Candy | ChanMin

three

Seungmin első reakciója a nevetés volt, amíg a másik erősen hátba nem csapta.

-Azt mondod azért vettél kölcsön vagy inkább raboltál el-részletkérdés- mert családi gondjaid vannak?

Chan összehúzott szemöldökkel nézett rá, mire folytatta:-Lényegében elcseszed az én életem is ha már a tiéd szar?- kiáltotta Chan arcába.

Ez a mondat nyomot hagyott az idősebben. Bármi mást mondott volna az nem dühítette volna fel, csak ez az egy mondat.

-Fogd be a pofám!- figyelmeztette a másikat és elindulás felé, mire a kisebb megdermedt. Chan megragadta a másik csuklóját és közelebb rántotta magához, majd megtépte a másik haját és hátra rántotta a fejét, így nézett mélyen a szemébe.

-Hallgass rám, mert jobban jársz. Kurva sok nehézségen mentem át, hogy megszerezzelek, úgyhogy nem fogom hagyni, hogy tönkretegyél.- Chan meleg lehelete miatt a másik gerincén végig futott a borzongás és felnyögött a fejét érő fájdalomtól, mert a másik még mindig a hajhagymáit tépte.

-Megértetted?- emelte fentebb hangját.
-I-igen.
-Akkor jó.- vigyorgott ah idősebb és elengedte a másik haját. Megkönnyebbülés áradt szét a kicsin, de nem sokkal később el is múlt.

A csuklója és a lába körüli kötelek meglazultak. Végre szabadon mozoghatott volna, de ez felettébb nehéz volt sok fájdalommal és zúzódással együtt.

A barna hajú Seungmin elé állt és eldobta a kötelet. Még közelebb ment hozzá és úgy nézett Seungminra mint a zsákmányra.

Chan egyik kezét a nyakánál, másikat a kicsi combján pihentette, majd sokatmondóan nézett rá.

-Szórakozzunk egy kicsit.