A Swan Ikrek /Befejezett/

Szavazás

-Nos, akkor mássz fel!-hallottam meg Edward hangját.

-Elmennek a Cullen házba, és engem nem is hívnak?-fortyogtam magamban.-Akkor is ott leszek!

Kisurrantam az ajtón, majd Cullenék felé rohantam. Látszólag sokkal előbb odaértem, mint Edwardék, így legalább lesz időm beszámolni Carlislenak. Beléptem a házba, hallottam Carlisle és Esme beszélgetését a nappaliból, hallottam Alice hangját, ahogy beszámol Jaspernek, és elég érdekes hangokat Rosalie szobájának irányából.

-Hahó!-kiáltottam.

-Katherine drágám,-lépett elő Esme Carlisleval egyetemben.-üdv újra nálunk!

Arca megrándult egy pillanatra, mialatt felmért. Úgy néz ki, Alice nem mondta el nekik, hogy vámpír lettem.

-Ki változtatott át?-csapott a közepébe Carlisle.

-Aro.-feleltem.

-Mikor?-kérdezte elszörnyedve.

-Lassan egy hónapja.-mondtam, végre megjelent a család többi tagja is.

-Kathei!-kapott fel majd pörgetett meg Emmett.-Látom, már közénk tartozol.

-Már igen.-mosolyodtam el.-Talán erősebb vagyok, mint te!-bökdöstem.

-Azt kétlem Picúr!-borzolta össze a hajam.

-Nem is vagyok olyan kicsi! 180 centi vagyok!-álltam lábujjhegyre.

-Akkor is magasabb vagyok!

-Ezzel nem tudok vitatkozni...-adtam fel.

-Jó újra látni Katherine!-köszöntött Jasper.

-Gondolom, jobb így, hogy nem akarsz megenni.-kuncogtam.

-Sokkal.-értett egyet Jasper.

-Így legalább már nem jelentesz veszélyt ránk.-mondta Rosalie.

-Mondd, Kathe, hogy bírkóztál meg az átváltozással?-kérdezte Esme.-Hogy viselted az újszülött létet?

-Aro szerint, az átváltozást páratlanul viseltem.-feleltem.-A többiről nem beszéljünk.

-Nincs semmi gon Katherine, látjuk, hogy vörös a szemed.-mondta Carlisle.-Nem ítélünk el.

-Ha már a szemszínről beszélünk, meddig marad vörös a szemem?

-Változó, de általában fél-egy évig.-tájékoztatott Carlisle.

-Akkor kell még várnom.

Mielőtt még több kérdéssel tarháltak volna, megjelent Bella és Edward.

-Isten hozott újra nálunk Bella!-mosolyodott el Carlisle.-Mit tehetünk érted ma reggel? Föltételezem, nem egy egy udvariassági látogatásról van szó, ahhoz talán egy kicsit korán van még.

-Szeretnék valamit megbeszélni veletek, lehetőleg úgy, hogy mindnyájan jelen legyetek, ha nem bánjátok. Valami fontosat.

-Természetesen.-mondta Carlisle.-Mi lenne, ha a másik szobában beszélgetnénk?

Beléptünk az ebédlőbe, mindenki helyetfoglalt.

-Tiéd a szó!-mondta Carlisle.

-Remélem Alice mindent elmondott.-kezdte Bells.

-Mindent.-biztosította Alice.

-Szóval, van egy probléma. Alice megígérte a Volturinak, hogy idővel én is egy leszek közületek. De, ha nem akarjátok, hogy közétek tartozzam, nem fogom magam rátok erőltetni, akár hajlandó Alice átváltoztatni, akár nem. Mindnyájan tudjátok mit szeretnék. És azzal is biztos tisztában vagytok, miként vélekedik erről Edward. Azt hiszem, úgy helyes, hogy szavazással dőljön el a kérdés. Kérlek szavazzatok: legyen- e belőlem vámpír?

-Előbb a halál, kín és szenvedés!-gondoltam.-Ha rajtam múlik, nem lesz belőle az, ami belőlem!

Úgy láttam, Edward is hasonlóképpen vélekedik, mint én.

