A Drop Of Weakness | ✓

A vihar

Hatalmasat dörrent az ég, összerezzentem. A szél mérgesen kapta fel az út széléről a leveleket és repítette el őket a kocsi fölött. Pár tincsem kiszabadult a csuklyám alól, amikor ajtó csapódást hallottam. A szél fülsüketítően fütyült. 

- Jól vagy? - szólt Ben, próbálva túl ordítani a készülődő hatalmas vihart. Nem válaszoltam, egy szó sem jött ki a torkomon. Pár pillanat múlva egy kéz melegét éreztem meg a vállamon a lenge kabátomon keresztül. Megfordultam, Ben a  másik kezével próbálta védeni a szemét a süvítő porfelhőtől.

- Megijesztesz. - fordított két kezével magával szembe. - Sokkal nagyobb eső lesz ebből mint azt gondolnád, így is mindjárt elfújja a szél a kocsit. - ordított.

A hangja tompa volt.

Nem arról van szó hogy akkora hangzavar lett volna hogy ne értsem amit mond, egyszerűen csak nem voltam képes befogadni egy szavát sem.

A sokk hirtelen kerített hatalmába, akkor, abban a pillanatban tudtam csak megbirkózni azzal a gondolattal, hogy az egész eddigi életem a feje tetejére állt.

Ez volt az az alkalom, amikor eltört a mécses, és amikor rádöbbentem hogy mind ezzel egyedül kell megbirkóznom. Elképzelésem sincs hogy mit fogok kezdeni magammal, ha még tető sincs a fejem fölött. Hogy hogyan fogok elegendő pénzt előteremteni, ha még ezt a taxit se leszek képes teljesen kifizetni, főleg ha beleszámítjuk ezt a pár órás kitérőt, amit ugye szintén magamnak köszönhetek.

Ezek mellett hiába egy olyan személyt vesztettem el aki sose érdemelte meg azt a cseppnyi szeretetet se ami még maradt bennem avagy amit hagyott bennem, attól ugyan úgy egyedül maradtam.

Aznap este, amikor sietősen rohantam fel pakolni, nem számoltam azzal, hogy pár ruhámon kívül, mindenem ott maradt. Minden személyes holmim, emlékeim és a nehezen megtakarított pénzem is, amit fél év alatt kapartam össze.

A pénz.

A francba. Miért nem gondoltam erre hamarabb?

- A kurva életbe! - csattantam fel hirtelen, az arcomhoz kapva. Ben hátrébb lépett egyet, nem tudta hogy mire számítson. Aggódóan figyelte az arcom, a kezét kinyújtotta, és arra biztatott hogy minél hamarabb be kéne ülni a kocsiba, mert az eső az eddigieknél is jobban szakad.

- A pénzem, a kurva pénzem ott hagytam! - teljes pánikban voltam. Az a pénz most megtudná adni nekem azt a löketet, amire most a legnagyobb szükségem lenne.

Ben ijedten közeledett hozzám, a haja teljesen elázott. Lepillantottam, és láttam hogy a cipőm is teljesen elázott, az egész betonon áll a víz, és hömpölyögve vonul az út mellett.

- Micsoda? Hol? - kérdezte aggódva.

Túl közel jött hozzám.

Automatikusan hátráltam. Megmerevedtem.

"Ha az összes férfi olyan mint te, akkor inkább egyedül akarok megdögleni.,,

Az arcomhoz kaptam a kezem, egyszerre csak hatalmasat dörrent az ég.

Szinte hallottam a csattanást.

Testem beleremegett az emlékbe, a félelem villámként söpört végig rajtam.

Egy könnycsepp gördült le az arcomon.

Csípte a sebet.

Az idő mintha megállt volna, minden zaj megszűnt körülöttem egy másodpercre. Ahogy feleszméltem hogy mi történt, és hogy nem vagyok egyedül, elkaptam a kezem az arcom elől. A könnyeim nem apadtak el, zavartan töröltem le az arcom, nem bírtam felnézni.