𝑺𝒕𝒂𝒓𝒓𝒚 𝒔𝒌𝒚 // 𝑶𝑩

290 14 2
                                    

,,𝑃𝑙𝑒𝑎𝑠𝑒 𝑡𝑎𝑘𝑒 𝑚𝑒 𝑝𝑙𝑎𝑐𝑒𝑠
𝑇ℎ𝑎𝑡 𝑛𝑜𝑏𝑜𝑑𝑦, 𝑛𝑜𝑏𝑜𝑑𝑦 𝑘𝑛𝑜𝑤𝑠"

,,𝑃𝑙𝑒𝑎𝑠𝑒 𝑡𝑎𝑘𝑒 𝑚𝑒 𝑝𝑙𝑎𝑐𝑒𝑠𝑇ℎ𝑎𝑡 𝑛𝑜𝑏𝑜𝑑𝑦, 𝑛𝑜𝑏𝑜𝑑𝑦 𝑘𝑛𝑜𝑤𝑠"

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Silverstone. A hely, ahol kiskorom óta élek, mégse mondhatom azt, hogy ismerem ezt a várost. Sokan biztosan lennének a helyembe, hisz az egyik Forma-1-es nagydíj világhírű pályájának szomszédságában élek, de én sosem gondoltam túlzottan érdekfeszítőnek. Minden álmom, hogy amint eljön az idő elköltözzek Európa egyik csodálatos városába, és ott folytassam tanulmányaimat. Lehet, hogy most a legtöbben azt gondoljátok, hogy nem szeretem a motorsportot, de ez nem így van. Annak fényében, hogy szinte az egyik legrégibb történelemmel rendelkező pálya mellett tengetem a mindennapjaimat, szinte lehetetlen lett volna kimaradni ebből a világból, de nem is nagyon bánom. Kiskorom óta követem az összes olyan sportot, amiben autók vesznek részt. 10 éves korom óta pedig majdnem minden évben kijárunk a formula nagydíjakra, és más ott helyet foglaló eseményekre.

Ez idén sem lesz másképp, talán annyiban fog különbözni az eddigiektől, hogy a saját megtakarításomból eljuthatok a Fanzone-ba, ahova már azóta vágyok, amióta csak belevetettem magam a színfalak mögött történő dolgokba a sporttal kapcsolatban. Meglepetésemre apukám belement abba, hogy egyedül legyek ott, amíg ő a helyünknél marad, így izgatottságom sem próbáltam leplezni péntek éjszaka, miután hazaértünk az első kint töltött nap után.

Részletesen átgondoltam a másnapi ruhakombinációt, majd végül egy fehér felsőt és piros, bő fazonú nadrágot terítettem a székemre, a kiegészítőket pedig az éjjeliszekrényre pakoltam. Gyors hajmosás után visszamentem a szobába, majd bekapcsoltam egy filmet és vártam, hogy elnyomjon az álom.

Az ébresztőm éles hangja rántott ki az álomvilágból, de amint eljutott a tudatomig, hogy milyen nap van, azon nyomban kipattantam az ágyból és a konyhába mentem.

-Jó reggelt. - adtam egy - egy puszit szüleim arcára.

-Neked is. A fehér bögrédbe főztem kávét, és a rántottából is egyél egy keveset mielőtt elmentek. - állt fel anya az asztaltól és helyezte tányérját a mosogatóba.

Bólintottam, majd egy kevés kajával és az életmentő folyadékkal leültem az egyik székre. Mindent gyorsan elfogyasztottam és rohantam is készülődni. Felvettem a tegnap kiválasztott szettet, felraktam a gyűrűimet, karkötőm és a kedvenc fülbevalóm is beraktam. A sminket nem vittem túlzásba, csak egy kis korrektor, szájfény és szempillaspirál került az arcomra. Bedobáltam a szükséges dolgokat egy vászontáskába, amit mindenhová magammal viszek, hisz ez az a darab, amit az évek folyamán aláírattam a pilótákkal. Telefonomat levettem a töltőről és amikor felvillant a képernyő és megláttam a háttérképem elmosolyodtam az emlék hatására. Fejben újra átéltem a pillanatot amikor találkoztam a kedvenc pilótámmal s a nap további részében madarat lehetett velem fogatni.

𝙎𝙢𝙖𝙡𝙡 𝙩𝙝𝙤𝙪𝙜𝙝𝙩𝙨Where stories live. Discover now