Cseszd Meg! {+18}

5.

Trinity:
Mondhatnám azt, hogy pár nappal később a helyzet javult a házban, de az igazság az, hogy a legutóbbi konfliktusunk óta minden változatlan. Én igyekszem elkerülni Rydert és magamra összpontosítani, ő pedig igyekszik azzal fárasztani, hogy túl sokat pörgök és nem pihenek eleget. Vagyis ez a jobbik eset, a rosszabbik, hogy az agyamra megy és megjegyzéseket tesz a testemre és a közös éjszakánkra. Arra az éjszakára, ami mostanában túl sokat jelenik meg az álmaimban, egyéb Ryderrel kapcsolatos erotikus álmok mellett.
Hétfő koraeste, amikor hazaesem edzés után, szintén egy ilyen álmot akarok kiverni a fejemből azzal, hogy neki állok előre kijegyzetelni az anyagot, hogy még véletlenül se tudjak lemaradni. A számban egy tollal, a kezemben pedig egy szövegkiemelővel olvasom az egyik tankönyvemet a sok közül, miközben belül emésztem magam, amiért pocsék barátnő vagyok. Ahogy elosontam a szobám felé, Charity pont elkapott és megkérdezte, hogy nem csatlakozom-e a filmnézéshez, amit terveznek, de muszáj voltam nemet mondani, mert hiába haladok előre a tanulással, néha azt érzem, hogy teljesen el vagyok veszve. És ez baromira bosszant, hiányzik a legjobb barátnőm, de ha egy kis szabadidőt is adok magamnak, akkor bűntudatom van, mert tudom, hogy tölthettem volna tanulással. A hihetetlen maximalizmusom néha áldás, de olykor olyan átok, amit senkinek sem kívánok. Még mindig együtt lakunk, de mostanában kevesebbet látom Charityt, mint eddig bármikor. Mondjuk ehhez hozzátartozik az is, hogy ő sokszor bezárkózik Zackkel a fiú szobájába, teljes mértékben kihasználják, hogy együtt laknak, de akkor is... hiányzik a legjobb barátnőm, ahogy a családom és a barátaim is. Anyáékkal két naponta beszélek, a húgommal pedig naponta írogatok, de a bátyámmal csak a heti két telefont tudjuk általában összehozni. Liberty és Vanity is alig fér az életembe. Igyekszünk mindegyik barátnőmmel, minden alkalmat megragadni, amikor van közös óránk, akkor egymás mellé ülünk és beszélgetünk, de ez messze nem az a mennyiség, ami kielégítené a szociális szükségleteimet. Derekkel is ritkultak a beszélgetéseink, pedig nagyon hiányzik. Mind nagyon hiányoznak.
Lehet, hogy hivatalosan is kezdek kikészülni.
Minden szemeszterben van egy pont, amikor baromira kimerülök és úgy érzem, hogy kevés vagyok. Általában a harmadik hét környékén szokott ez bekövetkezni és kábé két hétig tart - néha tovább - és ha utána számolok, akkor... pontosan időben vagyok. De egyszerűen muszáj felállnom ahhoz, hogy elérjem a céljaimat.
Lépések zaja csapja meg a fülemet, s a következő pillanatban Ryder a szobámhoz lép, majd az ajtófélfának támaszkodik.
- Minden nap hazaesel és neki állsz hajnalig tanulni, már hétvégente sem mozdulsz ki úgy, mint régen a barátaiddal, bele fogsz őrülni - néz a szemembe a fiú, én pedig kiveszem a tollat a számból, majd lerakom a füzetemre.
Sajnos a szavai most jobban fájnak és nagyobb hatással vannak rám, mint máskor.
Igen, ennyire kész vagyok.
De már csak azért sem hagyom, hogy előtte törjek meg. Mêg egyszer nem...
- Tudod, ez kell ahhoz, hogy később sikeres legyek és tudjak segíteni másokon. Nem magam miatt teszem - rázom meg a fejem. - De bizonyára ez számodra ismeretlen terep.
- Sikeres - nevet fel keserűen. - Tudod, hogy én mit gondolok a sikerről?
Nyilván van valami véleménye erről is.
- Nem és nem is nagyon érdekel, de gondolom el fogod mondani - teszem rá a kupakot a szövegkiemelőmre, majd összefonom a karjaim a mellkasom előtt.
Habozás nélkül kezd bele:
- A mai világban mindenki baromi sikeres akar lenni és valami maradandót alkotni. Azt akarják, hogy majd emlékezzenek a nevére, vagy beírják az irodalom könyvekbe, de mit sem érnek ezzel.
Baromira nem ezért csinálom, hanem, mert jó orvos, jó sebész akarok lenni. Azt akarom, hogy később segíthessek másokon.
- Nem akarok könyvekbe kerülni, sem azt, hogy emlékezzenek rám, szóval mellélőttél ezzel.
