Egy Osztályban Az Akatsuki-val

Szombat reggel, tábor vége - A városban

Tegnap este adtuk elő a "Lőni, vagy nem lőni" előadásunk, és mindenki állva tapsolt a végén. Mi pedig mocskosul büszkék voltunk magunkra. Mondjuk Pain néha megajándékozott engem és Madara-t néhány gyilkos pillantással, ugyanis  kedd este együtt aludtunk el a kanapén fekve, összebújva. De a lényeg az, hogy kibékültek, és még mindig legjobb barátok.

Életem legjobb döntése volt eljönni az osztályommal erre a táborra, ugyanis mostmár én is a "család" tagja vagyok. Merthogy egyik este grilleztünk - persze osztályfőnök engedélyével és jelenlétével -, és ott beavattak a családba, mint legfiatalabb húg.

Jelenleg Konan-nek segítek pakolni, ugyanis ma megyünk haza. Az én cuccaim már megvannak, majd amikor az ő bőröndjét is bepakoltuk, levánszorogtunk a lépcsőn. Azt elfelejtettem mondani, hogy hajnali negyed-ötkor kelt fel az egész ház arra, hogy egy varjú és egy seregély veszekszik valamin, pont a mi ablakunknál, úgyhogy természetesen kurva fáradt vagyok.

Lent egyből a bátyám karjaiba vetettem magam, és mélyen beszívtam az illatát, ami a citrusfélékhez hasonlított.

- Mikor jön a tanár? - kérdeztem

- Azt mondta, hogy olyan kilenc óra fele. - ült le a kanapéra Deidara

- Amúgy hétfőn dupla gazdasági. - Nagato ezen mondatán mindenki eljátszotta a hattyúk halálát

- Gimnáziumban hol van gazdasági? - csodálkoztam

- Ez nem gimnázium, hanem technikum, de már mondtam. - erre Pain-ra pislogtam - Elmondtam már annyiszor, te lány! Baranya Megyei Szakképzési Centrum (röviden SZC) Radnóti Miklós Közgazdasági Technikum.

- Ohh... - világosodtam meg - És ti most akkor melyik szakon vagytok?

- Logisztika. - lépett ki a konyhából Konan - Az osztályfőnökünk amúgy új tanár, mert Oláh tanárnő elment másik iskolába tanítani.

- Isten áldja! - tette össze a tenyerét Sasori

- Inkább Pintért. - én csak pislogtam, majd helyet foglaltam Madara mellett

- De még mindig nekem van a legjobb eredményem a tizenkét perces futásból. - mondta a mellettem ülő Uchiha

- Bocsánat, hogy a cápák nem a tűző napon való futásra lettek teremtve! - tette karba a kezét Kisame

- Örülj neki, hogy meglett a hármasod!

- Én örülök neki.

- Mi ez a tizenkét perces futás? - érdeklődtem

- Tizenkét perc alatt le kell fuss egy megadott mennyiségű kört, hogy meglegyen a kettesed. - magyarázta Itachi - A lányoknak tizenkettőtől volt, a fiúknak pedig tizenhattól.

- Konan, mennyit futottál?

- Húszat. - erre leesett az állam

- És ti, fiúk?

- Huszonegyet. - mondta Itachi

- Tizennyolcat. Kettő kellett volna, és meglett volna a négyes. - nézett rám a Cápa

- Én akkor beteg voltam, úgyhogy én majd tavasszal fogom lefutni. - nézett rám Sasori, közben az egyik kis bábjára próbált rárajzolni egy skorpiót

- Én is huszonegyet. - fogta össze a haját Deidara - Végig Itachi mellett futottam, így nem unatkozott egyikünk sem.

- Én tizenhatot.

- Ja, Kakuzu-nak volt a legrosszabb eredménye az osztályban. - pillantott fel a telefonjából Hidan - De beteg volt, így majd lefutja valamelyik nap.

- És te mennyit futottál? - kérdeztem az Albínót

- Huszonhármat.

- Elismerésem. Nagato, te?

- Eltört a lábam, így semennyit.

- Jajj... Obito?

- Huszonkettőt.

- De a végén meg kipurcantál. - nevetett Madara, ami Obito-ra is átragadt

- Nagy volt a táv, mást nem tudok mondani. - vont vállat

- Na, és az Uchihák legegoistább embere? - erre Madara kivételével mindenki elnevette magát

- Én huszonhatot futottam, végig a bátyáddal versenyezve.

- Mind a ketten ugyanannyit futottunk, és egyszerre értünk is vissza.

- Az komoly.

~ Fél óra múlva ~

Fél óra elteltével már sétáltunk haza az osztállyal, ugyanis pont mi lakunk legtávolabb, így hazakísértünk mindenkit.

Hazaérve felbaktattam a szobámba, ledobtam a cuccom, és vissza lementem a bátyámhoz. Pain a konyhában volt, és teát főzött, ugyanis az a szerencse csomag megfázott.

- Milyen teát főzöl? - léptem mellé

- Tőzegáfonya. - tüsszentett, majd kifújta az orrát - Hol az istenbe fázhattam meg?

- Jó kérdés. Szerencse csomag... - ráztam meg a fejem - Legalább lázas is vagy?

- Nem.

- Szerencséd... - erre elnevette magát - Viszont nekem mennem kell, megbeszéltük Konan-nel, hogy bemegyünk a városba vásárolni.

- Anyám, mennyi pénz lesz a számlámom. - kapott a homlokához, mire elnevettem magam

- Nyugi, csak pár ruhát akarunk venni, meg mekizni egyet. Te viszont most ágyhoz vagy kötve, úgyhogy ha kész a tea, mars az ágyba, megértetted?

- Meg, megértettem. - bólogatott

Kimentem, felhúztam a cipőm, és elindultam. Út közben összefutottam Hidan-nal és Deidara-val.

- Sziasztok! - intettem nekik

- Szia! - köszöntek egyszerre, majd Hidan végig nézett rajtam, mire elfordítottam a fejem

- De csinosak vagyunk... - mondta elismerően - Csak nem randizol?

- Nem, Konan-nel megyek vásárolni. Amúgy meg kivel randiznék?

- Mondjuk velem. - mosolyodott el

- Álmodj, Királylány. - erre Deidara elnevette magát

- Inkább Madara-val akkor? - kérdezte sokat sejtőn a Szöszi

- Nem! Vagyis... Talán... - pirultam el azonnal

- És... kész! Hilary belezúgott az Uchiha-ba.

- Nem, te hülye!!

- És még tagadja is, hát nem édes? - erre bemutattam Hidan-nak

- Nem erről van szó!

- Akkor miért aludtál együtt vele kedden?

- Lementem, beakartam menni a konyhába, de magára húzott a kanapén, én meg elaludtam! - mondtam az igazat mérgesen - Na, megyek, mert vár a barátnőm. - ezzel kikerültem őket, és dühösen szálltam fel a buszra