𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Huszonhatodik

-         Ő számomra semmit nem jelent.

-         Érdekes, én ezt nem így látom még mindig. Amikor beléptem az étterem ajtaján, már akkor hallottam az angyali kacaját, miközben téged bámult, mellesleg minden egyes szavadat örömmel, áhítattal hallgatta, simogatott, te persze hagytad, mintha tök természetes lenne. Te meg kifejezettem jól érzed magad a társaságában. – veszem le magamról utálattal a kezét.

-         Ugye milyen jó érzés? Oliverrel, amikor együtt vagytok bárhol, ugyanezt csináljátok, csak már nektek ez fel sem tűnik, annyira automatikusan hozzászoktatok. Szerinted én olyankor mit érzek? De nem szólok, mert bízok benned!

-         Te nem szólsz? Hiszen állandóan megjegyzéseket teszel ránk, felhozod minden egyes veszekedésünknél, amikor mi még soha nem is szexeltünk egymással, nem úgy, mint ti.

-         Szóval erre vágysz, hogy dughassál az öcsémmel? Kiakarod próbálni milyen a másik Hale-el? Akkor tessék, menjetek csak, ha szeretnéd még hotel szobát is fizetek nektek, csak, hogy idill környezetben történhessen meg az emlékezetes pillanat. – szinte már köpi a szavakat felém, utálatosan.

-         Tudod mit? Még átgondolom, lehet élek az ajánlatoddal. – felelem póker arccal.

-         Azzal ugye tisztában vagy, hogy ez az akciótok mindkettőtök életébe kerülne? – szorít rá a karomra, az agya meg majd felrobban, még csak a megcsalás gondolatától is.

-         Állok elébe. – lehelem az ajkára, rákontrázva.

-         Kibaszott nagy szerencséd, hogy most egy étterembe vagyunk, társasággal, különben, itt helyben, úgy szétszedtelek volna, hogy másnap még csak lábra sem tudtál volna állni. Látom, felizgat a gondolata, mert szaporábban veszed a levegőt, mellesleg a tenyered is izzad. – közli fellengzősen vigyorogva, belecsókolva a nyakamba, amire megszólalni sem tudok. – Nyolcra értetek megyek, Dario benneteket is meghívott egy jó ismerősének a szórakozóhelyére iszogatni. – viharzik el, egyedül hagyva.

Amikor visszamegyek az asztalunkhoz, minden szem rám szegeződik, a másik asztaltársaság éppen szedelőzködni kezd, ami megnyugvással tölt el.

-         Este várlak benneteket! – simul a vállamra Dario keze. – Tudod valamit még nem fejeztünk be! – kacsint közben apámra, miközben a fülembe súgja.

Apám szeme majd kiugrik, nem tudom, mit gondolhat rólam, több időre eltűnők egy étterem mosdójába a pasimmal, aztán utána annak a barátja sugdolózik a fülemben, miután a többiek elhagyták a helyet.

-         Azért szerintem kicsit most túlzásba estél Zoja! Nyilvánvaló mit csináltatok bent, ráadásul Clara olyan szemekkel nézett rád, amikor felbukkantál újra, hogy azt hittem felgyulladsz helyben. A többiekről nem is beszélve. Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna ezt otthon elintéznetek! A végén még a pletykaújságokban fogunk szerepelni, hogy Kalifornia kormányzójának a lánya egy étteremben csinálta, miközben a családjával vacsorázott.  – dörren rám.

-         Ha ennyire tudni akarod, nem dugtunk, hanem veszekedtünk. – védem meg magam kicsit hangosabban a kelleténél.

-         Halkabban kérlek! – utasít. – Tudod mit, fizetnék! – kiabál fel hangosan.

Bridget örömmel segít nekünk a bulira összekészülődni, mellesleg, több, mint nagyon jó társaság, rendesen szégyellem magamat, amiért anélkül, hogy ismertem volna, elítéltem, és hallani sem akartam róla, főleg nem arról, hogy valaha is kettesben legyünk. Lehet az is közrejátszott az utálatomban, hogy nem akartam Anya pótlót, nem akartam, hogy elfoglalja a helyét, közben Anya meg menekült volna innen Daviddel, jó messzire, engem is hátrahagyva.