- Oh, dehogynem akarod - húzza gúnyos mosolyra azt az idegesítően szexi száját. - Mélyen belül mind azt akarjuk, de ezt rohadtul túlértékelik. Hiszen mi értelme? Bekerülsz ezer betű közé, talán még vastagon is szedik a neved, de aztán? A kölykök megtanulják azt egy dolgozat erejéig, ha nem puskáznak, aztán elfelejtik. Kurvára nem fog senki sem emlékezni rá két héttel, hónappal, vagy évvel később, de ezt senki nem fogja fel. Az egyetlen dolog, ami izgatja az embereket, hogy minél nagyobbat és többet alkossanak, de az én nézetemben ez rohadtul nem számít - rázza meg a fejét. - Az én felfogásomban ez nem így működik.
- Nálad valahogy soha, semmi nem úgy működik, mint mindenki másnál - vágok vissza és érzem, hogy az izmaim befeszülnek.
- És mennyivel boldogabb vagyok. Tudod mi van? Te most itt görnyedsz, kidolgozod a beled azért, hogy kapj egy diplomát, majd doktorit és életed végéig gürizz egy kórházban, mások életéért harcolva, miközben a sajátod elszalad melletted. Talán csinálnak rólad egy sorozatot. Esetleg bekerülsz a könyvekbe és a világ tudni fogja három napig a neved, mert minden csoda három napig tart. De az igazság az, hogy amúgy fingjuk nem lesz arról, hogy ki vagy te. Simán elsétálnak majd melletted az utcán és bántanak, ha nekik úgy tartja kedvük. Éppen ezért, szerintem nem számít, hogy mennyire leszel sikeres, mert te is csak egy ember leszel a sok közül. Szerintem az fog a legkevésbé számítani majd a halálos ágyadon, hogy mennyire voltál sikeres és mekkora dolgot alkottál. Viszont az számít majd, hogy mennyire éltél. Na meg az, hogy ha visszagondolsz majd az életedre, akkor boldogan tudod-e megtenni azt. De az, hogy most kimész-e filmet nézni a barinőddel, vagy inkább hajnali egyig tanulsz, az rohadtul nem. Vagyis inkább nem úgy, ahogy te gondolod. Ha lemész oda, akkor majd az utolsó perceidben mosolyogva gondolsz vissza arra a szaros filmre, amit Charity mellett ülve néztél, ha viszont itt maradsz és a hátfájásod közepette addig tanulsz, amíg ki nem folynak a szemeid jó jegyet szerzel. Na meg végülis lehet, hogy egyszer sikeres leszel - löki el magát az ajtó félfától.
Annyira lesokkol a kifakadása, hogy először meg sem tudok szólalni, csak meredek rá. Kénytelen vagyok nyelni egyet, hogy legalább egy kicsit összeszedjem magam.
- Én nem magamért teszem ezt, hanem, hogy másokon segítsek majd, ahogy egyszer rajtam is segítettek - rázom a fejem magamat ismételve, de a hangom valamiért megremeg.
- És rajtad ki segít majd, Trinity? - indul kifelé elhúzva a száját.
Huh, most komoly aggodalmat látok rajta?
- A te szüleid is sikeresek - szólok utána utolsó mentőövként, mire visszanéz rám a válla fölött.
Az ajkaira keserű mosoly szökik, ahogy újra összeakasztja a tekintetünket.
- Na igen, a szüleim sikeresek. Kérdezd meg, hogy én mire emlékszem belőlük régről - rázza meg a fejét bosszúsan, majd elsétál.
Komolyan képes volt így itt hagyni? Rám borítja a véleményét, majd elhúz a francba, mielőtt befejezné a sztorit?
Miért is érdekel téged az a sztori? - gúnyolódik a belső hangom.
- A francba! - csúszik ki a számon, mert beismerni is szörnyű, de Rydernek valahol igaza van.
Számít, hogy megnézem-e azt a filmet, számít, hogy pihenjek és egy kicsit élvezzem az életet, a második esélyemet, amit kaptam. Fáradt vagyok és kimerült, erre pedig csak a semmittevés és a barátaim lehetnek a megoldás számomra.
A számat rágva elpakolom a cuccom, majd pár mély lélegzet után kimegyek a nappaliba, ahol Charity és Zack ülnek. A tévében még nem megy semmi, így nem jöttem túl későn.
- Meggondoltam magam - jelentem ki és természetesen Ryder pont most lép be, hogy lássa: hatással volt rám. - Mégis nézek veletek filmet - közlöm, miközben igyekszem nem tudomást venni a fiú önelégült mosolyáról.
- Tényleg? - mosolyodik el Charity felém fordulva.
- Mit nézünk? - bólintok.
- Még nem döntöttünk - huppan le mellém Ryder vidáman.
Na ezt nem gondoltam át. Jelenleg marhára nem kellene Ryder közelében lennem és nem csak a szobában történt beszélgetés miatt, amit nem tudok elengedni - főleg a végét -, hanem, mert ahányszor a szemébe nézek eszembe jut a legújabb álmom, ahol mi ketten a konyhaasztalon csináltuk.
Közben Warren is visszatér - gondolom - a mosdóból és Ezra is befut két nagy adag pattogatott kukoricával.
- De jó, Trinity is csatlakozik? - vigyorodik el a vörös fiú, miközben elfoglalja az egyik fotelt.
- Nagyon úgy fest - kacsintok rá.
- Ha már sikerült rávennem téged, hogy kigyere, azzal is megpróbálkozhatok, hogy párnának használj a film alatt? - elmélkedik Ryder, amitől belőlem kiszakad egy szarkasztikus kacaj.
- Álmaidban!
- Oh, nem, picinyem, az álmaimban sokkal mocskosabb dolgokat csinálunk - néz mélyen a szemembe.
- Tényleg? Az én álmaimban általában elküldelek a francba, amiért folyamatosan bosszantasz - mosolyodom el negédesen, bár hatalmasabbat nem is hazudhatnék.
Szörnyű, ha az ember olyannal él át erotikus álmot, akit a való életben ki nem állhat.
- Tudtam én, hogy álmodozol rólam.
- Igazi rémálmok - vágok vissza, de Ryder egy cseppet sem remeg meg, helyette közelebb hajol hozzám.
- Elhinném, hogy így van, ha nem lángolna vágytól a szemed, miközben rám nézve ezt mondod - biccenti oldalra a fejét.
Érzem, hogy megfeszül az állkapcsom és valószínűleg Charity látja is, ugyanis gyorsan közbe szól:
- Pontosan hogyan is vetted rá, hogy csatlakozzon hozzánk?
Ryder még néhány pillanatig farkasszemet néz velem, majd vet egy pillantást az ajkaimra és megnedvesíti a sajátjait, amitől akaratom ellenére is megborzongok.
- Csak jobban kifejtettem neki, hogy túlzásba viszi a tanulást - feleli végül, visszadőlve a helyére.
Nekem is kell pár másodperc, amíg el tudom szakítani a tekintetem róla és a barátnőm felé tudok fordulni. Túl régen voltam pasival, ez a legnagyobb probléma, ezért jelenik meg Ryder az álmaimban és van rám ilyen hatással.
- Tényleg sok, amit magadra vállalsz - húzza el a száját Charity, s a vállamra hajtja a fejét. - Aggódom érted, ki kellene egy kicsit kapcsolnod.
- Tudom - szakad ki belőlem egy sóhaj és a fejem az övének döntöm.
- Tudod, hogy mi kellene neked? Egy randi, aztán egy csajos nap, hogy kibeszélhesd a randi részleteit.
- Egy randi? - nevetek fel. - Char, magamra sincs időm, nemhogy egy pasira.
- Azt mondtam, hogy randi, nem azt, hogy kapcsolat vagy házasság. Mikor voltál utoljára randevún?
Nem kell sokáig számolgatnom, mert a randizás nem igazán az én terepem, egy emberrel mentem el rájuk, Derekkel.
- Még az előző szemeszterben - ismerem be.
- Vagyis fél éve. És mikor voltál utoljára egy ágyban egy pasival?
- Charity James! - kapok a mellkasomhoz színpadiasan. - Te most arra vagy kíváncsi, hogy mikor szexeltem utoljára? Úgy, hogy itt vannak a srácok?
Charity rám ölti a nyelvét.
- Jaj, ne drámázz már, mind a ketten tudjuk, hogy marhára nem hat meg téged, hogy itt vannak a fiúk.
Igaza van, tényleg nem. Charityt - bár vagányabb csaj, mint amilyennek látszik -, baromi könnyű zavarba hozni ilyen témával. Lefogadom, hogy ha ő lenne a helyemben, tiszta vörös lenne, amiért a szobában itt van négy srác, akik közül három nem a pasija. Engem viszont nem igazán lehet ilyenekkel megfogni, nem nagyon vannak tabu témáim. Sőt, ami azt illeti, olykor még vicces is felhúzni a fiúkat egy-egy ilyen beszélgetéssel és "véletlen" elszólással.
- Még a nyáron - felelem végül, mire a vörös srác felszisszen.
- A nyáron? Mi a fene, szépségem? Az baromi sok idő orgazmus nélkül.
Nehezemre esik nem nevetni, miközben rávezetem a tekintetem.
- Azt mondtam, hogy akkor szexeltem utoljára, nem azt, hogy akkor volt az utolsó orgazmusom. Van fantáziám és kezem, szépfiú.
