Az oldalon lévő történet a 'Teen Wolf' egyik szereplőjének, Derek Hale-nek, röviddel a családját elpusztító tűz utáni évét meséli el (néhol kitalált szereplőkkel).
"Derek ereiben, csak úgy, mint a nővéréjében, igazi vérfarkas vér csordogál. A család...
Hát eljött a búcsú ideje. Még egyszer szeretném megköszönni nektek, hogy Mollyval és Derekkeltartottatok. ❤️ Legyen szép hetetek! Jó olvasást mindenkinek! 🥰
Puszillak Benneteket: Hope 😘
-------------------------------------
*Molly szemszöge*
A telihold közeledtével kiléptünk november havából, és kezdetét vette a decemberi havazások időszaka, ami alól a mai nap sem volt kivétel. Hatalmas pelyhekben hullott a hó, ami még az éjszakai órákban kezdett el esni, és reggelre már újfent hófehérré varázsolta a tájat. A kis otthonunk kellemes melegét egy kandalló biztosította, amiben már javában ropogott a tűz. A sárgás-pirosas lángok szinte kiéhezve nyaldosták a lassan szenesedő tűzifa hasábokat. Kicsivel több, mint egy hét telt el Eli születése óta, aki szerencsére mostanra már végigaludta az éjszakát. A hajnali órákban sem ébredt fel. Pihenhettem volna még én is tovább, de a rémálmok a mai napig nem hagytak nyugodni. Kemény döntést kell meghoznom a jövőnket illetően, ami lassan már kezdett realizálódni bennem.
Óvatosan az ajkaimhoz emeltem a bögrémet, amiben már nem egy gyógynövényes ital, hanem egy forró tejeskávé gőzölgött. Igen! Végre már elhagyhattam azokat az undorító ízű teákat. Sokkal jobban esett reggeli ébresztőként ez a fajta nedű, pláne, ha még egy kis mézet is tartalmazott. Oldalamat nekitámasztottam a bejárat melletti ablak belső párkányának, és a kinti hóesésben kezdtem el gyönyörködni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az erdő kezdetét hatalmas fenyőfák jelezték, amik hótól fehérlő tűlevelein már itt-ott megcsillant a felkelő nap fénye. Majd észrevettem Ryant, aki a nagy hóban hatalmasakat lépkedve - karjaiban egy adag tűzifával - közelített otthonunk felé. Amint tekintetünk találkozott az ablak üvegén keresztül, mosolyogva hanyagul odaintettem neki. Így, hogy már nem voltam alfa, abban reménykedtem, hogy kevésbé érzek majd felelősséget iránta, de ez nem így volt, sajnos. És valahogy ő sem változtatott a hozzáállásán, Tyler hiába beszélt többször is a makacs fejével. Gondolatmenetemet a tornác halk reccsenése szakította félbe. Bögrémmel a kezemben nyitottam ajtót Ryannek.
- Köszi - nyögte ki, miután feltolta a szőrmés sapkáját, hogy lásson is valamit.
- Ennyire hideg van odakint? - néztem kacagva végig rajta, miközben ő már a kandalló melletti ládába pakolta a kintről hozott tűzifát. Tetőtől talpig téli ruhába volt felöltözve: bakancsot, meleg kabátot és kesztyűt is viselt a sapka mellett. Megmosolyogtató volt a látvány, már csak azért is, mivel vérfarkas létünkre mi kevésbé voltunk olyan fagyosak, mint az átlagemberek. Vagyis, azt hiszem...
