Inuyasha- I.könyv: Elátkozott Ifjúság

3. A Hajszálak Úrnője

-Csak, hogy ezt is megértem!- kacagott fel csendesen a hang a sötétben. - Végre!
A bársony-vörös derengésből, mintha csak párnái közül kelne, nagyot nyújtózva egy fiatal nő kecses, csupasz alakja emelkedett ki és vetett amorf árnyékot a homorú falra.
-Ötven év múltán újra felbukkan a Szent Ékkő!
Kinyúlt maga elé a homályba és egy skarlát fényben izzó koponyát emelt ki a többi egyszerű közül.
-Már majdnem feladtam a reményt.- Suttogta neki szerelmesen és arcához emelve gyengéd csókot lehelt rá. A megcsonkított emberi maradványra aszott bőr még megőrizte egykori viselőjének hosszú, selyem-fekete varkocsát. A nő kéjesen felkuncogott, miközben ujjaival gyengéden fésülgetni kezdte keresve benne a nemlétező csomókat.

*

A madárcsicsergéstől hangos, békés tavaszi erdőt panaszos sikkantás járta át.
Kagome a könnyeit visszatartva, de elszántan gázolt a folyó nem éppen emberi hőmérsékletű vizébe, azonban mikor az a combjához ért nem bírta tovább.
-Ez elképesztő! -hisztizett- Ezek az emberek nem tudják mit jelent FÜRÖDNI?!?
Dideregve csupasz teste köré fonta a karját, amit bár melengettek a napsugarak, mégis libabőr borított.
A folyó egyenesen a hegyekből csorgott alá, és jéghideg volt. Május eleje volt, tavasz, akár csak otthon, mikor elindult iskolába. Bár a nappalok egyre melegebbek lettek, az évszak még erősen változóban volt. A völgyben már friss, dús lombkorona díszelgett a fákon, de odafent a legmagasabb csúcsokat még bőven jégsapka borította magukból ontva a gleccservizeket, amik apró erekként hálózták be Japán egész szigetét.
Kagome előző a középkorban töltött harmadik lázálmokkal teli éjszakájának reggelén döbbent rá, hogy három napja tükörbe sem nézett. A körmei alá fekete sávban ragadt a kosz, a testét föld és vérfoltok borították a zúzódások kék-zöld pacái felett, a ruhájáról nem is beszélve, hosszú, fekete hajába pedig levelek és ágdarabkák akadtak. A megjelenése több volt, mint kifogásolható. Ha ebben az állapotban csöppenne véletlen újra haza, elsüllyedt volna szégyenében.
Mikor rendkívül kínosan megkérdezte Kaedét, hogy hol tudna megtisztálkodni, az asszony elé rakott egy tál kézmosó-vizet, mikor pedig elmagyarázta mire gondol - persze nem voltak illúziói a meleg vizes zuhanyt illetőleg- Kaede meglepetten felvonta a szemöldökét. Csak a nagyobb falvakban épültek fürdőházak valamint a templomokban és a gazdag emberek házaiban. Egy ilyen szegényes kis faluban, mint az övé az emberek naphosszat a rizsföldek vizében tapicskolva megelégedtek egy tál tűz fölött melegített mosdóvízzel vagy heti egyszer a patak vizével és lenyűgözte, hogy a jövőben, ahonnan Kagome érkezett, minden egyszerű házban van külön fürdőház. Nagyon gazdag világ lehet az. Szemtelenül végigmérte a lányt és Kagoméhoz hasonlóan arra a következtetésre juthatott, hogy ide valóban kevés lenne egy tál melegített víz, mert kisvártatva a falutól nem messze, egy magasabb sziklák ölelésében lévő folyókanyarba vezette. 
Itt a folyó természetes öblöt hozott létre kis lépcsős vízesésekkel. A partot fehér hordalékhomok és kavics borította, a víz pedig sekély volt és kristálytiszta... de a hőmérséklete... és ha belegondolt, hogy a kis sziklacsoportot leszámítva semmi nem akadályozhatta a kíváncsi tekinteteket....