Mind a négy fiú megmerevedik a kijelentésem hallatán. Tudom jól, hogy a négyből három mire gondol most, de megérte, hogy láthassam Ezra arckifejezését.
- Te, ördögi nőszemély - sziszegi összeszűkült szemmel Ezra, s Ryder is mozgolódni kezd mellettem, ahogy ülő pozíciót vált.
- Én csak tényt közöltem - játszom az ártatlant. - Azt hittem, hogy tudtad, hogy partner nélkül is el lehet érni az orgazmus gyönyörét. Nyár óta pedig én ezzel élek.
- Vagyis éppen itt az ideje ezen változtatni és partnert keresni - jegyzi meg Charity.
- Önként jelentkezem! - bukik ki egyszerre Ryderből és Ezrából, amitől újra felnevetek.
- Négyből két lakótársam be akar jutni a bugyimba, szép. Warren, te vagy az egyetlen szingli lakótársam, akitől nem kell tartanom - nézek a srácra, aki vigyorogva összeakasztja a tekintetünket.
- Az, hogy nem nyomulok rád nyíltan, nem jelenti azt, hogy nem lennék bármire vevő, szépségem - kacsint rám.
Na például Warrennel szívesen álmodnék mocskos menetekről a konyhában, de valahogy ő nem tud megjelenni a fejemben, amíg alszom. És az igazság az, hogy bár baromi vonzó, az ő tüzes tekintetétől nem lesz libabőrös a testem, bárhogy szeretném is. Mondjuk úgy még nem is nézett rám soha, ahogy Ryder tud bármelyik pillanatban, amikor pajzán gondolatok futnak át az agyán velem kapcsolatban.
A francba Ryderrel!
De komolyan, csessze meg! Ha akkor nem fekszem le vele, akkor talán most Warren lenne rám hatással, mert a vele átélt emlékek elevenednének meg, nem ezzel a seggfejjel itt mellettem. Csak azért van még mindig hatással rám, mert baromi jól néz ki és bánatomra pont az esetem... vagyis lenne, ha nem tudnám, hogy mekkora károkat képes okozni a lelkemben. Az álmok is ezért vannak vele. És mert a testem és a lelkem is vágyik egy kis stressz levezető kielégülésre, miközben a szívem olyan felfokozott gyűlöletet táplál Ryder irányába, amivel teljesen összezavarom magam. Lehet, hogy igaza van Charitynek és egy randi, meg szex a javamra válna és akkor az álmaim - vagy inkább rémálmaim - is eltűnnének.
- A lényeg - tér vissza az eredeti témánkra Charity, de én nem tudok komoly maradni ezek után a párbeszédek után -, hogy talán jót tenne. A kampusz bármelyik pasija odaadná érted a fél karját, a partner szerzés sima liba.
- De beajánlhatlak Keith-nél is, tudod, amúgy is annyira szeretné elmélyíteni a kapcsolatotokat - vigyorog Ryder a másik oldalamon, de amikor ránézek, hogy bemutassak neki, a szemében valami egészen megfejthetetlen érzelmet látok.
- Kösz, de jobb szeretem magam intézni a dolgokat. Ha valaki, akkor te igazán tudhatnád - húzom gúnyos mosolyra a szám. - Csak időben le kell lépnem, mielőtt esély lenne a valódi énünk megjelenésére. Neked van gyakorlatod ebben, mit gondolsz, mennyivel utána kellene eltűnnöm a helyszínről? - teszek úgy, mintha elgondolkodnék.
- Van egy jobb ötletem - hajol a fülemhez, mintha csak kettesben lennénk a szobában. - Ne menj egyáltalán - morogja az ajkait a fülemhez érintve, amitől újabb libabőr fut végig rajtam -, az én ajtóm neked mindig nyitva áll, szerintem jobbat is tudok, mint bármelyik balek, akivel randizni készülsz.
- Ryder! - szól rá Zack még mielőtt én magam intézhetném el őt. - Ne feszegesd a húrt.
- Csak elmondtam a véleményem - dől hátra, mintha mi sem történt volna. - Trinity nagy lány, majd eldönti, hogy hallgat-e rám megint - húzza féloldalas mosolyra az ajkait.
- Te egy igazi seggfej vagy, ugye tudod? - meredek rá.
- Mindenki tudja - kacsint rám, majd elveszi az egyik tál kukoricát. - Szóval akkor mit is nézzünk? - vált teljesen témát.
Nem tudom eldönteni, hogy zavarja-e ez vagy csak megunta a játszadozást, de nem is érdekel. Már csak azért is elmegyek egy randira, hogy Ryder ne legyen hatással rám. Egy jó kis kaland és megint visszatérhetek abba az állapotba, amikor ez az égkék szempár csak dühöt váltott ki belőlem, nem pedig vágyat és mocskos álmokat.
Ennyi nekem is jár!