Ametiszt (Eldarya fanfiction)

3

A vacsorát közösen fogyasztottuk el Valkyonnal, sült vadhús volt apró kis kör alakúra szaggatott tésztával, ami hasonlított a nokedlire. Desszertnek lehetett választani a tejberizs és a mézesalma között, de valahogy nem igazán volt gyomrom az édességhez, a főfogásban is nagyrészt csak turkáltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy Pamela miket vágott a fejemhez, és hogy így nem akarok visszamenni a szobánkba. Mondjuk, nagy volt a valószínűsége, hogy Nevra oda vetette be magát. Eléggé kínos lenne, ha az akció közepén rongyolnék be oda.
 - Azt már nem eszed meg? - kérdezte a férfi villájával a húsra bökve. Persze, ő sokkal többet evett a kimért fejadagoknál, még jó, hogy nem volt elég, amit kapott. Habár odahaza, a Központi Menedéken az Obszidián gárdások mindig sokkal több ételt kaptak, hisz valamivel üzemeltetni kellett a testüket, itt viszont ők is kénytelenek voltak beérni a normál mennyiséggel. Szegények, bele sem akarok gondolni, ők mennyire éhesek lehetnek, habár nem értem, itt miért nincsenek tekintettel rájuk.
 - Nem kérek már semmit, megeheted te. - mondtam, és elé toltam a majdnem hogy érintetlen mennyiséget. - Annyira nem is rajongok a vadhúsért, túl...
 - Nem kell kifogásokat keresned, hogy miért nem vagy éhes. - két falat között felnézett rám, és valami egészen különös arcot vágott. Azt megszoktam tőle, hogy gyakran érdektelen, vagy feszült, ideges, csukott szemmel is megtudom már mondani, milyenek olyankor az arcvonásai, de ez egészen új volt, így nem is igazán tudtam meg nevezni, hogy pontosan milyen érzelem is társulhatott hozzá.
 Hamar megette az én adagomat is, így miután visszavittük a tálcáinkat megint ott találtuk magunkat, hogy nem tudjuk mit csináljunk. Én egyértelműen nem akartam egyedül maradni, és szerettem volna azt hinni, hogy ő is vágyott a társaságomra. Kérdőn felnéztem rá, ahogy a folyosón álltunk, kettőnk szobaajtaja között. Az arca fáradtnak, de elégedettnek tűnt, mint egy jól lakott óvodás a csendes pihenő előtt.
 - Hát akkor... Köszönöm, hogy velem töltötted az estét, Valkyon. - túl sokáig voltunk csendben, és ő nem mondott semmit, így kénytelen voltam én. A férfi rám nézett és felhúzta az egyik szemöldökét.
 - És te hol akarod tölteni az éjszakát? - tette fel azt a kérdést, ami engem is eléggé foglalkoztatott már egy jó ideje.
- Őszintén, fogalmam sincs. Esetleg a kertben, tekintve, hogy egész szép idő van...
 - Ne hülyéskedj, megfázol reggelre. Gyere, alhatsz nálam.

 Valkyon felajánlása, habár meglepett, de örömmel elfogadtam. Az ő szobájuk is ugyan úgy nézett ki, mint a miénk. Mindkettőjük holmija szépen az ágy végéhez volt lepakolva, ők se törődtek annyira a kicsomagolással. Kínosan feszengve ültem le Nevra ágyára, kezeimet a térdeimen nyugtatva, amég Valkyon lefejtette magáról a vállvértjeit és a láncingjét. Alatta nem viselt semmit és én nem tudtam nem a szépen kidolgozott felsőtestét nézni. Nem tehetek róla, nőből vagyok, és a férfi teste lenyűgöző volt. Meg volt mind a nyolc kocka a hasán, barna bőrét pedig világos hegek tarkították, amik keletkezhettek akár edzéseken, akár... hm... harcban? Ekkora kellett rájönnöm, hogy a történelem tudásom nem igazán gazdag. Amint hazaértünk, rögtön beveszem magamat a könyvtárba.
 - Valami gond van? - Valkyon zavartan tartotta maga elé a fehér gallér nélküli belebújós ingét.
 - Jaj nem semmi semmi... izé... - elképesztően zavarba jöttem, ahogy rajta kapott, hogy bámulom őt vetkőzés közben. Jézusom...
 - Azt hiszem, ezt vehetem bóknak... - halványan elmosolyodott, miközben belebújt a pizsamájába. - Viszont, hm... Nem igazán van pizsamanadrágom. Fehérneműben szoktam aludni...
