A nevem 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒐𝒕𝒕𝒆 𝑾𝒆𝒍𝒍𝒊𝒏𝒈𝒕𝒐𝒏, a legjobb barátnőmmel, Kate-tel élek együtt egy lakásban, Angliában. Londonban dolgozunk mindketten egy hatalmas irodalánc egyik épületében.
Teljesen átlagos életet éltem, egészen addig a napig ameddi...
-Most komolyan egész végig nem is szólt hozzád csak ültetek, mint a faszentek? - Kérdezi felháborodva Kate, üdítőjét kortyolgatva a pultnak dől és úgy néz rám felvont szemöldökkel.
-Mondom, hogy nem! - Mérgesen egy újabb pohár bort öntök magamnak majd a tűzhely felé fordulok. - Teljesen kiakadtam magamon, a szerencsétlenségemen és azon is, hogy a pasi teljesen olyan, mint egy beképzelt úri ficsúr! - Forgatom a szememet és egy nagyot kortyolok az édes italból. - Megkavarnád kérlek a tésztát? - Nézek vállam felett Kate-re, aki rögtön teszi is, amit mondok.
-Oké, de ne csodálkozz, ha véletlen elrontom. - Mosolyog rám angyalian.
-Egy kavargatást nem tudsz elrontani. Csak ne rakja bele semmit. - Nevetek fel rajta.
Köztudott, hogy Katerina mindig is utált főzni. Amióta együtt lakunk azóta is inkább mos és takarít, csak ne kelljen a konyha közelébe jönnie.
-Hé, Lottie! Nézz ide! - Mondja én pedig rögtön belemosolygok a kamerába.
Hát gondolom mondanom sem kell, hogy a kép borzalmas lett, de nekünk már csak ilyen a formánk. Így Kate inkább olyat rakott ki az Instagramomra, amin nem látszik a fejem. Szerintem ezzel mindenki jobban is járt.
-Lottie - Kezdi gyanús hanglejtéssel. - Nem azt mondtad, hogy valami Conradnak hívják a pasit? - Kérdezi és rögtön felém is mutatja a telefonomat, amin egy olvasatlan értesítés van az Instagramról.
Conradmeyer követni kezdett téged.
-Mi a... - Csodálkozok el, majd rögtön megnyitom a profilját.
Privát fiók. Ne már!
Aztán megnéztem egy kicsit tüzetesebben a profilképét és majd' leesett az állam.
-Azta! - Mondja mellőlem Kate is. - Bár nem az esetem, de... Azta!
-Ha nem lenne egy totális seggfej én is ezt mondanám. Ráadásul ing nélkül is... - Folytatnám, de barátnőm közbevág.
-Fúj! Nem vagyok rá kíváncsi! Lalalalalalaaa! - Fogja be a fülét, mint egy kisgyerek. Felnevetek rajta és folytatom, amikor elvette a kezét.
-Volt rajta trikó, ne aggódj. - Forgatom kuncogva a szememet.
Biztos jogosan teszitek fel a kérdést, hogy és mi történt azután, hogy beszálltam az autójába? A válasz az, hogy semmi. Teljesen csendben voltunk mind a ketten egészen a mosodáig, ahol aztán én álltam a cehhet a baklövésemért cserébe. Aztán pedig kirakott a cégnél és egy köszönés után elhajtott.
Most pedig egyáltalán nem értem, hogy miért követett be. Nem is ismerjük egymást.
Kétségeimnek hangot is adtam, mire Kate csak ezt válaszolta:
-Nem tök mindegy? Még lehet belőle valami, én pedig most visszakövetem őt. Na add a telód! - Nyújtja a kezét, amibe kelletlenül belecsúsztatom a telefonomat. - Kész is. Mostantól ismerősök vagytok. - Vigyorog rám Kate, mire én szemforgatva egy újabbat kortyolok a boromból.
Az este végül kicsit sokáig fentmaradtunk, megettük a vacsorát és vagy egy üveg bort megittunk mellé. Gondolom mondanom sem kell, hogy ezek után semmi kedvem nem volt dolgozni menni. Nem azért, mert hasogatott volna fejem, hiszen ennél sokkal többet is bírnék inni, csak szimplán rányomta a kedvemre a bélyeget az egész tegnapi nap.
Végül mégis felkeltem és átkopogtam Kate szobájába is, hiszen tudom, hogy ő képes addig csak az ágyán ülve feltámadni, ameddig én elkészülök a fürdőben. Amint beléptem a nappaliba rákapcsoltam a telefonom a hangfalra és elindítottam Spotifyon Dua Lipától a One Kiss-t.
-Ugye tudod, hogy csak azért vagy még életben, mert ezt a zenét szeretem? - Kiabál a csukott ajtón át Kate.
-Neked is jó reggelt Csipkerózsika! - Mondom nevetve.
-Tudod, hogy sosincs jó reggelem. - Morogja vissza nevetve a szokásos csipkelődésünket.
Nevetve vonulok át a fürdőbe és elvégzem a szokásos reggeli rutinomat, aztán bevonultam a szobámba átöltözni. Egy fehér garbót vettem fel, fekete fehér szoknyával, fekete harisnyával és hosszított blézerrel. A hajamat egy fehér masnis csattal hátrafogtam és felvettem egy fekete magassarkút, ezzel pedig indulásra késznek nyilvánítottam magamat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Katerina, kész vagy már? - Kiáltottam ki, amint kiléptem a konyhába meginni az előre lefőzött kávémat.
-Pillanat! - Jött a válasz.
Miután mindketten megittuk a reggeli éltetőnknek beszálltunk az autómba és elindultunk az irodába.
A recepciónál ugyanúgy Hannah fogadott, mint tegnap is két bögre kávéval maga előtt. Mondtam már, hogy koffeinfüggő vagyok?
-Jó reggelt Hannah!
-Neked is Charlotte, itt van a főnök kávéja is, csak nehogy leöntsd vele, mint tegnap. - Nevet fel én pedig csak furcsállva felhúzom a szemöldökömet rajta.
-De hiszen nem is Davidet öntöttem le, hanem Mr. Meyert.
-Ne már, hogy te nem tudtál róla! - Ámul el a szőke nő a pult mögött.
-Miről is kéne tudnom?
-Hát a főnökről!
-Miért, mi van vele? - Kezd ez egyre furcsább lenni.
-Jó reggelt hölgyeim! - Lép ki a liftből Conrad Meyer. Nem is furcsállom, hiszen sok üzletfelünk jön meglátogatni Davidet.
-Ez az öné Mr. Meyer. - Mutat az egyik kávéra Hannah, mire kezd leesni a tantusz.
Nagy szemekkel bámulok Hannah-ra, aki tátogni kezd:
