Pompás! Ez miatt jöttem. Én már nem leszek a városban. Szép estét John!-mondta Elijah.

-Viszont!-mondta John.

Elijah aztán elment és John végre lefeküdt aludni. Másnap John megírt mindent Blainenek. Blaine ennek tudatában ma pihenés képpen Henyával elment kicsit autókázni. Mindketten Blaine kék Teslájában ülnek és úton vannak. 

-Na mit mondasz merre menjünk?-kérdezte Blaine vezetés közben.

-Van egy rendezvény amire megvagyunk hívva, mint italkészítők. Amíg te levoltál foglalva a családi ügyekkel, addig én dolgoztam a cégen és világmárka lett a Testvériség Börbön.-mondta Henya az anyósülésen. 

-Az nem semmi! Szép munka! Viszont akkor lessünk el arra a rendezvényre!-mondta határozottan Blaine és a gázra lépett. 

-Rendben!-mondta Henya. 

A rendezvény ahova mentek egy hatalmas házban van amin belül pavilonok és színpadok vannak felállítva. Blaine és Henya az italrészlegen vannak és a pulton már áll minden ízben a börbön. Sokan kóstolót kérnek és akinek ízlik az visz is egy üveggel. Másfél óra elteltével pedig felhívták a két srácot a színpadra egy interjúra. 

-Üdvözlöm az ittlévőket és azokat is akik a tv-ből néznek minket! Mai vendégem Blaine Slayer és Henya Tyson.-konferálta fel őket az interjús. 

-Helló! Sziasztok!-köszöntek egyszerre a srácok. 

-Meséljetek, milyen egy börbön elkészítése? 

-Először az ízt kell eltaláljuk és kikeverjük. Utána van amelyikbe rakunk egy kis ízfokozót és ha elnyeri a tetszésünket akkor megy a piacra.-mondta Henya.

-Blaine, hogy jött az ötlet, hogy alapítsatok egy ilyen céget?

-A börbön a kedvenc italom. A sajnos már halott feleségem ösztönzött arra, hogy lehetne saját börbön gyáram. Aztán Henyával is akartunk csinálni valami újat és ezért belevágtunk. Mellesleg Henya is szereti a börbönt.-mondta Blaine.

-Értem és részvétem a feleséged miatt!-mondta az interjús.

-Köszönöm!-mondta Blaine. 

A két vámpír még válaszolt néhány kérdésre, majd az interjú után a színpad mögé mentek. 

-Ez jó volt!-mondta Henya vidáman. 

-Igen, szerintem is!-mondta Blaine. 

-Áu! Megvágott a papír!-mondta egy ott dolgozó és Henya megérezte a vért.

Henya arcán megjelentek a vámpíros erek amik feketék és körbeveszik a szemet. Henya szeme el is vörösödött és már készült kiengedi a vámpírfogát. 

-Hé! Állj le!-mondta Blaine és lefogta Henyát.

-Szomjas vagyok! Kell vér!-mondta Henya. 

-Nyugodj le! Fogd vissza magad!-mondta Blaine.

Henya aztán lenyugodott és eltűntek a vámpírság jelei az arcán. 

-Na menjünk! Ma jön majd haza Bella. Már érdekel mit mesél a táborról.-mondta Blaine.

-Oké.-mondta Henya.

Henya és Blaine aztán beültek az autóba és hazaindultak. John addig a városban elment a rendőrségre, hogy tisztázza a nevét. 

-Jónapot! John Slayer vagyok. Volt ellenem egy kis börtönbezárós incidens és szeretném tisztázni mi is volt pontosan.-mondta John a recepción. 

-Igen, tudjuk ki maga. Megszökött valahogy a börtönből de semmi gond! Már minden tisztázva van.-mondta az ügyeletes rendőr.

-Igen?! Komolyan?! Az, hogy lehet?-kérdezte meglepetten John.

-Egy bizonyos Elijah Mikaelson tisztázott mindent. Elmondta, hogy Finn keresztbe akart tenni neked és te nem tehetsz semmiről. Ön tisztázva van Mr. Slayer!-mondta az ügyeletes rendőr.

-Szuper! Köszönöm!-mondta John és elment. 

John amikor hazaért elújságolta az eseményeket Dashanak. 

-Összességében tehát ezek az ősi vámpírcsaládtagok nem biztos, hogy rosszak. Bármint Finn az és Klausról is hallottam ezt azt, de Elijah normális. Kolt nem ismerem de biztosra veszem, hogy jobb, mint Finn.-mondta John.

-Elijahtól tényleg szép gesztus volt ez! Örülök, hogy a jóság néha győz.-mondta Dasha.

-Én is!-mondta John. 

A külvárostól kicsit messzebb Blaine az otthonában várja Bellát. Órákon belül Bella meg is érkezett és az eltelt évek miatt már 17 éves. 

-Milyen volt a tábor?-kérdezte Blaine. 

-Fantasztikus volt!-mondta boldogan Bella.

-Tudni akarok mindent szóval mesélj!-mondta Blaine kíváncsian. 

Bella el is kezdett mesélni a táborról apjának. Bella elmesélte mik voltak a programok, miket csináltak és azt is elmesélte, hogy megismert egy fiút akivel összejött. Blaine ezt a hírt meglepetten fogadta.