 - Ezen ne aggódj, elvégre is, ez a te szobád, nem akarom, hogy miattam kényelmetlenül érezd magadat. Gondolom, örülsz neki, hogy legalább ilyenkor nem kell magadon a páncélt elviselni. - igyekeztem a tőlem telhető legtöbbet fecsegni, hogy elfeledtessem legalább magammal az iménti kínos szituációt. - Átérzem amúgy, a laborban állandóan testhezálló dolgokat kell viselni, alig látszódik ki szabad bőrfelület a testemen, néha rendesen úgy érzem, hogy megfulladok. Ez is az egyik oka annak, hogy az Abszintosok szabad idejükben szeretnek... alulöltözni.
 - Igen, Ezarel is panaszkodott már erről, de már beletörődött. - Valkyon immár teljesen alvóruhában volt, de én még mindig a napközbeni viseletemben feszengtem. Ez fel is tűnhetett neki, hiszen elkezdett kutakodni a holmijai között, majd előhúzott egy a rajtalévőhöz hasonló inget. - Elfordulhatok, amég átöltözöl. Már ha elfogadod, de gondolom ez kényelmesebb lenne az alváshoz.
 Nem győztem neki hálálkodni a kedves gesztusért, habár a felső rám hatalmas volt, leért a térdem alá, és az ujjait rendesen fel kellett tűrnöm. Mindenesetre, sokkal kényelmesebben éreztem már magamat, viszont Valkyon feltűnően kerülte a tekintetemet ezután. Nem tagadom, kicsit szórakoztatónak találtam a zavarát. Viszont, ő hangulatoldásképpen Nevra táskájából szerzett bor elfogyasztását javasolta. Nem kellett sokat győzködni engem, hamar belementem. Tekintve, hogy ő a szigorú étrendje miatt nem ihatott alkoholt, nekem pedig egyszerűen kisebb gondom is nagyobb volt a görbeestéknél, így mind a ketten elég hamar berúgtunk. Ne szépítsünk, nem bírjuk a piát. Én hamar átkerültem mellé az ágyra, ő pedig átkarolta a derekamat, épp úgy, mint ahogy a tábortűznél, előző éjszaka. Fogalmam sem volt róla, hogy miről beszélgettünk, csak homályosan emlékszem arra, amikor a kezeink becsusszantak egymás ruhái alá, és a kellemes esténknek méltó befejezéseként örömet okoztunk egymásnak.

 A reggel egymás karjaiban talált ránk. Hirtelen riadtam fel, az ajtó zörgésére. Valkyon kulcsra zárta, és benne is felejtette, így bármiféle hívatlan vendég érkezése nem kellett volna, hogy kényelmetlenül érintsen minket. Nem tudom, hogy ez melyikünknek jutott eszébe az éjszaka, de amúgy is olyan ködösek voltak az emlékeim, hogy először nem is realizáltam, hogy egy takaró fedi csak el csupasz testünket...
- Oh, kenyér... - régi, földi felsóhajtás volt ez, nem is tudom már, kitől vettem ezt át, de nem is számított. Nem tudtam, mit csináljak, és Nevra pedig csak kopogott az ajtón, erősen, suttyorogva szentségelve, hogy engedjük be. - Valkyon... Hé, Valkyon! - óvatosan, majd egyre erősebben elkezdtem rázogatni a mellettem pihenő férfit, amég az ki nem nyitotta nagy nehezen álmos szemeit. Sütött róla a borzalmas másnap, először nem is akart tudomást venni rólam, fordult is volna a másik oldalára, de belecsíptem a lágyékába. - Nevra itt van, kellj már fel!
 - Hol nem érdekel ez engem... - morgott, de azért már látszott rajta, hogy felfogta, fel kell kelni.
 - Thisa, kicsiszívem csücske, te is beengedhetsz, csak mozduljatok már meg! - Nevra felsóhajtott, nekem pedig egy pillanatra megállt a szívem.
 - Honnan tudja, hogy itt vagyok? - suttogtam bele a markomba, elég rémült tekintettem Valkyonra nézve.
  - Vámpír, hall téged. - jegyezte meg Valkyon, aki miután megtudta, hogy Nevrának én is jó vagyok, gyorsan vissza is bújt a takaró alá.
