Az oldalon lévő történet a 'Teen Wolf' egyik szereplőjének, Derek Hale-nek, röviddel a családját elpusztító tűz utáni évét meséli el (néhol kitalált szereplőkkel).
"Derek ereiben, csak úgy, mint a nővéréjében, igazi vérfarkas vér csordogál. A család...
A ceremónia után az ünneplést délután Zoééknál folytattuk. Mindannyian a nappaliban gyülekeztünk össze. Nem voltunk sokan, de a hangulatunk annál boldogabb volt. Elméletileg - akarom mondani - hivatalosan most ittunk először alkoholt a szülők előtt, ami egy pohár pezsgőt jelentett. Gyakorlatilag... ezt már minden fiatal tudja. Felügyelet nélkül is könnyű alkoholtartalmú italokhoz jutni, ha van olyan kapcsolata az embernek.
- Drága lánykáim - lépett elénk azzal a bizonyos pezsgős pohárral Mrs. Saunders -, nagyon büszke vagyok rátok, és azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében, nyugodt szívvel kijelenthetem. Igaz, Peter? - fordult hatalmas mosollyal nagybátyám felé a fekete hajú nő.
- Így van, Naomi. Nagyon büszkék lehetünk a lányainkra! - mondta ő is mosolyogva, majd gyors léptekkel átszelte a köztünk lévő távolságot, és magához húzott egy lágy ölelésre. - Büszke vagyok rád, Molly! - puszilta meg a fejem búbját.
- Jaj, bácsikám, ne légy ennyire érzelgős, mert a végén még elsírom magam! - nevettem fel, majd szemeimet törölgetve szipogni kezdtem. - És a pezsgőt is kiborítom miattad - vicceltem, végül lassan eltoltam magamtól.
- Zoe - nézett barátságosan barátnőm felé.
- Igen, Peter?
- Felmehetnénk a szobádba még mielőtt készülődni kezdenétek az esti bálra?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Persze - bólintott mosolyogva Zoe. Szemei boldogságtól csillogtak, ahogy eszébe jutott a nap fénypontja. Alig várta, hogy felvehesse a hercegnős ruháját.
- Adni szeretnék valamit - ejtette ki suttogva, amitől hirtelen dejavu érzésem támadt. Mintha egyszer már mondta volna ezt nekem. De mikor? És hol?
Zoe szobájába felérve egy selyemszalaggal átkötött, nagyobb doboz fogadott barátnőm ágyára fektetve. Értetlenül néztem a bácsikámra, mire ő biztatva a meglepetés felé biccentett.
Izgatottan kezdtem el leoldani a hófehér szalagot a fekete dobozról. Amint kioldódott a két részt összekötő fonal, lassan felemeltem a fényesen csillogó doboztetőt. Úgy éreztem, ha most nem, akkor sosem bőgöm el magam. Arcomat két tenyerembe temettem, és nekiálltam zokogni. Könnyben úszó szemekkel Peterre néztem.
- Ez anya ruhája volt - simítottam végig a tökéletes fehér-bézs tüll anyagon. Nagybátyám nem válaszolt, csak meghatódva rám nézett, és bólintott egyet.
- Ez a végzős bálod, drága Molly - kezdte könnyekkel küszködve. - Ezután minden más lesz. - A szemeiben valami érthetetlen ragyogást véltem felfedezni, ami megfejthetetlen volt a számomra. Valamiért engem is egyfajta furcsa érzés kerített a hatalmába. Volt valami, ami arra késztetett, hogy ezt a pillanatot megosszam egy számomra fontos személlyel. Igen, de kivel? Talán Ryannel, aki a bétám?
