Az oldalon lévő történet a 'Teen Wolf' egyik szereplőjének, Derek Hale-nek, röviddel a családját elpusztító tűz utáni évét meséli el (néhol kitalált szereplőkkel).
"Derek ereiben, csak úgy, mint a nővéréjében, igazi vérfarkas vér csordogál. A család...
Egy mély karmolás a hasfalamba, majd pedig az arcomba, és csorgó vérem ízével a számban már a földön is hevertem. Vérvörös tócsa terült el mozdulatlan testem alatt, miközben erősebbnél erősebb rúgások érték a bordáimat. Minden egyes reccsenésnél hangosan felszisszentem. Gyűlölettel teli tekintetében nem láttam mást, csak elszántságot.
Ismételten nekem szegezte az eddig százszor feltett kérdését:
- Hol az alfa? Többször nem kérdezem.
- Mit akarsz, omega? - gúnyolódtam fennhangon, majd vérrel keveredett nyálamat a képébe köptem. A vérfarkas bősz üvöltésbe kezdett. Vérszomja csillapíthatatlan volt. Láttam rajta, hogy végezni akar velem, de balszerencséjére én sem tudtam, hol van, hiába faggatott szüntelen.
- Damien! - Tőlünk pár méterre Emily jelent meg. Parancsoló hangja visszhangzott az elhagyatott raktárépületben.
- Emily Hales - sziszegte. - Nem te vagy az, akit keresek! - jelentette ki gúnyosan, majd felegyenesedett, és karmait kiélezve a szalmaszőke hajú nőre rontott. Emily kecsesen, de mégis fürgén védte ki Damien támadásait. Pár másodpercig még láttam, ahogy Richard párja földre teríti a vérszomjtól felajzott vérfarkast, majd fejem hirtelen zúgni kezdett. Agyam tompulása ájuláshoz vezetett, végül minden elsötétült körülöttem.
- Derek, kérlek! - hallottam meg egy aggodalmakkal teli lány suttogását. Ne, kérlek! Miért jöttél ide? - Ébredj! - Éreztem, ahogy végigsimít felkaromon, majd ujjait az enyémek köré fonja. Érintésétől testemben megszűnt a csontjaimba hasító fájdalom, lassacskán pislogva sikerült teljesen kinyitnom a szemeimet. Tekintetünk találkozott.
- El kell.... El kell tűnnöd... innen... - nyögtem a fájdalomtól és levegő után kapkodva. - Nem lehetsz itt... Miért?
- Hallottam Emily hangján az aggodalmat... és... nem hagyhattam... - Egy könnycsepp gördült le az arcán. Remegő kezemmel puha arcbőréhez értem. - Szeretlek, DerekHale! - suttogta, majd egy csókot lehelt a kézfejemre, amin keresztül még annyi fájdalmat vett el tőlem, amennyit csak tudott.
- Molly, vigyázz! - A mi kis világunk meghitt csendjét Emily fájdalmas kiáltásával keveredett reményvesztett sikolya törte meg, de már túl késő volt. És én semmit sem tehettem!
Damien vérben forgó szemekkel karmait a szőke lány gömbölyödő hasába mélyesztette.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Végre, már az enyém lesz a hatalmad. Csak halj már meg végre! - sziszegte, majd ujjait minden gyenge mozdulat nélkül kirántotta belőle. Molly és ezzel együtt a gyermekem vére az arcomra fröccsent. - Na, most ki az omega? - kacagott fel rosszindulatúan felém pillantva, aminek hallatán még a vér is meghűlt az ereimben.
