Egy Osztályban Az Akatsuki-val

Vasárnap - Egy kis videojáték

Amint beléptünk a pályára, már akkor tudtam hogy Hidan-nak semmi esélye. Nagyon jó a karaktere, meg minden, de egy baj mégis van vele. Az, hogy nem tud távolról támadni. Az enyémnek van egy íjja, amivel tud messziről is, elég nagyot sebezni, és egy kardja. A kard az a legerősebb fegyver a játékban. Nem egyszer játszottam már ezzel a játékkal, így mindent tudok róla. A karakterem az egyik legerősebb lány, akit szinte fullra fejleszettem.
Amikor elkezdődött a játék, Hidan egyből egy összetett támadással indított, de én átláttam rajta, és ellene fordítottam. Alig maradt szegénynek élete.

- Ezt hogy?! - akadt ki, mikor elvégeztem rajta a támadást

- Bocsánat, de ahogy észrevettem alig van életed. Nem hagylak szenvedni, jó? - ajkaimat egy győztes mosolyra húztam, majd a kardomat elővéve bevittem a végső csapást - Nyertem!

- Ez ciki? - kérdezte még mindig a sokk hatása alatt

- Nem annyira, hisz én és a bátyám legyőzhetetlenek vagyunk! De nem mondom el senkinek, úgyhogy nyugi van! - mosolyogva léptem ki a főmenübe, mikor bejött valaki

- Vacsora! - jött be a bátyám, mire elköszöntem Hidan-tól, majd odamentem hozzá

- Mi a vacsi?

- Melegszendvics. Jó lesz? - léptünk ki a szobából

- Nekem tökéletes!

Lesiettünk a konyhába. Amikor bementünk a pulthoz mentem, és felvettem a tányért, amin a melegszendvicsek sorakoztak. Kivittem az étkezőasztalhoz, és leraktam rá. Pain kihozta a többi dolgot, és megterített. Pár perc múlva leültünk enni. Láttam a bátyámon, hogy valami nincs rendben vele.

- Mi a baj? - kérdeztem, és megfogtam a vállát - Látom, hogy valami nyomaszt. Nekem nyugodtan elmondhatod!

- Semmi, csak... - kezdett bele - Rájöttem, hogy nekem apa jelentette a mindent. Ne értsd félre, én mindig is nagyon szerettelek, csak amióta anyáék szétmentek, nekem csak apa maradt, mivel még téged sem láthattalak. Az is az a hülye nő miatt!

- Hidd el! Én is utálom anyát, de mostmár nem választhat el minket!

- Apa most biztos örülne, mivel itt vagy. - mosolygott, mire megöleltem - Annyira hiányoztál, Hilary!

- Te is nekem, Bátyám! - ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom

- Istenem kérlek mond, hogy nem ő az! - tette össze a tenyerét Pain - Na ki az?

- Van egy rossz hírem! Anya az! - húztam el a számat, mire csak az asztalra hajtotta a fejét - Kihangosítom.

- Felőlem. De én itt sem vagyok!

- Szia, mit akarsz? - kezdtem flegmán

- Szia Kicsim! Figyelj, haza kéne gyere mert... - mondta anya

- Nem megy vissza hozzád! - emelte fel a hangját Pain - Sem ő, sem pedig én nem kívánjuk a társaságod!

- Pont ezt akartam mondani. - mondtam kicsit szórakozottan - És igen, Anya! Nem fogok visszamenni hozzád! Nem akarom egyedül hagyni a Bátyámat! És nem is fogom!

- Biztos vagy a döntésedben?

- Inkább, mint veled! - vágtam rá flegmán

- Pain is jöhetne! - próbálkozott, mire összenéztem vele

- Bocs, de most mennünk kell! - ráztam le, majd amikor leraktam kitöröltem a névjegyét - Végre!!