"Bármi Van, Én Szeretni Foglak..." {SasuNaru}

Tizenkilencedik rész [már nem tudom mit tegyek]

* Sasuke szemszöge *

Megannyi kérdés kavargott a fejemben, mint például az, hogy hogyan tudtam én ilyet kiejteni a számon. Már esküszöm bevarratom, még csak most van az, hogy szakítottunk, és hogy nem kéne stresszelnem, mert Uchiha vérből származom, de nem érdekel. Elvesztettem az életemből azt az embert, aki nekem a világegyetemet jelentette, és az éjszaka összes csillagát lehoztam volna neki. Meleg vagyok, igen, de nem így kéne kezelni. Adhattam volna neki egy esélyt akár, hogy megbeszéljük, hogy hogyan kéne ezt elmondani a szüleinknek. Ami káros lenne, mert apám úgyse értené meg, mert én; –"Fiatal Uchiha vagyok, ami öröklődni fog a generációval, és egyre tovább visszük ezt majd, és hogy nekem egy NŐ kell, nem egy férfi. Ne hozzak se magamra, se a családomra szégyent"– ilyenek mellett elég kellemetlen élni, mégha tudatban is van, vagy ha csak véletlenül gondolsz rá, akkor is. Mert ez toxikus a kapcsolatotokra nézve, és előbb-utóbb úgyis vége lett volna, mert ahogy Narutót ismerem, nem tűrte volna el azt, hogy szétválasszanak minket szép lassan. Elvégre ha apám ezt megtudná, biztos ez lenne az első célja.

Érzem azt; hogy nem érdekel engem a családom. Én csak őt akarom, és mégegyszer, újra magamnak akarom tudni. Természetesen a tűzzel játszok, mert 80%-ban nem fog hozzám visszajönni, mert most nagyon megbántottam, de több gondolkozást kellett volna a témára fordítanom, nem egyből kinyögni azt, hogy ezennel vége.

Elsírtam magam. Most az egyszer érzem azt, hogy Uchihaként is gyenge vagyok. Fáj minden mozdulat, és fáj Naruto hiánya. Hiányzik a gyönyörű rókamosolya, és az, mikor a pulcsijaimat hordta. De tudom jól, hogy a mát le kell zárnom, különben méggyengébb leszek, és én azt még nem akarom. Utána csak mégjobban végem lesz, a végén pedig érezni is alig fogok tudni. Szóval fogtam Naruto pokrócát, becsavartam magam vele, és aznap a kanapén aludtam. A párnáján, könnyek közt, szuszogva, és szenvedéllyel telien.

* Naruto szemszöge *

Miért pont ő?! Én bíztam benne, nem, nekem ez mégegyszer nem menne, én magamnál akarom tudni, végre vele tervezni egy komolyabb éjszakát, már vágyom rá testileg is, és ugyanúgy lelkileg is. Az érintése nyugtató volt, szavai egészen másul hatottak az elmémre. Le vagyok gyengülve, egyre kevesebbet gondolkozok máson, és egyre többet azon, hogy vajon én buktam el őt, vagy ő engem. És magamat tartom hibásnak. Mindent túlreagálok. Küzdeni szeretnék, de fáradt vagyok. Miatta lettem meleg, és ez az érdemjegyem, hogy épp hogy a szívemhez nő, elhagy.

( ... )

* Sasuke szemszöge *

Este van, azonban felkeltem egy igen nagy hangú zajra. Valami olyasmi, mintha betörték volna az ablakot, vagy nem is tudom. Megtöröltem a sírástól inmár száraz arcomat, és kikecmeregtem a pokrócból, majd az ablakhoz vettem az irányt. Megdöbbentem, az ablak be volt törve, a függöny leesve, a karnis és a virágok a földön voltak, és minden közelében lévőt levertek. Aztán gyenge lépéseket hallok magam felé, egy lövést, majd minden elsötétült, összeestem.

...Folytii (valamikor)

UI: sajnálom azt, ha a részek nem olxan hosszúak, de próbálok az elmaradott időt bepótolni a részek rekreatálásával, viszont sok ötlet nincs. Az ötleteket továbbra is szívesen fogadom, elolvastam, a könyvem kicsit cringe, de nem gond. Ha komolyabban lesz időm, átjavítom. Addigra is kreatáltam 2 új könyvet, amiknek a címei: –Azon az éjjelen, – I ♡ you.
Ha komolyabban érdekelnek, nyugodtan nézzetek bele, a sok votelést pedig köszönöm nektek erre a könyvre, úgy ahogyan a sok megtekintést/olvasást is!❤