Ezen legalább Kaede előrelátóan segített annyit, hogy vészjósló arccal bejelentette az egész falunka: "Kagome papnő fürdeni készül, hogy megtisztítsa magát és megerősítse lelkét a falu védelmében. Ha egy férfi meglátja, az ég szörnyű büntetéssel sújtja majd!"
A "kínos" szó nem volt elég kifejező erre. Mindegy. Nem érdekelte, ha valaki meglátja. Összeszorított fogakkal tapogatózott egyre beljebb.
-Kagome! Ha nem jössz ki beteg leszel!- Feddte Kaede anyó a partról. A hevenyészett tűzrakó fölé hajolva élesztgette a lángokat, amin eddig azt a vizet forralta, amiben kifőzte és tisztára mosta a lány ruháit. Homlok ráncolva tanulmányozta a furcsa darabokat. Nem tünetek valami praktikusnak. A szoknya túl rövid volt, a felső rész semmilyen kosode-hoz nem hasonlított, mert közvetlen a szoknya derékrésze fölött ért véget, alatta pedig Kagome nem viselt hadagit, csak valami furcsa kialakítású, nyitott kagylóra hasonlító csipkés szövetdarabot, amit vékony pántokkal rögzítette a melle köré, valamint a férfiak fundoushi ágyékkötőjéhez hasonló, de sokkal finomabb ruhadarabot. Rendkívül kényelmetlennek látszott ez a viselet, arról nem is beszélve, hogy szemérmetlenül sokat mutatott a lány testéből, ami az ilyen fiatal lányok öltözeténél nem volt szokás. Kagome nagyon furcsa helyről származhatott...
A ruhák most a faágakból tákolt, sátorvázhoz hasonló építményen száradtak, mert a korai órákban még hűvös volt az olyan árnyékos helyeken, mint a kis fürdőöböl, ahová még nem kúszott be a tavaszi nap fénye.
-Nem lehet!-tiltakozott Kagome- A bőröm csupa vér és piszok! Mintha már hetek óta nem mostam volna hajat... Mit nem adott volna az otthoni kellemes illatú fürdősójáért, ami ellazította az idegeit; a gyógynövényekkel átitatott samponjáért, ami simává varázsolta a haját vagy az oliva-kivonatos testápolójáért, ami puhává a bőrét. Ezek most elérhetetlen luxusnak számítottak. De most hirtelen beérte volna egy kádnyi tiszta, meleg vízzel is.
Nagy levegőt vett és egész testét hirtelen a víz alá merítette. A lágy sodrás magával vitte kibuggyanó könnyeit.
-Jaj, ez a leány...- sóhajtott lemondóan Kaede. Valahol azonban rendkívül mulatságosnak találta, hogy galamblelkű nővérének a lelke egy ilyen makacs teremtésbe költözött.
Egyikük sem vette észre a folyómeder vájta természetes kanyon felett az öreg juharfa vastag ágán lustán henyélő alakot.
Inuyasha a törzsnek támaszkodott, karjait a feje mögé tette és egyik lábát lustán lógatta az ágról. Félig lehunyt szempillái alól néha komor pillantásokat vetett az odalent levőkre. Még csak erőlködnie sem kellett, hogy mindent tisztán halljon. Micsoda ostoba időpocsékolás ez... dohogva elfordult. Szemei azonban akaratlanul is vissza- visszatévedtek a folyóra.
Kagome, hogy felmelegítse izmait, alábukva tempózni kezdett körbe a medencében.
A teste egy idő után hozzászokott és mikor már nem kellett megküzdenie a hideggel, hálát adott a pillanatnyi csendes magányért, amit a vízalatti dimenzió jelentett a fenti valósághoz képest. A nap elérte a környező sziklák magasságát és fényesen törtek át a víztükrön fekete mintákat rajzolva a meder alján lévő sziklák és növények imbolyogva integető formáira. Köztük apró, gyöngyházszínben fénylő kis halak cikkantak. Nehéz volt elképzelni, hogy ez ugyan az a folyó, ami az ő idejében az iskolája mögött folyt, pedig annak kellett lennie. Abban a víz zavaros és kissé szennyezett volt és sokkal sekéjebb.
A víz kiszűrte és tompa morajlássá olvasztotta az erdő zajait, Kaede hangját és pórusai mellett az elméjét is segített kitisztítani.