A múlt árnyai

527 87 11
                                    

Oliver pov.
Igor arcán folyni kezdtek a könnyek és mikor meglátta, hogy Mrs. Ross és én bámuljuk őt, elrohant.
- Minden rendben? Valami rosszat mondtam? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Ez már a második alkalom, hogy elrohan. Lehet velem van a baj.
- Dehogy, drágám! Te nem tettél semmi rosszat, csak nagyon hasonlítasz egy számunkra igen kedves személyre.— mosolygott kedvesen. De a szeméig nem ért el a mosoly.
— Kire? — kérdeztem kíváncsian, mire Mrs. Ross elővett egy képet a tarcájából. A képen Igort láttam, ahogy hátulról ölel egy fiatal fiút, aki tolószékben ült. Igor remekül festett, de a fiú arca fáradt volt és a szemei karikásak, arról nem beszélve, hogy akár tükörbe nézhettem volna. Mintha a tejszőke ikrem lett volna.
— Ő itt Igor testvére? — mutattam a képre.
— Nem! Ő itt a kedvese, Vladimir.
– Oh. – ezen picit elszontyolodtam. Meleg vagyok és bevallom játszottam a gondolattal, hogy Igort randira hívjam, de ha van barátja az mindent megváltoztat.
— Szép pár! Elnézést, de Vladimir nincs túl jó színben ezen a képen. Jól van?
– Ez a kép úgy négy hete készült. Vladimir már...Már nincs köztünk. — sóhajtotta Mrs. Ross.
— Mi történt? — aggódva pillantottam fel a szomorú szemekbe.
— Rákos volt. Gyógyíthatatlan. Ő volt a mi...A mi második esélyünk. Ahogy az életünkbe csöppent minden megváltozott. Igor kiment a szobájából, én több időt töltöttem otthon. Ő vett rá minket, hogy Igor a műtőasztalra feküdjön. A fiam újra lát és hall, hála neki, de ő nem élhette ezt meg. Pont láttam, hogy letöröl néhány könnycseppet az arcáról. Szóval emiatt néz ki Igor ilyen depressziósan. Nemrég veszítette el az embert, akit szeretett. Bár tudnék én is így szeretni valakit.
– Őszinte részvétem.
— Köszönjük. Ha megkérhetlek, ne hagyd abba a beszélgetést Igorral. Hetek után most először hagyja el a házat és ha megint visszaesik... — sóhajtott. — Bele se akarok gondolni.
– Persze, nagyon szívesen. – mondtam. Ez a költözés talán nem is volt akkora baklövés a szüleim részéről.

Este az ablakban ültem és olvastam, mikor felpillantottam és megláttam Igort. Ő is észrevett, mire integettem neki. Már vártam, hogy ő is integessen, de csak eltűnt az ablakból. Goromba.

A szemed tükre (Befejezett)Where stories live. Discover now