A szemed tükre (Befejezett)

Fáj

Oliver pov.
Az üzengetés Igorral egész jól sikerült. Én otthonról dolgozom így volt időm sokáig aludni és reggel zuhanyozni, majd leültem a jól berendezett íróasztalomhoz, ahol a nagy, vadonatúj gépem már várt rám. Honlap tervező vagyok és emellett csinálok egy szakács képző tanfolyamot is. Yellow csaholva köszöntött és a sípoló csontjaival játszva kiszaladt a kertbe. Egy alapos áttervezés után, este én is kimentem. Meglepetésemre a kutyám a kerítést kapargatta és nyüszített. Kíváncsian átnéztem. Igor ott ült a lépcsőn és ha jól láttam alkoholt ivott.
— Ööö...Hahó! — intettem, mire rám nézett és elmosolyodott.
— Halihó! Van fogalmad róla mit művelsz velem? — állt fel mosolyogva. Csak kérdően néztem őt.
— Tessék? — kérdeztem felvont szemöldökkel.
— Itt állsz előttem a...Csinos arcoddal... A kedves gesztusaiddal...Aztán minden éjjel nem látok mást csak őt! De aztán ő nincs itt! Nincs itt mert...Mert meghalt. Meghalt és engem itt hagyott! — csapta a földre a piát. Erre hátra ugrottam egy kicsit. Ijesztő volt. — Itt hagyott pedig megígérte, hogy megvár! — morogta. Mrs. Ross ekkor rohant ki és elkapta a fia karját.
– Igor, az istenedet! Nagyon sajnálom, Oliver! — szabadkozott. Már épp mondtam volna, hogy nincs semmi baj, de Igor kitépte magát az anyja kezéből.
— Ne hidd, hogy valaha is őt fogom látni benned! Te csak egy másolat vagy! Egy olcsó utánzat!
– Igor!
— Azt akarom, hogy eltűnj! Azt akarom, hogy minden, ami rá emlékeztet eltűnjön! – ordította torka szakadtából. Már a másik szomszédnál is felkapcsolták a villanyt. Szegény nő bevitte a fiát én pedig visszarohantam a házba. Yellow utánam szaladt és bezártam az ajtót. Nagyon megijesztett ez az előbb.

Igor pov.
Anyám berángatott a házba és ott életemben most először arcon csapott. A fejem oldalra bicsaklott és dühösen ránéztem.
– Elment az eszed, fiam?! Hogy mersz így beszélni azzal a szegény fiúval?! — kiabálta. Nem tudtam válaszolni, csak elmentem a kanapéig, amire leültem.
— Meg akarok halni. Ez a színtiszta igazság. Kérlek, anya! Meg akarok halni! — zokogtam fel.