stress ~ jikook ✔️

𝙛𝙤𝙧𝙩𝙮-𝙨𝙞𝙭𝙩𝙝

– Mert eddig még egyszer sem jártam itt – világosítottam fel illedelmesen.

– Én gyakori vendég vagyok – osztotta meg az információt. – Ha megtetszik a hely, legközelebb velem is eljöhetnél ide – ajánlotta fel s kezét még mindig vállamon nyugtatta, amitől egyre kellemetlenebbül éreztem magam. – Egyébként ma kivel jöttél? – tette fel a kérdést, ami láthatóan igazán érdekelte.

– Ő Taemin, a legjobb barátom – mutattam a fekete hajú felé, aki csak biccentett a férfinek és kicsit sem barátságosan méregette őt.

– Ha szeretnétek csatlakozhattok az én asztalomhoz, a legjobb helyen van és kevésbé zsúfolt – kínálta fel a lehetőséget, amivel egyikünk sem akart élni.

– Köszönjük, de itt is remekül megvagyunk – vágta rá azonnal Taemin, mire a férfi elhúzta a száját.

– Nos, rendben – vette tudomásul. – Jimin, tudom rengetegszer utasítottál már vissza, de örülnék, ha egyszer eljönnél velem valahová, akárhová – mondta egy halovány mosollyal. – Nézd, én csak szeretnélek jobban megismerni, semmi másról szó sincs, ha te nem akarod – szabadkozott. – Örülnék, ha adnál egy esélyt – közölte mézes-mázasan.

– Én igazán sajnálom, de nem tudom miért kéne jobban megismernünk egymást, én nem önnek dolgozom – tördeltem az ujjaimat zavaromban.

– Mindent értek – sóhajtotta. – De ne feledd, Jimin. Az ajánlatom mindig áll, és ha bármikor szükséged van rám, számíthatsz a segítségemre – adta tudtomra és kedélyesen mosolygott, mire csak kínosan mosolyogtam vissza, mert fogalmam sem volt erre mit kéne felelnem. – Nem is zavarok tovább, de ha meggondolnátok magatokat csatlakozzatok hozzám! – mondta még búcsúzóul, majd magunkra is hagyott minket.

– Hú, világos miért van ki ennyire a főnököd – nézett Taehyung után a barátom. – Ez a fickó nagyon rámenős. Nem csoda, hogy teljesen kivan. Emlékszel, hogy engem is majdnem kinyírt csak mert a barátod vagyok? – mesélte hevesen.

– Igen, pontosan ez itt a probléma – sóhajtottam fel és az asztalra könyököltem. – Pedig már az ellenségeskedésük is elég aggasztó – ingattam meg a fejem rosszallóan.

– Nem semmi mibe keveredtél Park Jimin – tett megjegyzést a cseppet sem könnyű helyzetemre.

Ajkaimat összepréselve bámultam az előttem lévő pohár vizet, mígnem egy pincérnő az asztalunkhoz lépett egy tálcával a kezében.

– Ezt az italt Kim Taehyung küldi – tett le elém egy szépen díszített poharat, amelyben valamilyen alkoholos ital volt.

– Elnézést, de nem szeretném elfogadni. Visszavinné neki? – tiltakoztam azonnal, de a pincérnő megrázta a fejét.

– Sajnálom, de a lelkemre kötötték, hogy ezt az italt itt kell hagynom – szabadkozott. – Csak önön múlik, hogy elfogyasztja-e – mondta. – De annyit azért még hozzáfűznék, hogy ez itt a legjobb fajta umeshunk – mosolyodott el, majd távozott is az asztaltól, hogy másokat is kiszolgáljon.

– Minie, add ide, én megiszom! – nyújtotta ki a kezét Taemin, mire csak megforgattam a szemeimet és átpasszoltam neki a piát. – Imádom! Japánban egyszer csúnyán berúgtam tőle – kuncogott miközben belekortyolt az italba. – A nemjóját! – csapott az asztalra. – Ez veszett jó! – csillantak fel szemei.

– Mekkora iszákos vagy – sóhajtottam fel unottan.

– Neked is meg kell kóstolnod! – nyújtotta felém a poharat, de én megráztam a fejem.

– Idd csak meg – hagytam rá.

– Nem tudod mit hagysz ki – vont vállat.

Nem sokkal később az ételeinket is kihozták, amiket egy jóval felszabadultabb hangulatú beszélgetés mellett fogyasztottunk el, ugyanis Taemin még két pohár umeshut lehúzott – csak az olcsóbb fajtából, amiből végül két kortyot én is megittam csak azért, mert még eddig nem ittam ilyet.

– Oh, már besötétedett – állapította meg Taemin, mikor kiléptünk az étterem ajtaján az utcára.

– Na nem mondod – karoltam belé, nehogy elessen, bár nem tűnt részegnek, de azért egy kicsit mégis be volt csípve.

– Minie, pisilni kell – közölte, mire az ég felé emeltem a szemem.

– Ez miért nem jutott eszedbe hamarabb? – förmedtem rá.

– Mert most kell – kezdett el nevetni, mire homlokon csaptam magam.

– Fantasztikus – jegyeztem meg ironikusan.

– Hé, ott az a sikátor, ott tudok pisilni! – kiáltott fel lelkesen és elkezdett húzni arrafelé.

– Megőrültél? Nem fogsz egy sikátorban pisilni! – ellenkeztem, de nem hallgatott rám, csak ráncigált maga után.

– Minie drágám, itt várj meg. A kuka mögé pisilek, oké? – álltunk meg a sikátor elején.

– Nyugi, szemmel tartom a terepet, csak igyekezz! – feleltem megadóan, hiszen ha ennyire ott akarja elvégezni a dolgát úgysem tudom lebeszélni a hülyeségéről.

A sikátor téglafalának dőltem, s úgy őrködtem, hogy lehetőleg senki se zavarja meg Taemint, amikor is két öltönyös alak jelent meg, mivel elég jól öltözöttek voltak azt hittem, csak keresnek valamiféle üzletet vagy éttermet, de amikor egyenesen elém léptek már bepánikoltam.

Taemin felé néztem, aki még mindig a kuka mögött ügyködött valamit, éppen kiáltani akartam, de az öltönyösök gyorsabbak voltak, befogták a számat és karon ragadtak.

Kapálóztam és küzdöttem, hogy kiszabaduljak, de nem ment, mert mindkét férfi egy kigyúrt izomagy volt, főleg hozzám képest.

Arrébb vonszoltak aztán betuszkoltak egy fekete furgonba, és megkötöztek, majd a jármű elindult ki tudja hová, miközben reményvesztetten ellenkeztem.

– Kik maguk és mit akarnak tőlem? – zokogtam, miközben a lehetetlen szabadulásért küzdöttem.

– Velünk kell jönnie, de ne aggódjon, általunk semmi bántódása sem esik – felelt csupán ennyit a mellettem lévő öltönyös, majd ezek után egy szót sem szóltak, bármit is kérdeztem s mondtam.

_____

Végül mégis összejött még egy rész, vegyétek ezt kárpótlásnak a kimaradásokért <3

Lassan kezdődnek a bonyodalmak, főleg, hogy már bőven túl vagyunk a történet felén. A könyv  egyébként 70 részes lesz, megtoldva egy epilógussal.

Remélem, tetszett a rész, véleményeket pedig nyugodtan csapassatok kommentbe <3

Találkozunk a következő résznél<3