-Egy pillanat!-szólt közbe a fiú.-Valamit még el kell mondanom, mielőtt szavazunk. Demetrinek az a képessége, hogy megtaláljon bárkit, bárhol. Mivel bele-beleolvastam a gondolataikba, tudom hogy működik a képessége. Ráhangolódik az ember gondolataira, így találja meg őket.

-Azt akarod mondani, engem nem találna meg?-kérdezte Bells.

-Teljes mértékben.-vigyorodott el.

-És ez mit oldana meg?-kérdezte Alice.

-Alice meg tudja mondani, mikor jönnek ide, és akkor én elrejtelek. Ők pedig nem tehetnek semmit! Mintha tűt keresnének a szénakazalban.

-De téged megtalálnának.-mondta Bella.

-Én tudok magamra vigyázni.

-Nagyszerű terv, öcskös!-mondta lelkesen Emmett.

-Nem!-szisszent fel Rosalie.

-Szó sem lehet róla!-monda Bella.

-Idióták!-mormolta Alice.

-Férfiak...-forgattam a szemem.

-Akkor hát szavazzunk!-kezdte Bella.-Akarjátok, hogy a családhoz csatlakozzam?

-Edward?

-Igen, de nem így! Embernek kell maradnod!

Bella bólintott.

-Alice?

-Igen.

-Jasper?

-Igen.

-Rosalie?

-Nem.

-Emmett?

-A pokolba is, hát persze! Majd másképp törünk borsot Demetri orra alá!

-Esme?

-Igen, hát persze Bella! Én máris úgy gondolok rád, mint egy családtagra.

-Köszönöm Esme!-mosolyodott el Bella.

Bella Carlislehoz fordult. De a férfi nem nézett a húgomra.

-Edward...-szólt.

-Nem!-hörögte a fiú.

-Ez az egyetlen értelmes megoldás.-erősködött.-Te úgy döntöttél, nem akarsz nélküle élni, úgyhogy nekem nem maradt más választásom.

Edward nagy léptekkel kiviharzott a szobából, egyetlen egy dologban értek vele egyet: nem változtathatjuk át Bellát.

-Gondolom, tudod, mire szavazok.-felelte Carlisle.

-Kösz.-mondta halkan Bella, majd felém fordult.-Katherine?

-Egyértelműen nem!-álltam fel.-Nem értem miért akarod ezt... Te nem tudod milyen érzés...

-Ez minden amit akartam. Köszönöm nektek, hogy befogadtatok magatok közé! Én is pont úgy érzek irántatok, mint ti énirántam.

Dühösen felálltam, majd kirontottam a házból. Az utamba kerülő fákat mind kettétörtem. Amikor elértem a házunkhoz, próbáltam kicsit lecsillapodni, nem hiányzik, hogy Charlie megtudja, hol voltunk. Bemásztam az ablakon, majd átvittem a cuccom a vendégszobába. Tudtam, Edward ismét nálunk tölti a éjszaka hátralévő részét, én meg nem akartam egy szobában lenni vele. Felkaptam "A Gyűrűk Ura" című könyvet, majd elkezdtem olvasni. Nem sokára meghallottam, amint Bella és Edward visszatér a szobába, majd beszélgetésbe elegyednek.

-Légy a feleségem.-hallottam meg Edward hangját.

-Oké. És mi a poén?-kuncogott Bella.

Többre már nem figyeltem, ki akartam zárni ezt beszélgetést a fejemből.

-Mrs. Cullen...-gondoltam gúnyosan.-Bella Cullen...

-Nem elég, hogy vámpír lesz, még el is veszi...

Időközben Charlie megbékélt Edward jelenlétével, de azért Bella ki sem tehettem a lábát a házból, és Edward csak kilencig maradhatott nálunk. Mostanában nem jártam le La Push-ba, Jake mondta, hogy van egy fiatal farkasuk és nem lenne biztonságos, ha lemennék. 

Kitűztük a dátumot, érettségi után Bellát átváltoztatjuk, aminek Rosalie, Edward és én nem örültünk.

-Ez sem lesz egy nyugis év!-sóhajtottam.