16. rész

1.3K 81 13
                                    


A tanáriban ülve dolgozatokat javítottam hiszen dupla lyukasom volt, persze természetesen be voltam osztva a szünetekben ügyelni, így hazamenni esélyem sem adódott.

Már javában decembert írtunk, az idő viszont egyáltalán nem a télre hajazott. Ködös szürkeségével és hűvös fuvallatával zord, őszies hangulatot keltett, így az óraközi szünetekben nem engedtük ki a gyerekeket az udvarra. Mindannyian az iskola hatalmas aulájába és a folyosókra szorultunk be.

Én magam is kifejezetten utáltam az évnek ezen és ilyen szakaszát. Ha tél van, essen a hó, legyen csípős a hideg, de az égbolt maradjon tiszta, és abban a pár órácskában bújjon elő a Nap és világítson hétágra. Tudom, hogy ilyenkor már nincs ereje, de a fényét is imádom, amikor visszaverődik a fehér hótakaróról. Gyerekkoromban emlékszem, mindig esett a hó karácsonykor és csak úgy ropogott a talpunk alatt. Manapság ez már szörnyen ritka.

- Léna ráérsz? - telepedett le mellém kedvesen Éva.

- Persze, mondd csak! - tettem le a tollam, és teljes figyelmemet neki szenteltem.

Szerettem a nő társaságát, talán ő volt az, aki leginkább befogadott a tanári karból, tőle és a férjétől kaptam a legtöbb segítséget is.

- Fénysebességgel közeleg a bál, és szükségem lenne egy kis segítségre a dekorral és díszítéssel kapcsolatban, persze csak ha ráérsz! - való igaz, a bál ezen a héten, pénteken kerül megtartásra, és hétfő lévén tényleg szorított már a határidő. Azt pedig pár hete tudtam, hogy Éva tervezi a dizájnt.

- Hát hogyne, bármi izgalmasabb, mint ezek a dolgozatok! - toltam félre nevetve az előttem heverő papírhalmazt, melyek történetesen egy kupac csapnivaló irodalomdolgozat volt. - Még olvasni is fájt őket.

- Ó, drágám, ez csak rosszabb lesz, ne aggódj! - Éva velem együtt nevetett, hiszen közel 30 éves pályafutása során látott elég ramaty dolgozatot, és pontosan átérezte a helyzetemet.

- Miről is lenne szó pontosan?

- Asztaldíszek készítése éééés szalvétahajtogatás! Találtam egy remek mintát, ami alapján szépen meg tudod hajtogatni őket. – olyan lelkesen mondta, még tapsikolt is hozzá, hogy szerintem még a legzordabb férfit is képes lett volna belelkesíteni egy kis szalvétahajtogatásra.

Talán még Iván is kapható lenne rá, ha Éva kérné.

Időm sem volt reagálni, már elém is tett egy nagy kartondobozt, tele méregzöld és hópehely mintás fehér szalvétával.

- Ó szuper! Szívesen megcsinálom persze, küldd majd át a videót üzenetben. Mennyit kellene készíteni? – kérdésemmel egy időben toppant be Márk a tanáriba és hirtelen minden vér kifutott az arcából, ahogy meglátott a szalvéták társaságában.

- Nos 211 jegyet adtunk el, szóval ha 220-at csinálsz, az tartalékokkal együtt bőven elég lesz. – mosolygott rám kedvesen és ártatlanul Éva, de én már akkor tudtam, hogy ebbe a csapdába szépen belesétáltam, ugyanis a dobozban két színű szalvéta volt megtalálható.

- Mármint akkor 110 fehéret és 110 zöldet hajtsak, ugye? – kérdeztem minden utolsó reményemet belefektetve ebbe az egy mondatba. Talán a hangom kétségbeesettebbre sikeredett, mint terveztem.

Éva zavartan köhintett egyet, Márk pedig mögötte már majd'meghalt a nevetéstől.

- Nem kedvesem, a minta amit kinéztem a két szín kombinációjából készül, tehát 440 szalvétára lesz összesen szükséged.

- Jajj amikor ide kerültem, engem is behúzott a csőbe, azóta kerülöm, ha szalvétát látok nála! – tört ki Márkból a komment, nekem pedig azt hiszem, tikkelni kezdett a bal szemem.
Pedig ekkor még nem is láttam a videót.

KorhatárosTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon