[Sarah szemszöge]
Gondolatmenetemet egy kopogás szakította meg.Gyors megtöröltem a szemem majd siettem kinyitni az ajtót.Kinyitottam és a drága barna göndör hajú barátnőm állt ott mosolyogva ám amikor rám pillantott rögtön lefagyott a mosoly az arcáról
-Mi a baj?-ölelt át szorosan
-Öm semmi!Semmi bajom sincs!-mosolyogtam mire a lány eltávolodva tőlem nézett rám csúnyán
-Sarah nekem ne hazudj!Látom hogy sírtál!-mondta idegesen
-De semmi bajom csak...kicsit honvágyam..van-ültem le az ágyra
-Honvágyad?Na persze!-nevetett ki
-Komolyan!...
-Malfoy a baj?-ült le mellém majd fogta meg a kezem
-Malfoy!?Mégis minek...
-Sarah!Tudom hogy van köztetek valami nem vagyok vak!-mosolygott rám aranyosan
-Köztünk!?...hogy köztünk?...Semmi az ég világon nincs!-háborodtam fel
-Akkor csak úgy a semmiből nézted úgy ma Malfoy-t mint akit majd megesz a féltékenység és csak úgy a semmiből néz rád mindig úgy Malfoy igaz?-mosolygott
-Jó oké...talán volt valami varázs köztünk vagy a fene tudja de ennek már vége Mió!-magyaráztam a lánynak
-Vége ezt hogy érted?...
-Tegnap a buliba...Malfoy megcsókolt.Azt mondta valamit érez irántam de nem tudja mit.Majd megvédett egy Mardekáros diáktól aki felakart vinni a szobájába.Ott volt velem amikor hánytam....Ekkor azt hittem talán félre ismertem és nem is olyan önző undorító szívtelen ez a Malfoy.Ma meg...úgy beszél velem mint egy kutyával és Pansyval nevetgél.Mai napig azt hittem egyáltalán nem érzek iránta semmit de most hogy ennyire fájtak a szavai talán mégis éreztem iránta valamit.Ami lehetetlen!Mivel ő Malfoy!De valahogy mégis ez történt Mió!-sírtam el a végét mire a lány sajnálóan magához ölelt
-Tudtam hogy ez lesz Mió!-mondtam miközben sírva öleltem a lányt
-Nagyon sajnálom Sarah-simította a hátam
Miután kisírtam magam beszélgettünk még egy kicsit Mióval ami annyira nem is volt kevés mert már sötétedett.Mindegy elbúcsúzott tőlem Mió én pedig elmentem lezuhanyozni.Amikor kijöttem leültem az ágyamra majd olvasni kezdtem.Jobb kedvem lett.Jó volt végre valakinek elmondani aki megérti.Ám alig kezdtem el az olvasást valaki kopogott
-Mit hagytál már itt Mió?-rohantam ajtót nyitni mosolyogva.Ám amikor kinyitottam a mosoly rögtön eltűnt az arcomról
-Mit akarsz?-kérdeztem az ajtóban álló Malfoytól
-Bemehetnék?-kérdezte ártatlanul
-Nem jó neked itt kint?Hisz úgyse beszélgetsz egy Sárvérűvel!Pláne nem egy magam fajtával!-mondtam elég nyugodtan miközben elég dühös voltam rá
-Ne mond ezt kérlek-lépet közelebb hozzám mire én hátrébb léptem
-Mi a franc bajod van?-kérdeztem értetlenül a fiútól aki mivel hátrébb léptem betudott jönni az ajtón majd bezárta azt
-Nagyon sajnálom ezt az egészet Sarah!-fogta meg a kezem
-Te részeg vagy?-utaltam arra hogy bűzlik a piától majd rántottam ki a kezem az övéiből
-Sajnálom azt amit reggel mondtam neked-nézett rám szomorúan
-Hah erre hamarabb is gondolhattál volna baszdmeg!-nevettem idegemben
-Tudom csak én...
-Világossá tetted hogy nem érdekellek akkor meg mi a francnak vagy itt!?-kiáltottam le a fejét
-De igen is érdekelsz...
-Mi az talán Pansy megunt ami szinte lehetetlen de kitudja!De nem is értem miért pont egy Sárvérűhöz jöttél...-hadartam végig de hirtelen megálltam amikor megfogta a derekamat
-Figyelj!Nagyon...de tényleg nagyon hülye voltam!Kurvára megőrjítesz Sarah!Nem tudom hogyan vagy hogy miért de így van!Apám kinyírna ha megtudná hogy egy Sárvérűhöz van bármi közöm épp ezért...Próbáltalak valahogy elfelejteni...ezért voltam Pansyval gondoltam könnyebben fog menni az egész....Ezért..ezért mondtam bántó dolgokat....ezért mondtam azt hogy már nem érdekelsz.Pedig ez rohadtul nem igaz!-magyarázta a fiú de nem tudtam hogy higgyek e neki
-Na persze!-néztem unottan a még mindig derekamat ölelő fiúra
-Sehogy nem tudlak kiverni a fejemből Sarah!Meg őrülök amikor meglátlak.Akárhányszor elmész mellettem vagy hozzám szólsz arra gondolok hogy bár megcsókolhatnálak.Ami undorító!Nem tudom mióta lettem ilyen nyálas!Vagy hogy mi történt velem...
-Részeg vagy az!-másztam ki a karjai közül
-...Azt mondtam sose kellesz nekem egy lány se!...De te nagyon is kellesz Sarah!-nézett rám mint egy szomorú kiskutya
-...Ez nem lehet!Te nem szerethetsz!-mondtam mosolyogva idegesen a fiúra
-De ez az igazság...
-Csak részeg vagy Draco!-kiáltottam idegesen rá.Miért teszi ezt velem?Bármit tesz én valahogy mégis meg akarok neki bocsátani.Eléri állandóan.A mondatom után a fiú egy hatalmas mosollyal nézett rám de nekem nem esett le miért
-Most meg mi az?-kérdeztem idegesen
-Te az előbb Draco-nak hívtál?-lépett közelebb hozzám mosolyogva
-Én nem...-vágtam rá
-Érzel valamit irántam Sarah?-nézett aranyosan a szemembe
-...Nem!-feleltem kis idő után
-Nem?-kérdezte mosolyogva miközben lassan megfogta a derekam én pedig egy nagy levegőt vettem
-Akkor az se tetszik ha ezt csinálom?-kérdezte mosolyogva
-...Nem...-kurvára hazudtam.A világ legjobb érzése volt.De nem lehetett
-És ez se tetszik igaz?-csúsztatta le a kezét a fenekemre mosolyogva
-...Nemm-mondtam miközben nagy levegőt vettem
-És ez sem hmm?-hajolt le hozzám majd fogta meg lassan az arcom az egyik kezével, miközben lassan közeledett a számhoz.Én lassan bólogattam hogy nem miközben eléggé zavarba jöttem.A szemem hol a szemébe nézett hol a szájára
-Akkor ez sem tetszik?-csókolt meg lassan és gyengéden mire én neki estem.Tarkóját megfogva csókoltam mire ő belemarkolt a fenekembe
-Nem!Nem lehet!-mondtam a levegőt kapkodva
-Miért nem?-csókolt meg a két mondat között
-Anne kifog nyírni és anya is...-csókolt meg újra a szőke
-Az egész család főként apám kifog nyírni!-mondta majd csókolt meg újra majd lökött a falnak.És lassan elkezdte megemelni a pólómat
-Tudtam!Tudtam hogy erre kellek neked!-löktem el magamról idegesen a fiút
-Miről beszélsz?-akadt ki a fiú
-Tudtam hogy csak le akartál velem feküdni!-magyaráztam neki idegesen
-Mi?Ezt meg honnan szeded?Ez nem igaz!-kiáltott rám
-Na persze!...
-Ennyire nem tudsz bízni bennem?!-nézett rám csalódottsággal miközben kiáltott velem
-Hogyan bízzak ha minden lánnyal csak baszni akarsz!?Én minek lennék kivétel?!-magyaráztam idegesen
-Rohadt igazságtalan vagy Sarah Parker!-mondta idegesen majd a szobámba hagyva csapta be maga után az ajtóm
