Egy Osztályban Az Akatsuki-val

Vasárnap - Első este

~Pain szemszöge~

Este a játék után igénybe vettem a fürdőszobát. Mikor készen lettem, és felöltöztem, gondoltam átmegyek a húgomhoz, hogy egy kicsit együtt lehessünk annyi év után. Mikor benyitottam Hilary az ablakban aludt, miközben ment a zene a háttérben. Halkan odamentem hozzá, kikapcsoltam a zenét, majd a karjaimba véve leraktam az ágyra, és betakartam. Egy puszit nyomtam a homlokára, majd elhagytam a szobát. Ahogy bementem a saját szobámba, beestem az ágyamba, de nem akart álom jönni a szememre. Pár perc múlva valaki rám írt. Megnéztem, és meglepetésemre Madara írt a csoportba.

Madara üzenete: Holnap mikor megyünk a táborba?

Pain üzenete: Reggel 8:00-kor találkozunk az osztályteremben, és 8:15 körül jön a busz.

Madara üzenete: Köszi! :)

Pain üzenete: Nincs mit!

Beléptem a Facebookra, és elkezdtem nézegetni az osztályról készült képeket és videókat. Egy képen megakadt a tekintetem. Konan csinált egy olyan képet amin ketten vagyunk rajta. Az az eddigi legjobb emlékem az osztállyal. Még nyáron elmentünk egy strandra, ahol rengeteg hülyeséget csináltunk. Akkor szerettem bele Konan-ba. Elmosolyodtam, majd tovább lapoztam. Egy másik képen Hidan, Deidara, Sasori és Itachi a strand büfében ültek. Pár perc után vettem észre, hogy én is ott vagyok az ablakban.

Nyáron rengeteg időt töltöttünk együtt, és jobban megismertük egymást. A szálláson is rengeteget baromkodtunk, miközben szegény szomszédainkat kikészítettük.

Újból elmosolyodtam, majd ajtónyitódásra lettem figyelmes. Egy ijedt és egyben fáradt Hilary állt az ajtóban. Becsukta maga mögött az ajtót, majd hozzám szaladt. Befeküdt mellém az ágyba, majd átölelte az egyik karom.

- Baj van? - simítottam meg a fejét

- Rémálmom volt. - mondta kissé ijedten

- Jó, semmi baj! De most menj vissza aludni! - világítottam rá a telefonommal

- Mit nézegetsz? - feküdt rá a vállamra, mikor észrevette, hogy a Facebook van megnyitva

- Régi képeket az osztályról. Megnézed te is?

- Még szép! - mosolygott, majd betakartam őt is

Pár perc után mind a ketten aludtunk. Franc se gondolta volna, hogy a húgomnak rémálma lesz, és átjön hozzám aludni. Az éjszaka közepén felébredtem. Lassan kinyitottam a szemem, és Hilary-t pillantottam meg, ahogy álmában forgolódik. Felültem, megsimítottam az arcát, amire végre lenyugodott, majd visszafeküdtem, de nem tudtam elaludni. Kavarogtak a fejemben az emlékeim apáról, és arról a napról, amikor elvesztettem a húgomat.

~Ami az nap történt~

Hilary és én boldogan játszottunk a játszótéren, amikor anya jött, és elvitte a testvérem. Utána akartam rohanni, de nem tudtam. Apa megfogta a kezem, és visszahúzott magához. Felvett, majd hazavitt, ahol anya hozta le a lépcsőn a bőröndöket. Megpillantottam Hilary-t, így odaszaladtam hozzá, és megöleltem. Sírva visszaölelt, és a hátát kezdtem simogatni. Elváltunk egymástól, és egymás kezét fogva néztünk egymásra. Egyszer csak anya jött ide, és elrángatta magával a húgomat. Az ablakba rohantam, majd onnan integettem, már sírva.

- Ugye látom még őt? - fordultam apa felé, aki csak lehajtotta a fejét

Évekkel később:
Minden nap arra vártam, hogy újra lássam a húgomat. Minden nap vártam, hogy küldjön egy jelet magáról. Hogy van, hogyan él, vannak-e barátai, normálisan bánnak-e vele. Ezekre a kérdésekre kerestem a válaszokat. Amikor kimentem a szobámból, apa a konyhapadlón feküdt. Odaszaladtam hozzá, és megnéztem a pulzusát. Nagyon gyenge volt. Kihívtam a mentőket, akik pár perc múlva meg is érkeztek. Közben sikeresen kapcsolatba kerültem a húgommal, így ahogy a mentősök elvitték apát, felhívtam, és elmondtam neki a történteket. Elsírta magát, hisz már szerveztük a találkozót, hogy újra személyesen láthassuk őt. Megbeszéltük, hogy a pályaudvaron találkozunk 1 hét múlva, és elköltözik a hülye anyánktól.

~Vissza a jelenbe~

Ezekkel a gondolatokkal együtt aludtam el. Egy utolsót simítottam Hilary haján, majd elnyomott engem is az álom, pont mint őt.