 - Úgy bizony tündérkém, szóval kérlek, kapd már össze magad. - siettetett meg még utoljára a vámpír, mielőtt még előkászálódtam volna, és lányos zavaromban az első kezeim közé eső ruhadarabot felkapva ajtót nem nyitottam neki. Nevra kócosan, kiszívott nyakkal, de láthatóan jó kedvűen állt az ajtóban. Az egész arca mosolyra húzódott, ahogy meglátta árulkodó külsőmet. Belecsípett az arcomba, ahogy besétált a szobába. Elkezdte felmérni a terepet, egy pillanatra lebiggyesztette az ajkait, amikor látta az üres boros üvegét, de inkább arrébb dobva Valkyon egyik ruhadarabát leült az ágyára. Megütögette magamellett a lepedőt, jelezvén, menjek oda hozzá. Én így is tettem, kezeimet a mellkasom előtt tartva, óvatosan lépkedve. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy az ing alatt én teljesen meztelen voltam.
 - Látom, nektek is sikerült kényelmesen tölteni az estét. - átkarolta a nyakam, és közelebb húzott magához. Láthatóan zavarta a távolságtartásom. - Sajnálom, hogy én kimaradtam belőle, legközelebb szívesen lemondok a kis szukáról, ha cserébe közelebbről is megnézhetem, milyen mélyre is kúsznak az indáid... - a vigyora baromira zavarba ejtett, talán még jobban is, mint a szövegelése. Valkyont viszont láthatóan jobban zavarta ez az egész, hiszen ahogy Nevra megtette az ajánlatát, rögtön is az arcában landolt egy párna.
 - Hűtsd lejjebb a véredet, vagy kiheréllek. - morogta a harcos. Lassan felült, és jól átdörzsölte az arcát. - Úgy csinálsz, mintha csak úgy lehetne szexelni ezen a nyomorult kontinensen, hogy te is ott vagy.
 - Miért, nem így van?
 - Pofátlan. - derekára csavarva a lepedőt felkelt, és a hálószobához tartozó mosdóba ment. Kicsit elámultam, ez fel sem tűnt az este, de nekik tényleg sokkal jobb szobát adtak, mint nekem és Pamelának. Pedig engem Miiko helyettesének hívott az öreg. Amikor feleszméltem, gyorsan leráztam magamról Nevra kezeit, és felpattantam. Kezeimet összefontam magam előtt, és pár pillanatig a behajtott fürdőajtót néztem, amég el nem kezdtem hallani a víz csobogását.
- Szerinted ez mennyire lesz befolyással a kapcsolatunka? - kérdezte a vámpírt, elvégre is, ő jobban ismerte a férfit, mint én, hátha kicsit alaposabban tisztában van az érzéseivel, mint én.
- Mármint kivel való kapcsolatodra? Valkyonnal? Fogalmam sincs. Leiftannal? Minden bizonnyal besértődik, amiért nem ő volt az első. - elég csúnyán néztem rá. Utáltam, amikor ennyire tárgyiasítóan beszélt a nőkről. Szeretném azt mondani, hogy ő nem ilyen, de néha teljesen összezavart. - Mit meregeted a szemeidet, ez így igaz. Én a helyedben nem dicsekednék ezzel neki.
 - Leiftannak nem csak ezen jár az agya, mint neked! Több is létezik két emb... élőlény között, mint szex.
 - Igaz, de nem biztos, hogy megéri. Túl bonyolult, túl drámai, túl... mindegy. - felsóhajtott - De ne vaksiskodj, vagy játszd a hülyét. A szöszi fülig beléd van esve. Mondjuk Valkyon előtt meg ezt ne emleg... - nem tudta befejezni a mondatát, mert az emlegetett férfi megjelent újra a szobába. Haja vizes volt, szeme táskás. Nevra felkuncogott.
- Thisa, ha gondolod... majd ehetünk ma együtt. De talán neked is jót tenne ha...
- Igen, én is erre gondoltam. Izé, mármint... Szerintem felöltözöm, és utána... majd ebédnél találkozunk. - gyorsan felkaptam a ruháimat, és berohantam a fürdőjükbe. Égett az arcom. Nem is tudom, mi zavart jobban; ami este történt, Nevra ajánlattétele, vagy amit összehordott Valkyonról és Leiftanról... Nem igazán akartam elhinni, hogy a szöszke tényleg többet érzett volna irántam. Ugyan már, nálam sokkal jobb partit is talál. Érzelmi- és idegroncs vagyok, minden második órában sírok valami miatt, az egészségem sincs a toppon és még Ashkore is rám van szállva. Hmm, kész főnyeremény.