A Swan Ikrek /Befejezett/

Egy dolog biztos, nincsenek lehetetlenek

Két boldog hét telt el az esküvő óta. Még mindig a gyönyörű szigeten voltunk, de már kezdett honvágyunk lenni.

Az utóbbi napokban szokatlanul sokat mentem vadászni, de ez nem tűnt túl fontosnak. Az volt a legfontosabb, hogy ne bántsam Seth-et.

Minden normálisnak indult. Amíg Seth aludt én nekiálltam reggelit készíteni. Abban a pillanatban, ahogy elkészült az omlett, és megterítettem, Seth kibattyogott a konyhába.

-Jó reggelt.-nyomott egy puszit a számra.

-Jó reggelt.-mosolyodtam el.-Kész a reggeli.-mutattam a frissen készült omlettre.

-Köszönöm.-ült le az asztalhoz, majd nekilátott a reggeli elpusztításának.

Jó volt nézni, milyen jó étvággyal eszik. Annak ellenére, hogy én nem táplálkozom emberiétellel, főzni még tudok. Boldogan figyeltem reggeliző férjemet, amíg egy nagyon különös érzés fogott el. Mintha a vér, amivel táplálkoztam ki akarna kívánkozni a gyomromból. Ez az érzés egyre csak erősödött, majd a mosdóba futottam. Épp időben értem be, mindent kiadtam magamból.

-A vámpírok nem lehetnek betegek.-gondoltam, miközben a mosdó mellett ültem.

-Kath?-sietettem utánam Seth.-Mi a baj?

-Nem tudom.-pihegtem.-Lehet, hogy betegek voltak az állatok.

-Remélem nincs komoly bajod.-segített fel a földről.

-Én is.-indultam ki a fürdőszobából, de megakadt a szemem a tükrön, pontosabban a tükörképemen.

A velem szemben álló nő ugyanolyan volt, mint az esküvője napján, egy dolgot kivéve. Alhasa szokatlanul gömbölyödött. Nem volt feltűnő, de észre lehetett venni.

-Terhes vagyok?-kérdeztem magamban.-Az lehetetlen, vámpíroknak nem lehet gyerekük. Mondjuk én nem csak vámpír vagyok, hanem boszorkány is, de akkor sem történhetne meg. De mégis megtörtént, babát várok...

-Gyönyörű vagy.-ölelt át hátulról Seth.-Ne keress hibákat, mert nem találsz.

-Babánk lesz.-suttogtam.

-Tessék?

-Babánk lesz.-mondtam hangosabban, még mindig elképzelhetetlen volt, hogy egy vámpírnak és egy farkasnak gyereke legyen.

-Ez csodálatos!-pörgetett meg a levegőben.-Miért nem örülsz neki?

-Ennek nem szabadna megtörténnie.-ráztam a fejem.-Haza kell mennünk, itt valami baj van.

-Nem értem. Nem szeretnél gyereket?

-Dehogynem! Csak a vámpíroknak nem lehet és most itt vagyok én párhetes terhesen.

Még mielőtt Seth mondani tudott volna valamit, megcsörrent a telefon. Odasiettem, majd felvettem.

-Haló?-szóltam bele.

-Katherine,-szólt Alice, hangja nyugtalan volt.-mit csináltatok?

-Ezt hogy érted?

-Láttam, amint egy feketehajú kisgyerek Seth-tel játszik, és a gyerek nagyon hasonlított Seth-re.-hadarta.

-Akkor igaz.-leheltem.

-Micsoda?-vált hisztérikussá hangja.

-Azt hiszem, terhes vagyok.-mondtam, még mindig képtelenségnek hallatszott.

-Azonnal gyertek haza!-utasította.-Carlisle majd megvizsgál.

-Akkor nekiállok pakolni.-tettem le a telefont.