Kényszer vagy Szerelem

1.rész

Amikor reggel kinyitottam a szemeim egyből az órámra néztem. Reggel 8:05, mesés. Minden reggel pontosan ugyanakkor kelek, próbálkoztam sok mindennel, de akkor is ilyenkor kelek. Ez ellen nem tudok mit tenni. A baleset óta nem...

Felkeltem az ágyból belebújtam a köntösömbe és a papucsomba majd a fürdőszobámba mentem. Fogat mostam és megmostam az arcom hidegvízzel, hogy magamhoz térjek. Majd a tükörbe néztem és elkezdtem fésülgetni a hajam. Hosszú sötétbarna hajam hullámosan omlott a hátamra, barna szemeim fáradtságot tükröztek és a vállamon még mindig ott virít a lila folt. Szerencsére egy trikó is elfedi, de ha csak hálóing lenne, rajtam mindenki észre venné. Ezért jó, hogy hordok köntöst is.

Nagy nehezen lesétáltam a földszintre és egyenesen a konyhába mentem. Az én drága Melissa nénim már a kávémmal a kezében várt egy ragyogó mosollyal.

- Jó reggelt Tina! Itt a kávéd, hol szeretnél reggelizni? –kérdezte vidáman csengő hangjával. Ezek szerint még nincsenek itt a nagyszüleim. Talán jól kezdődik ez a reggel.

- Jó reggelt Mel néni, a teraszon és kérlek, hozd a cigimet is. Fent felejtettem a másik dobozom. –mondtam majd elindultam ki a teraszra, ami a birtokra néz. Egyből a kis mesterséges tavat és a körülötte levő virágokat kezdtem el nézni. Mindig mesés látványt nyújtott, de most hogy itt a tavasz és minden virágzik egyszerűen mesés.

- Kisasszony! Parancsoljon! –mondta Mel néni és a jókedvem el is szállt. Ez a titkos kódunk, a magázódás. Azt jelenti, hogy a vének haza jöttek.

- Köszönöm. –mondtam majd leültem és meggyújtottam a cigimet. Közben a mogyorós lattémat kortyolgattam. Jól esett cigi, nem szívtam sokat egy nap. Általában 4-5 szálat kivéve persze ha a nagyszüleim vagy a társaság nálunk volt. Ha tehetném a világgá mennék, minél messzebb innen. De nem lehet...

- Tini! –jöttek ki mögülem a testvéreim. Én meg mosolyogva nyomtam el a csikkemet. Egyből átöleltem és agyon csókolgattam őket. 6-an vagyunk testvérek. Én vagyok a legidősebb, 24 évesen. Benjamin és Vivien, akik 21 évesek. Utánuk jön Lucinda 18 éves és végül az ikrek, akik 11 évesek. Elizabeth és Jeremi. Az utóbbiak épp az ölemben ültek és a reggelimmel szemeztek.

- Kis rosszaságok el a kezekkel ez az én reggelim! –kezdtem el csikizni őket. De a vége az lett, hogy együtt ettük meg a pék sütiket és a gyümölcsöket. Az ikrek szeme pontosan olyan smaragdzöld volt, mint apánké és a vicces természetüket is tőle örökölték.

Most a tavaszi szünet miatt itthon vannak, amit nagyon élvezek, mivel nekem már csak a diploma osztómig egy hetet kell várnom és hivatalosan is ügyvéd leszek. Már minden vizsgámat letettem és mind 90% fölötti eredményt ért el. Az életünk szép volt de megvan az árnyoldala is.

- Christina! –szólt erélyesen a nagyanyám. Na, pont erről beszéltem. A mi boszorkánk, aki megkeseríti az életünket, azt nem tudom csak hol marad a gonosz királya. –Nem kellene felöltöznöd már?

- Épp reggelizünk nagymama! –vágtam egyből oda. Hát ez láthatóan nem tetszett neki.

- Ne feleselj vagy megbánod te lány! Inkább nézd meg a ruhádat amit ma estére választottál. Az előbb jött meg. Gyerekek ti meg menjetek az önvédelmi órátokra! –vágta oda nekik nyersen.

- Igen nagyi...

- Előbb had fejezzék be a reggelit nagymama, alig ettek még. Fejlődő szervezetek muszáj enniük vagy összeeshetnek. –állítottam meg őket.

- Tudd, kivel beszélsz te... -kezdett ordítani, de a vállára tett kéz megállította. Egyből megéreztük a szivarja és a parfümje illatát, egyikünk, sem mert moccanni sem. Nem, ha a nagyapám a nagy üzletember Alfredo Sanches lép közbe.