stress ~ jikook ✔️

𝙛𝙤𝙧𝙩𝙮-𝙨𝙞𝙭𝙩𝙝

– Hé, Jimin, nem hibáztathatod magad! – tette vállaimra mindkét kezét. – Vannak dolgok, amiken bárhogy is igyekszünk, nem tudunk változtatni – rázta meg a fejét. – Ne hagyd, hogy ez a dolog szomorúvá tegyen! Nem akarom, hogy emiatt emészd magad – mondta komolyan, de én csak a járda repedéseit szemléltem válasz helyett. – Jimin, az a fickó, csak bajt hoz rád. Nem akarom, hogy szomorú légy! Ez így nem mehet! – nyúlt az állam alá, hogy a szemeimbe nézzen.

– Én...remélem, hogy ennek is vége lesz – feleltem egy halovány mosollyal majd hátra léptem tőle és miután elfogadta a tényt, hogy úgysem jutunk dűlőre, folytattuk az utunkat valami étterem után kutatva, ahol vacsorázhatunk.

– Jut eszembe, Chan mai interjúja hogy ment? – kérdeztem barátomtól miközben bekanyarodtunk egy forgalmas utcába.

– Szerintem kitalálhatod – sóhajtott fel Taemin.

– Hát abból kiindulva, hogy amikor délben felhívtam azt kérte, ma hozzá se szóljunk, nem túl jól – ráztam meg a fejem letörten.

Chanyeol a priusza miatt egyáltalán nem kapott munkát, ami nagyon csalódottá tette, s minket is aggasztott, de bármennyire is szerettünk volna neki segíteni, nem hagyta.

– Nyugi, előbb-utóbb majd csak összejön neki valami – mondta biztatóan a barátom. – Nézd, ott egy japán étterem! – kezdett el húzni maga után a fiú az általa kiszemelt hely felé.

– Várj, ez a hely nagyon drágának tűnik – ráncoltam a homlokom mikor már az étterem előtt álltunk. – Sőt ez az egész utca túl drágának tűnik, inkább keressünk valami mást – húztam vissza az ajtóból.

– Ne bolondozz már! – legyintett. – Van pénzem – húzta ki magát. – És egyszer mi is megtehetjük, hogy egy luxusabb helyen együnk – jegyezte meg.

– De akkor is – biggyesztettem le az alsó ajkam. – Ez csak pénzkidobás – motyogtam oldalra pillantva.

– Hát nekem nem – vont vállat. – Akkor is itt eszünk ma. Nincs vita! – jelentette ki magabiztosan és a csuklómra fogva húzott be az étterembe maga után, ami valóban egy nagyon puccos és kifinomult hely volt.

Szinte csoda, hogy kaptunk helyet foglalás nélkül. Ez a japán étterem egy olyasfajta hely volt, ahová Jungkook üzleti vacsorái szoktak szólni, bár talán azok a helyek egy fokkal még ennél is előkelőbbek.

– Tudod, nem tudok meglenni japán kaják nélkül. Túlságosan hozzászoktam amíg kint éltem – említette meg Taemin amikor már az asztalunknál ültünk és az ételünkre vártunk.

– Világos – mosolyodtam el. – Te egyébként mindig is imádtad a japán konyhát – jegyeztem meg, mire igazat kellett adnia.

– Talán nyitnom kéne egy ilyen helyet, hogy amikor csak akarok ingyen ehessek japán kaját – morfondírozott, én pedig csak somolyogva megráztam a fejem.

– Téged ismerve nagyobb veszteséget termelnél magadnak, mint amekkora nyereséged lenne – kuncogtam.

– Ezzel most arra célzol, hogy sokat eszek? – háborodott fel, mire elnevettem magam a fejemet rázva.

– Jimin, micsoda meglepetés! – fogott váratlanul a vállamra valaki, mire meglepetten néztem fel az illetőre, aki balszerencsémre nem éppen volt kívánatos személy.

– Mr. Kim, üdvözlöm! – köszöntem neki kissé zavartan, amit mosolyogva fogadott.

– Még nem láttalak téged itt korábban – jegyezte meg és tekintetével alaposan végigmért, majd szemöldöke egy aprót megrándult ahogy Taeminre pillantott.