Attól még, hogy nem öregedünk, ünnepelni kell!

337 25 0
                                    

Három pokolian hosszú nap telt el. Bella átváltozása majdnem befejeződött, Renesmee és a család minden tagja már várt Bella ébredésére, ahogy én is. Kezdtem megbékélni Renesmee jelenlétével, de még mindig nem tetszett, hogy Jacob bevésődött az unokahúgomba, és egy idétlen becenevet is adott neki. Nessie, mint a Loch Nessi-szörny...

Halkan füleltünk, amikor abbamaradt Bella szívverése, végre átváltozott. Edward és Carlisle felsietett az emeletre, amíg mi lent vártunk. Pár perc múlva Edward és Bella elhagyta a házat, vadászni indultak.

-Kath,-lépett oda hozzám Rose Renesmeevel a kezében.-azt szeretné, ha te fognád.

-Hogy én fogjam?-vontam fel a szemöldököm, még egyáltalán nem értem Renesmeehez.

-Igen.-adta a kezembe a csecsemőt.

Igaz, három nappal ezelőtt született, de már három-négyhónaposnak látszott. Vonakodva, de átvettem a babát, aki megérintette az arcomat.

Láttam, ahogy az ajtóban kapálózok Seth karjaiban dühtől és fájdalomtól eltorzult arccal és azt, amikor készültem megfojtani Jacobot. Azt is láttam, ahogy Renesmee szeret engem és a családját, és azt, hogy nem akarta bántani Bellát, próbált nem fájdalmat okozni neki. Hirtelen megszakadt mindez, már csak a babát láttam a karjaimban, ahogy mosolyog és engem kémlel csokibarna szemeivel.

-Ez mi volt?-kérdeztem.

-Nessie megmutatta a gondolatait.-magyarázta a szöszi.

-Belláék visszaértek.-mondta Jacob, majd kisétált eléjük.

-Nekem ennyi elég is volt.-adtam vissza Rosalie-nak a babát.

Felálltam, majd kimentem Bellához. Éppen Jacobbal diskurált, ám amikor megláttot, lendületből átölelt. Sokkal erősebb volt, mint én, de egyáltalán nem zavart.

-Üdv az élők között!-öleltem szorosabban.-Sajnálom, hogy nem voltam ott.

-Jobb is így.-húzódott el, vérvörös szemeivel felmért.-Edward elmesélt mindent.

-Mindent?-pillantottam először a férjére, majd Jacobra.-Szerintem nem.

-Titkolóztok előttem?-hangja fenyegetőbb lett.

-Látszik, hogy az én tesóm!-gondoltam büszkén.

-Akarod látni Renesmeet?-terelte el a témát Edward.

-Igen.-indult el vidáman Bella.

Jake is követte a házaspárt, egyedül maradtam. Pár percig egyedül álltam az erdő szélén, amikor meghallottam Bella feldúlt hangját. Bells megtudta, hogy Jacobnak bevésődött Renesmee. Érdekes látványt nyújtott, ahogy Bella kifelé kergeti a másfél fejjel magasabb vérfarkast.

-Fuss, amíg teheted!-rivallta.

-Nem tehetem.-mondta Jake védekezően.-Te is tudod, hogy Nessie szeret engem.

-Hogy minek hívtad?-kattant be teljesen Bella.-Te a Loch Ness-i szörnyről nevezted el a lányomat!-kiáltotta, majd Jake nyakának ugrott.

Mielőtt még a férfi védekezni tudott volna, Seth elé ugrott, majd azzal a lendülettel Bella a fához vágta a homokszínű kisfarkast. Egy nagy reccsenés keretében Seth földet ért a fa tövében. Már nem érdekelt, mennyire büszke voltam Bellára, hogy végre kiáll magért, csak Seth épsége izgatott. Odasiettem hozzá, fájdalmasan nyüszített, valószínűleg elrepedtek a bordái. Carlisle tanított néhány dolgot az orvoslással kapcsolatban, így megpróbáltam helyre tenni Seth bordát, ami nehezen, de sikerült. Amint Sethnek enyhült a fájdalma, mérgesen Bellára néztem. Tudom, nem tehet arról, hogy az érzelmei hevesek, de nem jogosítja fel arra, hogy másokat bántson.

-Seth, én nagyon sajnálom!-szabadkozott.

Seth még mindig a fa tövében kuporgott, nem sikerült olyan jól a csonthelyrerakás, mint gondoltam. Carlisle-lal bekísértem a házba, ott visszaváltozott, majd Carlisle sikeresen meggyógyította Seth-et.

-Egyszer nem hősködnél.-nyomtam egy csókot a szájára.

-Te is Bella elé ugrottál volna.-mondta, miközben fészkelődött. Carlisle szorosan bekötözte.

-Ez igaz.

-Seth, annyira sajnálom!-lépett be Bella.

-Semmi vész.-legyintett a fiú.-Fél óra múlva kutyabajom se lesz. Legalább nem haraptál meg.-vigyorgott.

Mindig imádtam, hogy Seth mindennek a pozitív oldalát látta. Örök optimista.

-Ideje átadni az ajándékokat!-lépett be Alice a szobába két kulccsal.

-Alice, három napja nem öregszem, örökké tizennyolc maradok.-tiltakozott Bella.

-Mindegy.-vont vállat Alice.-Akkor is ünnepelünk!-nyomta Bella kezébe az egyik kulcsot, majd az enyémbe a másikat.-Emmett megmutatja az ajándékodat Kath, én megmutatom Belláét.

-Ez akkor sem ér!-lépett ki az ajtón Bells Alice-szel a nyomában.

-Gyere velem Kath.-mondta Emmett, majd a garázs felé vette az irányt.

Szorosan követtem őt, engem pedig Seth fülig érő vigyorral.

-Biztos tudott az egészről.-gondoltam.

A garázsba érve az autók között egy fekete Royal Enfield Meter fogadott. Az egyik leggyorsabb motor.

-Boldog születésnapot!-mondták szinkronban.

-Köszönöm!-öleltem meg őket.-Ez gyönyörű!

-És gyors.-paskolta meg Emmett a vázat.-Ellenben a furgonoddal.

-Ne szidd Ellát!-mondtam szigorúan.

-Ella?-nevetett.-Elnevezted azt az ócskavasat?

-Igen.-mondtam magabiztosan.-És ő nem ócskavas!

-Kath,-szólt lágyan Seth.-az a furgon öregebb, mint Billy Black.

-Az tény, hogy régi, de még gurul!-tekintettem lezártnak a vitát.

Megjelent végre Alice is, végre boldog volt.

-Látom tetszik!-örvendezett.

-Nagyon.-mosolyodtam el.-Köszönöm!

-Semmiség.-legyintett.-Kipróbálod?

-Persze!-ültem fel a motorra.-Seth, te is jössz?

-Most nem.-rázta boldogan a fejét.-Majd egyszer lehet kipróbálom.

-Oké.-tettem fel a sisakot, bár semmi szükségem nem volt rá, hiszen sérthetetlen vagyok.

Elindítottam a motort, majd ahogy kinyílt a garázsajtó, száguldottam kifelé. Nem tudtam hova megyek, csak mentem, amerre gondoltam. Élveztem a sebességet, bár nem ért fel a vámpírok sebességével.

A Swan Ikrek /Befejezett/Where stories live. Discover now