Korhatáros

12. rész

Nem volt idegrendszerem a szobában téblábolni míg ő pakolászik, így inkább visszatértem a fürdőbe, és folytattam a hajszárítást. 

Próbáltam kizárni a tényt, miszerint Iván a szobámban járkál, Judit cuccait pakolássza és csak egy vékony fal választ el tőle. 

Gondolataim nem hagytak nyugodni, viszont a hajam már kellően száraz volt, a piperedolgaimat is rég elpakoltam, tehát nem volt más választásom, mint visszatérni a hálóba.

Annyira szorosra kötöttem magamon a köntöst, amennyire csak lehet egy ilyen csúszós selyemanyagot. Még a szexista beszólások gondolatát sem szeretném felkelteni Ivánban, pont eleget kaptam már belőle mára, ráadásul fáradt voltam, a bortól pedig bátran ideges, és egy baromi vékony hajszál választott el attól, hogy az idegredszerem elpattanjon. 

- Már azt hittem sosem jön ki onnan! - ez hihetetlen! Alig léptem ki az ajtón és máris azon a bizonyos hajszálon táncolt. 

- Reméltem, hogy már régen elhagyta a szobámat és végre nyugodtan lepihenhetek. - amennyire csak lehetett próbáltam kerülni vele a szemkontaktust. 

- Csak nem fél velem egy helyiségben tartózkodni? - hangja ismét kihívó volt és mámorosan csábítónak hangzott. Szavaitól és azok jelentésétől libabőrös lettem, nem tudtam kontrollálni a testem, automatikusan ráemeltem a tekintetemet.

- Ugyan mitől fél kisasszony? - épp ennél a mondatánál kerültem vele tökéletesen szembe, és belenéztem azokba a szemekbe, amelyekbe nagyon nem lett volna szabad. 

Féltem. Valóban. Mert ez egy kicseszett macska egér harc, ahol én, a buta egér mindig közel megy a macskához, aki csak játszadozik, szórakozik vele, de megenni valójában nem akarja. 

- Semmi okom félni. - a fejemben ez  a mondat sokkal erélyesebbnek hatott, mint amikor kimondtam.

Iván csak felhúzta a szemöldökét, majd nemes egyszerűséggel megindult a fürdőbe. 

Döbbenten siettem utána, hogy mégis mit akar ott, lendületesen beléptem utána az apró helyiségbe, ahol még gőz és a samponom illata lengte be a szűk teret. 

- Judit piperecuccait kerestem, de mivel nem találtam meg, gondoltam  itt lehetnek. - magyarázta Iván a történéseket zavart arckifejezésem láttán. - Viszont nem akartam magácskára törni az ajtót, így inkább türelmesen kivártam a tökörészését. 

- Rendben, csak nyugodtan pakolásszon még tanár úr akár egész éjszaka is, aztán max nem alszunk egy percet sem! - kezemmel a mellettem lévő mosdókagylóra csaptam, hogy egy kis élt adjak dühös hangomnak. 

Iván összehúzta szemöldökét, majd egy lépéssel előttem termett. Olyan közel volt az arca az arcomhoz, hogy ha egy aprót mozdítottam volna a fejemen, biztosan összeér a szánk.
Viszont én levegőt venni sem mertem, nemhogy megmozdulni.

Az illata ismét bekúszott az orromba, ő pedig annyit mozdított a fején, hogy ajkai a fülemhez kerültek. 

- Higgye el, kisasszony, ha én az akarná, hogy maga egy percet se aludjon az éjszaka, lenne mivel lefoglalnom. - amint ezt kimondta, a másodperc töredéke alatt kikerült és felszedve Judit cuccait elhagyta a szobát. Hallottam, hogy záródik az ajtóm.

A bennem izzó parázs tűzzé lobbant, még éreztem bársonyos leheletét, amint a fülembe duruzsol. Teljesen lefagyva, lángoló öllel álltam a fürdőszobámban, mint egy hülye. 

Csak pár másodperc telhetett el, amikor hirtelen újabb kopogás hallatszott az ajtómból. Úgy éreztem magam, mint aki álmából riadt fel, azt sem tudtam hová kapja, csak siettem ajtót nyitni, hiszen az erélyes kopogás szűnni nem akaróan hallatszódott.